Canon EOS 5D Mark III – harmadikra a csúcson

Nemcsak papíron fejlődött óriásit a Canon új felső-középkategóriás dSLR fényképezőgépe.

Ergonómia, külső I.

Az első hivatalos termékfotókon még nem is látszott, a sajtótájékoztatón első kézbevételkor pedig nem nagyon érződött, mennyi minden változott az EOS 5D Mark III vázon elődjéhez képest. Amint azonban végre nyugodt körülmények között sikerült szemügyre venni a fényképezőt, máris jött a felismerés: ez bizony sokat komolyodott, már-már szintet lépett a Mark II-höz képest.

Amint kézbe vesszük a vázat, feltűnik, hogy a markolata mélyebb és vaskosabb lett, ami valamivel kényelmesebb és biztosabb fogást tesz lehetővé. A mélységélesség-ellenőrző gomb átköltözött a bajonett bal oldaláról a másik oldalra, és jóval nagyobb felületű lett. A memóriakártyák ajtaját is gumírozás fedi – igen, többes számban, ugyanis immár nem csak egy CF-fel, hanem egy SD-vel is etethetjük a masinát. A hátoldalon is szembetűnő a változás: más lett a gombok el- és kiosztása, megjelent a „rate” (értékelés), a „Q” (gyorsmenü), a „lock” (tárcsa lezárás – az elődmodellnél on/off kapcsoló volt) és a 7D-nél látott kombi kezelőszerv, ami álló- és mozgóképes élőkép közt vált, a kereső mellett jobbra. A kereső maga is megváltozott: egyrészt az 1-es sorozat nagyobb szemkagylója költözött át ide is, másrészt a látott kép is nagyobb lett; az 5D Mark III képfedése immár 100%-os. Nagyobb lett a kijelző és megváltozott a képaránya is (3:2). A nyomógombok felülete szintén nőtt valamelyest, nyomáspontjuk talán egy picivel határozottabbá, jobban érezhetővé vált. A hátsó paraméterező tárcsa viszont érezhetően jobb minőségű lett.

20120302_hiRes_eos5dmarkiiief24105_3q

Ez a cikk a Prohardveren jelent meg 2012. július 3-án!

Új keletű a kioldó fölött található „M-Fn” gomb, amivel többféle funkciót lehet elindítani attól függően, mit rendelünk hozzá a menüben. Az akku maradt a régi (LP-E6), így azoknak sem kell újra a zsebükbe nyúlniuk, akik már rendelkeznek egy EOS 5D Mark II-vel és pár plusz akkuval. A fém állványmenet természetesen az optika középvonala alá került, s apró változás övezi ennek környezetét is, hiszen az már keménygumiból készült. Ennek köszönhetően erősebben, biztosabban csatlakoztatható a fényképezőgép fenéklemezéhez az állványfej talpa, a csatlakozók között pedig immár fejhallgató-bemenet is felfedezhető (a hangfelvétel monitorozására). Amit a váz baloldalán két nagy gumifül alatt találunk: mikrofon bemenet, külső vakuszinkronaljzat, vezetékes távkioldó bemenete, fejhallgató-bemenet, USB-A/V kimenet és HDMI csatoló.

