30 éves a Cocktail című film! Felráztuk egy kicsit a szirupos sztorit!
Nem tudom, hányan lettek az olvasók közül pont akkor iskolaérettek, amikor a fiatal Tom Cruise főszereplésével kitört a Koktél láz, mindenesetre 100%, hogy egy teljes generációnyi kicsi és kicsivel nagyobb lány volt szerelmes az alacsony növésű, kisfiús sztárba. Azok, akik nem ragadtak rajta a történeten és csak kedves , ámde halvány emlékként őrzik a heves szívdobogással járó mozi hatását, meglepődnek majd a történetszál, hogy is mondjam csak: egyszerűségén. Persze nem kell minden filmnek sokat mondania. A Cocktail (1988) igazi könnyen emészthető csemege, pont olyan, mint maga a címadó ital: színes, bódító, amit másnapra könnyen kialszunk.
Megpróbáltam (“Meg van a kulcsszó!”) elnéző lenni, hiszen 30 évvel ezelőtt járunk. A film egyik csodálatos előnye, hogy mindössze 104 perc. Ó, azok a régi szép idők, amikor még nem tartott egy film legalább 2 órán át, combosabb CGI jelenetek esetén 3+ órán át!
A film – és erre esküszöm, nem emlékeztem – egy kis hazafias felhanggal kezdődik. Hiszen Brian Flanigant (Tom Cruise) katonatársai lökik fel a New Yorkba tartó buszra, amit nemes egyszerűséggel leszorítanak az útról. A főhős tehát igaz amerikai, aki szolgálta a hazáját és aki azonnal elmerül egy könyvben, amely tippeket ad a gyors meggazdagodással kapcsolatban. Ha ez nem lenne elég,
az alapjáraton jóképű Cruise ölébe még egy szőke kisfiút is belepréselnek, hagy húzódjon össze még több méh…
Forrás: cinemathread.com
Nem akarom a filmet kockáról-kockára kielemezni, hiszen ahhoz többek között újra végig kéne nézni, és sajnos a tini évek már rég elmúltak felettem, legközelebb pedig 50 felett fogom tudni igazán értékelni a látottakat. De arról az elfeledett tényről szót ejtenék, hogy a történet középpontjában hangsúlyozottan a gyors meggazdagodás áll. Lehetőleg kevés munkával (az a hanyatló, mindent megmételyező Nyugat!). Ki gondolta volna a 80-as évek végi Magyarországon, hogy egyszer eljön az idő, elég youtube-ra feltöltött videókon hülyét csinálni magunkból és dől a pénz? Ehhez képest Flanigan komolyabb, erőt próbáló szakmát választ a filmben, amiből mi mást akarna finanszírozni, mint egyetemi tanulmányait. Ez a gondolat még a naiv – tanulj fiam, hogy ember legyen belőled! – ideológiájú világkép részét képezi, amely talán már sosem tér vissza…
De vissza a romantikához. A kékes-rózsaszínes neon felirat és a gyanúsan nem öregedő, 1’70 magas Tom Cruise sármos mosolya nyilván egy életre a retinánkba égett. Hogy őszinte legyek, ezen felül nagyjából semmi más nem maradt meg számomra a filmből. Csak az Addicted to love-ra és a Hippy Hippy Shake-re abszolvált koktél készítő jelenetek. Sem a nagy szerelem, sem Jamaica, sem a drámai fordulat – igen gyerekek, ha mindenféle vízesések és tengerpartok ölelésében üzekedtek, könnyen előfordulhat, hogy áldott állapotba kerültök/áldott állapotba hoztok egy lányt -, ami meglepő módon azért csak happy enddel végződik.
Ha ezek után – elsősorban hölgyeink között – valakinek beindult volna a nyálelválasztása a szexi főhős újra felfedezésére – és a még nőként is elismerést kiváltó, kiváló testi adottságokkal rendelkező partnerére, Elizabeth Shue-ra -, az pikk-pakk beszerezheti a filmet. A MediaMarktban ráadásul olyan extrákkal, mint magyar, angol, bolgár, cseh, görög, héber, horvát, lengyel, orosz, szlovén, török felirat, valamint magyar, angol, orosz és török szinkron. Ha valamiért, ilyen interpretációért még mindig érdemes DVD-t vásárolni! Ahogy oroszul azt mondják, “káktyil”, ahhoz nincs fogható.
Férfi vásárlók számára pedig a party kellékek között található, forgatható shaker-eket és kiegészítőket ajánljuk. Így amíg az asszony a kanapén a film előtt olvad, mi csendben – csakis közös megegyezés alapján – leitathatjuk házi készítésű koktéljainkkal. Azután már vízesés sem kell, jöhet a családalapítás…
