Mosolytalan Putyin, beintő Robbie Willams és persze egy kis csasztuska: elstartolt a foci VB!
Persze Ronaldoról – az eredeti, brazil kiadású zseniről – is szót ejtünk, főleg, hogy nélküle valahogy erős hiányérzetünk lett volna, a kissé vidéki lagzi hangulatát idéző megnyitó ünnepség kapcsán. Vörös téri gála koncert, parádé a Luzsnyiki Stadionban, és persze egy elnöki beszéd. Amúgy Putyin módjára. A világbajnokság “főcímét” elemezzük.
Ha van valami, ami miatt kissé aggódom minden egyes EB, VB és olimpiai rendezési jog kapcsán, az az, hogy bár csodás a magyar kultúra, azért olyan sok sztárt nem adtunk a világnak, hogy egy megnyitó ünnepséget ki tudnánk tömni velük. Nyilván – ha csak a focira szorítkozunk -, mindig ütőkártya lesz Puskás alakja, akit bátran kivetíthetünk, akinek az arcát, nevét maroknyi, koreografáltan rohangáló szereplő feltarthatja a magasba. Az Aranycsapat többi, jeles tagja már kevesebbet fog mondani a világ nézőinek, de a korosztályos váltással félő, hogy már Öcsi bácsit sem fogják lassan felismerni az “újoncok”.
A megnyitó ráadásul mindig zenés, nagyszabású parádé, és hát valljuk be, egy kiugró popsztárt sem adtunk a világnak. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének itthon ragyogó zenészeink. Egyszerűen csak nem vagyunk ott a vérkeringésben. Kis nemzet, kis sztárok. Ez van.
Valahogy így van ez az egyébként hatalmas, birodalmi léptékű Oroszországgal is. Hiába ugrik be számos kiváló drámaíró, író, költő, zeneszerző, festő vagy filmrendező az ország kapcsán, az orosz művészet értékei nehezen kapcsolhatóak az inkább a pop kultúra felé húzó, erősen pénz központú labdarúgó eseményekhez. Tatjana levelével nem lehet VB-t megnyitni, ahogy jó eséllyel egy Tarkovszkij látványvilágán alapuló ünnepség sem éppen a felaszabadult örömről szólna…
Az oroszok így segítségül hívtak két szupersztárt, akik, bár valahogy sem időben, sem térben nem kapcsolódnak igazán a 2018-as eseményhez, mégis megadták az alaphangulatot. Ronaldo, a “Fenomén” és Robbie Williams, a fenegyerek, ha kissé apukásak is már, mégis tudják, hogy kell show-t csinálni. Ráadásul mindketten komoly eredményeket értek el pályafutásuk során. A kétszeres világbajnok brazil csatár jelenléte inkább csak meglepő, mint zavaró. Ha én rendeztem volna a megnyitót, összeterelek még pár ikonikus játékost, hogy hangsúlyozzam a sokszínűséget. Igaz, Ronaldo egyeduralkodó jelenlétét tulajdonképpen alátámasztja, hogy 2014-ben Brazília adott otthont a versenysorozatnak. Tehát tulajdonképpen átadta a stafétát. Más kérdés, hogy a döntő eredményét talán jobb, ha örökre magukba temetik az óceán túloldalán élő labdazsonglőrök (Ha nagyon aljas akarnék lenni, akkor a ’98-as döntőt is felemlegetném. De nem akarok személyes sebeket feltépni…)
Robbie Williams köztudottan hatalmas foci drukker, ráadásul a Let me entertain you! című megaslágere pont olyan biztonsági húzás, mint mondjuk egy We will rock you! a Queentől. Szóval legalább a hangulat felizzítására megfelelő embert választottak a helyiek, még akkor is, ha valahogy sehogy nem áll össze a kép, mit keres egy brit zenész egy orosz arénában. Jó, jó, tegyük fel, hogy a foci tényleg a szigetország találmánya. De valahogy akkor is furcsa az egész. Hab a tortán, hogy az egész performanszot elhomályosítja az énekes „beintése” az élő közvetítés során, nagyjából az egész világnak. Számos magyarázat látott már napvilágot az eset kapcsán (Williams-et vegzálta egy média munkás és orosz bérencnek nevezte; belső poénról volt csupán szó Kyle Walker, Manchester City játékossal; a rocksztár mindenkire magasról tesz, így nem okoz neki gondot beinteni Oroszországnak), egy biztos, jó eséllyel tetemes bírságra számíthat a művész. Részemről biztos vagyok benne, hogy Williams belekalkulálta az éves költségvetésébe a sarcot, az illető úriember ugyanis nem ostoba. Azt is tudhatta előre, milyen nézettséget hoz ez majd neki és néhány bevétellel járó internetes csatornájának… Tuti a pozitív mérleg.
