Soha nem volt olyan jó konzolon játszani, mint az új Xboxon

Teszteltük, odáig vagyunk, a konzolháború azonban annyira átláthatatlan lett, hogy hagyományos cikk helyett inkább kérdés-felelettel oszlatjuk el a homályt.

Ritka, hogy egy ilyen mondatot, mint a cím, mindenféle marketing- és reklámszándék nélkül, tiszta lelkiismerettel le tudunk írni, de most pontosan ez a helyzet. Az Xbox One X ugyanis nem csak a világ legerősebb konzolja – ahogy a gyártó Microsoft úton-útfélen elmondja –, hanem tényleg használja is az erejét, ez pedig a korábbi tapasztalatok alapján egyáltalán nem volt magától értetődő. Mégis megoldották: a játékok, filmek és sorozatok szebbek, gyorsabbak és jobban kézre állnak, mint valaha.

Hiába bolydította fel azonban a játékpiacot a konzol már pár héttel a megjelenése után is, az átlagfelhasználó jó eséllyel csak annyit vett észre az egészből, hogy megjelent egy újabb Xbox, azt azonban nem tudja, miért jó ez a Microsoftnak, a játékoknak és főleg: neki. Nem hibáztatjuk, a rengeteg konzolváltozat – Playstation 4, PS4 Slim, PS4 Pro, Xbox One, Xbox One S és most ez – között szó szerint el lehet tévedni, ember legyen a talpán, aki képes követni a már nem is generációnként, hanem (a jelek szerint) félgenerációnként megújuló kínálatot. Összegyűjtöttük tehát a leggyakoribb kérdéseket és az összes tudásunkat bevetve közérthetően és tömören igyekszünk megválaszolni őket. Lássunk is hozzá.

Az Xbox One X az Xbox One folytatása?

Igen is és nem is. Abban az értelemben semmiképpen sem, ahogy az eredeti, 2013-ban bemutatott Xbox One a nyolc évvel azelőtt piacra dobott Xbox 360 folytatása. Az ugyanis egy igazi generációváltás volt: új hardver, új technológia és persze teljesen új játékok, nagyon látványos grafikai- és játékmenetbéli változásokkal. Az Xbox One X ugyan sokkal de sokkal erősebb, mint az eredeti Xbox One – kis túlzással annyira, mint a One a 360-hoz képest –, mégsem új generáció: ugyanaz a technológia, ugyanazok a játékok. Ugyanazok a kontrollerek, kiegészítők működnek hozzá csatlakoztatva, mint a 2013-ban bemutatott alapmodellhez, majd a frissített Xbox One S-változathoz. A különbség az, hogy a játékok sokkal de sokkal szebben és/vagy stabilabb, illetve gyorsabb képfrissítéssel futnak az X-en. A Microsoft azonban garantálja, hogy az Xbox One-ra kiadott játékok minden konzolváltozaton – az eredeti One-on, az S-en és az X-en – futnak majd, azaz nem lesz egy sem, ami csak az X-en indulna el.

Mit jelent az, hogy a legerősebb és miért jó ez nekem?

Azt, hogy bár a mögöttes technológia ugyanaz – a pc-k világából ismert x86-os architektúra, azaz az Xbox One-ok, akárcsak a Playstationök tulajdonképpen kompakt, dedikált pc-kként működnek –, a hardverkomponensek valamivel vagy sokkal erősebbek. A processzor órajele alig másfélszerese az eredeti One-énak, a játékok tekintetében általában sokkal fontosabb videokártya azonban négyszerese. A Microsoft 4K-s felbontást és egyéb grafikai varázslatokat ígér.

Oké, tehát 4K-ban jeleníti meg a játékokat. Ennyi?

Nem ilyen egyszerű. A helyzet az, hogy a játékok grafikai minőségét nem a konzol határozza meg, hanem a fejlesztők, akik természetesen megpróbálják a legtöbbet kihozni a konzolokból. Ha a fejlesztők úgy döntenek, hogy a játékuk felbontását turbózzák fel, akkor lehet szó 4K-s megjelenítésről. Ha úgy döntenek, hogy a felbontást változatlanul – tehát full HD körüli pixelszámmal – hagyják, még mindig bevethetnek egyéb minőségi fejlesztéseket a tárgyak, karakterek részletességétől a szebb fény-árnyék hatásokig. Dönthetnek úgy is, hogy semmihez nem nyúlnak, csak a sebességet duplázzák meg a legtöbb játékban tapasztalt 30 képkocka/másodpercről például 60-ra, vagy rábízzák a konzolra, hogy olyan sebességgel jelenítse meg, amilyennel csak tudja. Azok a fejlesztők pedig, akik rászánják az időt és az energiát, még választási lehetőséget is adnak nekünk. Az eddig is gyönyörű Rise of the Tomb Raider menüjében például háromféle megjelenítési mód közül választhatunk: a játék vagy ugyanúgy néz ki, mint az eredeti Xbox One-on, de dupla olyan gyorsan fut, vagy a felbontást és a grafikai jellemzőket egyszerre javítja (részletesebb árnyékok és távoli objektumok és így tovább), vagy „csak” a felbontást növeli igazi 4K-ra.

Miért, van nem igazi 4K?

