7.1 apró csomagban – ASUS Xonar U7 bemutató

Egy külső hangkártya érkezett az ASUS műhelyéből a szerkesztőségünkbe.

SONY DSC

A hangkártyák piaca az utóbbi években elég mostohán alakult. Talán jó néhányan emlékeznek még az aranykorra, amikor gombamód nőttek ki a gyártók és termékeik a hangkártya piacon. Anno egy normális, vagy akár komolyabb kártya ugyanolyan kipipálandó pont volt az asztali PC-s bevásárló listán, mint a RAM, vagy a processzor. Ám ezek az idők elmúltak, mint ahogy sok nagy gyártó és márka is porba hullt, de szerencsére vannak még páran, akik komolyan veszik ezt a műfajt.

SONY DSC

Az, hogy a hang mára nem olyan fontos több okra vezethető vissza. Egyrészt ma már egész vállalható alaplapi hangkártyák léteznek, akár notebookról, akár asztali gépről legyen szó, míg régebben nem volt egyértelmű a hangkártya megléte sem, pláne nem annak minősége. Másrészt teljesen megváltoztak a zenehallgatási szokások. Mostanra inkább a mennyiség és az azonnali hozzáférés a fontos, nem pedig a minőség, gondoljunk csak arra, hogy milliók hallgatnak 360p-s YouTube videókat a notebook beépített hangszóróján. A notebookok elterjedése sem segített a hangkártyáknak, hiszen egy noteszgépbe utólag szinte semmit sem lehet beépíteni, RAM-on és esetleg egy SSD-n kívül, így érthető, hogy háttérbe szorult ez a piac. Pedig a jó hang, egy megfelelő forrással és hangsugárzóval, fej-, vagy fülhallgatóval olyan fejlesztés, ami rövid távon megtérül, mivel jelentős mértékben javítja a notebook, vagy az asztali PC használati értékét, ráadásul nem kell a teljes családi kasszát sem romba dönteni eme fejlesztéshez.

SONY DSC

Az ASUS Xonar, kifejezetten mobil gépek mellé szánt szériájának felső házából érkezett az U7. Az elegáns, masszív készülékház egy 7.1-es, USB csatlakozású hangkeltőt rejt, ráadásul egészen kiváló alkatrészekből, ami csak tovább öregbíti a Xonar széria hírnevét. Az egyik kedvenc apró hangkártyánk, az U3 is remekül szerepelt pár éve, így nagy várakozással tekintettünk az U7 elé. Az U7 felépítése és használata elég egyértelmű. Hátul az analóg és digitális hangkijáratok, elöl pedig egy mikrofon és egy fejhallgató be-, illetve kijárat, a mikrofon hangerőszabályzó gombok mellett. Egy pillanatra azonban időzzünk el a hátlapon, hiszen elsőre furcsa lehet a három darab RCA és a három jack csatlakozó látványa, pedig logikus a felépítés. A normál sztereó RCA csatlakozók melletti 3,5-ös jack aljzatok a valódi 7.1-es kivezetést hivatottak megvalósítani, melyhez egy digitális kijárat párosul a harmadik RCA képében. A csatlakozók, mint minden minőségi audió terméknél itt is aranyozottak, ami egyrészt vizuális elem, másrészt a hang minőségében is szerepet játszik. Az U7 tetején egy többfunkciós tárcsát is találunk, ami egyrészt a hangerő állításáért felel, másrészt a tekerő megnyomásával manuálisan válthatunk az analóg kijáratok és a digitális csatlakozás (amennyiben az SPDIF csatlakozót használjuk is) között.

SONY DSC

A készülék alján találunk egy érdekes kapcsolót, ami az USB 1.1-es és 2.0-ás csatlakozás kiválasztásában segít. Amennyiben a kissé régimódi 1.1-es állásban használjuk az U7-et, úgy ugyan le kell mondanunk néhány, a kártya által biztosított szolgáltatásról (például a Dolby technológiák használata), de cserébe mindenféle driver nélkül, pillanatok alatt vehetjük használatba új hangkeltőnket még régebbi gépeken, oprendszereken is. Amennyiben a modernebb 2.0 állásba billentjük a kapcsolót, úgy a kártyához kapott szoftver grafikus felületén rengeteg beállításból választhatunk. A mintavételezési frekvencia kiválasztása mellett, a hangsugárzó típusán át, az equalizeren keresztül, a külön telepítendő Dolby beállításokig elég széles körben machinálható az U7-ből kijövő hang, ami a ketyereőrülteknek jó hír, az egyszerűbb beállításokat kedvelőknek kissé talán felesleges időtöltés, de őket is vigasztalhatja, hogy csak egyszer kell a kártyát a kedvünk szerint belőni, utána már nem nagyon kell a „lelkében turkálni”.

SONY DSC

Bár a hangzás alapvetően szubjektív dolog, azért kis tapasztalással, a hangsugárzók, fejhallgatók cserélgetésével elég jól be lehet lőni mire képes az eszköz. Az U7 pedig alapvetően a játékosoknak kedvez, kissé a zeneimádók kárára. Egyrészt a zenék elsöprő része még (szerencsére) mindig sztereóban készül, ez meg ugye egy 7.1-es kártya, másrészt míg a játékokban a zajokat, lépéseket, neszeket remekül kihozta térben is, addig zenehallgatásnál kissé meg kellett az equalizert piszkálni, mivel a mélyeket kevésnek találtuk. Nem drámai a helyzet természetesen és az U7 gyakorlatilag porrá alázza szinte az összes beépített hangkeltőt, de mi azon a (talán maradi) véleményen vagyunk, hogy egy hangkártyának alap EQ beállításokon is kiegyensúlyozottan kell szólnia és amennyiben a felhasználónak igénye van rá, akkor kelljen csak a beállításokat piszkálni, a mélyek pedig sajnos kissé „foghíjasak”.

SONY DSC

A 7.1-es kijáratok meglétével, a (a kissé hiányos mélyeket leszámítva) kifinomult hangzáskép játékhoz mindenképp ajánlott, bár a 7.1-es headsetet használó gémereknek be kell majd szerezniük egy rövid toldót az előlapi mikrofon bejárat és a hátlapi hangkijáratok közti távolság áthidalásához, ők szeretni fogják a Xonar U7 hangját. Jó választás lehet még a kisméretű házba bújtatott házimozi PC építőknek, külső eszközként, hiszen egy jó minőségű, esztétikailag is mutatós 7.1-es kártyát ismerhetnek meg a Xonar U7 személyében, de aki kifejezetten zenehallgatáshoz, csak a gépe alaplapi, beépített sztereó kártyáját szeretné egy jobb minőségű, akár a notebookkal együtt hurcibálható hangeszközre cserélni, annak nyugodt szívvel ajánljuk a kistestvért, a Xonar U3-at, nem fog benne csalódni.