Kis magyar ajándékozás-lélektan, avagy így adunk mi?

Az ünnepek közeledtével egyszerűen nem állhatom meg, hogy ne gondolkodjak el az ajándékozási láz kérdésköréről. Nagyobb választék, szélesebb körű lehetőségek, magyarán személyre szabottabb meglepetések állnak rendelkezésre karácsony táján. De vajon azt adjuk, amire a másik vágyik? Egyáltalán kinek jobb? Aki ad vagy aki kap? Megúszható a fenyő illatú idegösszeroppanás? Kis karácsonyi elmélkedés az ajándékozás pszichológiájáról és anomáliáiról.

Az idősebb és a fiatal felnőtt korosztály számára a karácsony emlékét még körbelengi a nyugalom. A hóval borított utcákon a mostaninál kisebb számban jelen lévő autók között nem hömpölygött még a bevásárlótáskás tömeg. Bár a rendszerváltás előtt is szerettük el-elhalmozni szeretteinket a színespapírba csomagolt kisebb-nagyobb tárgyakkal, az egész ünnepkör körül jóval kisebb volt a felhajtás. Nem ismertük még a hitelkonstrukciókat, a részletfizetés sem volt épp egy elterjedt dolog. Megvolt ennek az időszaknak a bája. Még akkor is, ha a fogyasztási cikkek csak limitáltabb mennyiségben és választékban álltak rendelkezésre. Ha nem is volt minden jobb, kevesebb kiborulás övezte az ünnepeket.

Bár az utolsó pillanatban történő “pánik-vásárlás” jó eséllyel egyidős a fogyasztói társadalom történetével – hiszen egyszerűen van az az alkat, aki képtelen időben nekiállni az ünnepekre való felkészülésnek-, a szinte lassan éjjel-nappal nyitvatartó bevásárlóközpontok előtti időkben inkább csak egy szűk réteget sújtott ez a fajta stressz. A szabad piac berobbanásával, az életszínvonal növekedésével az év legnagyobb ünnepe körül is megnőtt a vásárlókedv, az izgalom. És vele együtt a sokak számára talán zavaró tömeg és idegeskedés.

Igaz, mára rendkívül sok helyen lehetséges az online vásárlás, szeretünk bizonyos tárgyakat kézbe venni, megforgatni, hogy biztosak legyünk abban, ez az, aminek a szeretteink a legjobban örülnének. Arról nem is beszélve, van, akinek az üzletben jön meg az ihlet! Az online piacterek és a fizikai boltok között persze nem feltétlenül kell letenni a voksot, hiszen van, ahol mindkét vásárlási módra lehetőség van. Így a szerencsésebbek, akik időbeosztásuk miatt akár olyan időpontban is eljutnak egy-egy boltba, amikor csak kis létszámban nézelődnek mások, élőben szemügyre vehetik a kínálatot. Vagy ha szemfülesek voltak, online már kinéztek mindent és már csak céltudatosan fel-felkapják a hőn áhított terméket.

Azok, akik a munka és család miatt csak “főműsoridőben” jutnak el az üzletekbe, nehezebb az adott időszak kezelése. Persze jó lenne, ha nem elfelejtenénk el, miért is állunk abban a bizonyos sorban, miért is vállaljuk az esetleges kényelmetlenséget:

A SZERETTEINKÉRT!

Adni szeretnénk, valamit, ami személyes, ami hasznos, amire a másik épp annyira vágyik. Ha ez lebeg az ember szeme előtt, sokkal könnyebb az a plusz pár perc várakozás. Ha véletlen figyelmetlenségből arrébb taszajtanak, érdemes arra gondolni, bizony ez a vásárló is pont ugyanazért van itt, mint én. Adni szeretne.

És hogy hogyan ajándékozunk?

Sokunknál tetten érhető az a jelenség, miszerint azzal lepjük meg párunk, családtagunk, barátunk, amire mi magunk vágyunk. Ha látták az Anni Hall (1977) című nagysikerű Woody Allen filmet, talán rémlik, milyen aprósággal lepte meg szerelmét Alvy… Amikor egy-egy ajándékot kiválasztunk, érdemes végiggondolni a szerettünk valódi karakterét. Felidézni a legutóbbi beszélgetéseket, miért is lelkesedett annyira mostanában? Az emberek óhatatlanul is el-elejtenek pár segítséget a tökéletes ajándékhoz. Az igazán figyelmesek így elképesztően jó meglepetésekkel tudnak előrukkolni.

Nyilván a trendek, népszerű termékek követése is jó út lehet, de az “egyértelmű” tárgyaktól elrugaszkodva néha érdemes az izgalmasabb irány felé elmenni. Több kisebb vagy egy nagy ajándék? Ez is izgalmas személyiségbeli kérdés. Van, akit az érték nyűgöz le (ilyen esetben legtöbbször nincs mód több ajándékot venni), van, aki a sok apróságnak örül jobban. Ha jól ismerjük szeretteinket, ezen a téren sem lőhetünk nagyon mellé.

Személyes lenyomat az ajándékon…

Az egyedi, saját tervezésű vagy készítésű csecsebecsék sosem mennek ki a divatból. Amennyiben nem a sóherség vezérel minket (a szegénység nem szégyen, a garasoskodás viszont nem éppen vonzó…), a magunk eszkábálta ajándékok igazi értékek lehetnek egy-egy kapcsolatban. Fontos, hogy itt is az legyen a fókuszban, akinek az egész szól. Hiába szerethetünk mi gyertyát önteni, kötni, esztergálni, ha a másik számára mindez semmi nem jelent. Vagy még rosszabb: felesleges! Gondoljuk végig, mi az, aminek tényleg örülhet a másik, de valahogy – ha csak kis részben is -, de beletehetjük a saját kezünk munkáját a végső ajándékba. Az elkészítéssel eltöltött idő pedig valahogy megerősíti a másik iránti szeretetünket. Ennél pedig tényleg nincs jobb dolog karácsonykor!

Ha pedig nem szeretünk barkácsolni, vagy a kinézett ajándék olyan jellegű, amit nem tudnánk elkészíteni, törekedjünk az egyedi csomagolásra, apró kis gesztusra a dekorációkor! Lehet, a végén a kísérő kártya, a mókás, vagy épp romantikus tálalás nagyobb hatást ér el, mint maga a termék.

Nos, ha még előttünk áll a karácsony előtti finis, próbáljunk a fentiek szerint zen nyugalommal és szeretettel nekiindulni az adventi időszak végének. Minden csak hozzáállás kérdése. Lehet, az idei bevásárlás lesz minden idők legjobb szezonja! Csak rajtunk áll!