Van bizony! Az Xbox One X nagyon erős, de annyira azért nem, hogy bármilyen játékot képes legyen megbízható sebességgel 4K-s, azaz 3840-szor 2160 pixeles felbontáson futtatni. Értsd: sok játék valódi 4K-s, de nem mindegyik. A fejlesztők ilyenkor hatásos trükköket alkalmaznak: az igazi 4K-nál valamivel (de nem sokkal) kisebb felbontást felskálázzák. Az illúzió általában beválik: a felskálázott és a valódi 4K között kevés felhasználó látja a különbséget, ők is csak nagyon nagy tévék előtt, vagy a képernyőhöz nagyon közel ülve. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az új X képes a HDR-megjelenítésre, azaz, ha a fejlesztők beépítik a játékba, a színek, a kontrasztok a tévéd függvényében sokkal de sokkal élethűbbek, meggyőzőbbek lehetnek. A Rise of the Tomb Raider Xbox One- és Playstation 4-változata között például nagyon látványos a különbség.

Na jó, de attól, hogy a konzol ilyen erős, nem biztos, hogy a fejlesztők ki is használják és csak az X kedvéért feljavítják a játékaikat, nem?

Benne van a pakliban, hogy bizonyos feljesztőcsapatok nem tartják fontosnak, de az eddigi tapasztalatok nem ezt mutatják. A Microsoft nagyon ügyesen meggyőzött minden nagyobb kiadót, hogy figyeljenek oda az új konzolra és a már rég kiadott játékok jó része is sokkal szebb és/vagy gyorsabb. Lenyűgözően néz ki az új Middle Earth, a Dishonored 2, az Assassin’s Creed, a Microsoft saját címeiről (Forza Motorsport, Gears of War, Halo) nem is beszélve! A grafikailag feljavított játékok folyamatosan bővülő listáját itt találod.

Apropó, Playstation! Az egy éve kiadott PS4 Pro ezt mind tudja, nem?

Nem egészen. Nem csak buta reklámszöveg, hogy „a világ legerősebb konzolja” az Xbox One X, hanem tény. A PS4 Pro nagyszerű konzol, de sok tekintetben alulmarad a riválisával szemben. A grafikai számítási sebessége közel sem olyan jó (kicsit több mint kétharmada, ami nagyon sokat számít), ami pedig nagyon fontos: az eredeti PS4-hez (és ha már itt tartunk, az Xbox One-hoz) hasonlóan 8 gigabyte RAM-ot tartalmaz, míg az Xbox One X 12-őt. A különbség óriási: mivel az Xbox operációs rendszere 3 gigabyte-ot önmagában felemészt, az eredeti konzolon csak 5 giga állt a játékok rendelkezésére, az X-en pedig értelemszerűen 9 giga. Ez lehetőséget ad a fejlesztőknek, hogy nagyon részletes, az igazi 4K-hoz méltó textúrákat építsenek a játékokba, amelyek ettől még részletesebbek lesznek. Megint csak a Rise of the Tomb Raider neve kívánkozik ide, de ennél is jobb példa a Middle Earth: Shadow of War, amely PS4 Prón közepesen szép, Xbox One X-en viszont lenyűgöző látványt nyújt, aki csak kipróbálta, az nem képes többé visszatérni a többi változathoz. Ehhez képest apróság, de sokaknak fontos lehet: az X tartalmaz 4K-s Blu-ray meghajtót, míg a Playstation-felhozatalból ez hiányzik.

Ez mind szép, de nekem nincs 4K-s tévém. Akkor felejtős?

Nem feltétlenül! Az X a te tévéden is képes sokkal szebbé tenni a játékokat, mégpedig azzal, hogy 4K-ban hozza létre a képet, amelyet ügyesen leskáláz full HD-ra. A tévéd felbontása tehát nem nő meg, a kép mégis részletesebb, simább, meggyőzőbb lesz. Persze jogos érv, hogy csak ezért nem éri meg, ha azonban tudod, hogy előbb-utóbb 4K-s tévét veszel, már most is érdemes beszerezni az X-et, pláne, hogy bizonyos játékok (például a Gears of War 4 vagy – meglepetés! – a már említett Tomb Raider) a mostani tévéden nem csak szebbek, hanem gyorsabbak is lesznek.

Már van Xbox One-om. Cseréljem le?

Ebben nem tudunk segíteni. Neked kell érezned, megéri-e. Az X nem csak a legerősebb, hanem – természetesen – a legdrágább konzol is, hogy mennyibe kerül most, azt itt találod. Soknak tűnik, de ne felejtsd el, hogy ennyiért egy ilyen erős pc-t még akkor sem lenne esélyed venni, ha te állítanád össze az alkatrészeket. Csak azt tudjuk mondani, hogy az új hívószavak – 4K, HDR, 60 fps – nem csak marketinglózungok, hanem valódi előrelépést jelentenek az előző generációhoz képest, nem véletlenül keresik rengetegen az ilyen megjelenítésre képes tévéket. Előbb-utóbb ez lesz a sztenderd, és ha élvezed, hogy a játékok lélegzetelállítóan néznek ki, nem kerülheted el a sorsod: ott lesz a nappalidban ez a diszkrét kis fekete doboz.