A helyi ízekről: ahogy már említettük, a házigazdák valószínűleg felismerték a hiányosságaikat és inkább nem erőltették rá a világra a nagyjából egyetlen, 1999-es, pop ipari export árucikküket, a „leszbikus” t.A.T.u. lányegyüttest. Ezért utólag is hálásak lehetünk. Helyettük Aida Garifullina került a rivaldafénybe. Igen, ő egy nagyon híres szoprán. Pont.
A FIFA hivatalos dala, melyről már írtunk talán eldurranhatott volna, de gyanús, hogy másra spórolnak az oroszok, így nem volt kedvük kifizetni a sztárgázsikat a fellépőknek. Talán majd a záró ünnepségen.
Putyin nem mosolyog
Úgy látszik, az orosz elnök nélkül nem indulhat el egy világméretű esemény. Ezt valahol megértem, de tény, jobban tudnám értékelni, ha a politika – legalább látszólag – távol maradna a foci pályától. Vlagyimir Vlagyimirovics persze nem az a személyiség, aki kihagyna egy ekkora ziccert, így a meglehetősen kardotnyeltnek tűnt, orosz nyelvű beszédével gazdagodott a június 14-i program. A mosolygás hiányáról egyébként nem tehet, a héten napvilágot látott hírek szerint a VB hivatalos munkatársait személyi edző tanította a számukra különösnek ható szokásra, a szájak széles, fül felé történő széthúzására. Emiatt mi egy percig nem neheztelünk, hiszen számos szokásjog létezik a világ különböző tájain. Oroszországban ez a sok helyütt bevett módi pont nem divat. Na bumm.
A patika mérlegen csepegtetett kampány az orosz kultúra, valamint a foci ünnepének emlegetése mellett nem hozott semmi újdonságot. Ez van, nem mindenki szeret meglepetést okozni, mint Mr. Williams.
Vörös téri vigasság, klasszikusokkal
A komolyzene és tradicionálisabb dallamok kedvelői – feltehetően egy idősebb, a foci iránt jó eséllyel kevéssé fogékony korosztály – elégedettek lehettek a szilveszteri gála hangulatát idéző koncert kapcsán. Az áriák mellett jutott hely egy ki Kalinka-nak is (valószínűleg belsőleg fogyasztva is). Naná, miért pont ez maradna ki a repertoárból?
Összefoglalva, a VB megnyitó híven tükrözte a világbirodalom konzervatívabb ízlését. Nem baj, elvégre a “cirkuszért” a nép az Oroszország – Szaúd-Arábia mérkőzésre érkezett. Meg is kapta a hazai közönség, amire vágyott: a házigazdák 5-0-ra kitömték az A csoport talán leggyengébbnek mondható csapatát (Egyiptom Mo Salah miatt most jobb szorzókkal bír, bár nem feltétlen fogja az az egy, Ramos által kissé szárnya szegett fecske megcsinálni a nyarat).
Mostantól pedig a játéké a főszerep, a hasonló jellegű vigasságok elemzésével legközelebb a döntő napján jelentkezünk!