Az 5D Mark III tetőlemezét kémlelve feltűnik, hogy míg az 5D Mark II-nél a hátlapon volt, most a bekapcsológomb itt található, a módválasztó tárcsa alatt. Megnőtt a felső folyadékkristályos kijelző felülete, ráadásul a használt fontok mérete csökkent, így több információ együttes kijelzésére van lehetőség.
A Canon tervezőmérnökeinek sikerült úgy emelniük magasabb szintre az „új ötdét”, hogy az közben megtartotta a rá jellemző formavilágot és egyszerű kezelhetőséget. A váz masszívabb, ellenállóbb és ergonomikusabb lett elődjénél. A kezelőszervek minőségérzete ismét nőtt; ha kézbe vesszük az 5D Mark III-at, egy robusztus, elpusztíthatatlan készüléket, munkaeszközt fogunk, ami megjelenésével ráadásul a szemet is nyugtatja.
Menürendszer
A Canon EOS 5D Mark III menürendszere szintén elérhető magyar nyelven. Az elődmodelléhez hasonlóan egyszerű és áttekinthető, de némileg megváltozott felépítésű. Az összesen hat főmenü alárendelt szegleteit kis színes kockák jelölik a kijelző felső részén. Meggyorsítja a használatot, hogy minden egyes almenü oldala csupán annyi elemből áll, ami egy oldalra, azaz a kijelzőre kifér, tehát sehol nem kell görgetni. Plusz pontot érdemel, hogy a menüből kilépve a fényképezőgép megjegyzi, hogy az egyes almenükben melyik paraméternél állt a kurzor, s ugyanoda térünk vissza újbóli belépéskor. Az 5D Mark III gyorsmenüvel is el lett látva, ami a „Q” gomb megnyomásával hívható elő. Itt a fotózáshoz elengedhetetlenül szükséges paramétereket tekinthetjük meg és változtathatjuk igény szerint. A fényképezőgép több gyorsmenüvel is rendelkezik, melyeket a továbbiakban fogunk majd szemléltetni az egyes szolgáltatások kapcsán.

20120302_hiRes_eos5dmarkiiief24105_fview

Működés I.

Az 5D Mark III egy sor újdonságot sorakoztat fel, aminek köszönhetően nem csak külsőleg, de belsőleg is jóval komolyabb készülék lett, mint az 5D Mark II. Nézzük, mik a legfontosabb különbségek a régi és az új modell között!
• 22,3 MP felbontás a régi 21 MP-lel szemben,
• DiGiC 5+ jelfeldolgozó processzor, ami jóval gyorsabb, mint az elődmodell DiGiC 4 egysége,
• a kereső 100%-os képfedésű (5D Mark II-nél ez még csak 98% volt),
• 3,2”-os, 3:2 oldalarányú kijelző 1 040 000 képpontos felbontással (3”-os, 4:3 arányú, 920 000 képpontossal szemben),
• az AF-szenzor 61-mezős: 41 keresztszenzor és 5 dupla keresztszenzor (az elődnél összesen 9 AF-mező állt rendelkezésünkre),
• megnövelték a sorozatfelvétel sebességét is: 6 kép/mp szemben a régi 3,9 kép/mp sebességgel,
• kettős kártyafoglalat (CF és SD) versus sima CF,
• megnövelt érzékenységi tartomány: ISO 50-102 400 versus ISO 50-25 600,
• All-I és IPB videó mód bevezetése,
• kapott fejhallgató-aljzatot is,
• gépen belüli HDR képfelvétel,
• többszörös expozíció,
• halk kioldási mód (silent shutter),
• automatikus ISO paraméterezés, ami ráadásul manuális módban is használható,
• érintésérzékeny hátsó paraméterező tárcsa,
• az automatikus expozíciós sorozat immár 2, 3, 5 vagy 7 képből is állhat,
• van elektronikus libella, AF finomhangolás (akár gumiobjektívekhez is, ahol a két végállásra is lehet finomhangolni), torzítás- és CA-korrekció,
• gépen belül szerkeszthetjük a nyersfájlokat (RAW feldolgozás).

Csapjunk is bele a közepébe! Az 5D Mark III AF-rendszerét többféle módon tettük próbára. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, milyen gyors életszerű mozgást képes lekövetni. Ehhez figyelembe vettük a fényképezőgép besorolását, tehát nem versenyautókat és vadászgépeket próbáltunk az autofókusszal utolérni (ami például az 1Dx-től minden további nélkül elvárható lenne), hanem például sétáló, sietve haladó, illetve futó embereket. Másrészt arra kívántunk fényt deríteni, hogy rossz fényviszonyok közepette mennyire pontos és milyen gyors az élességállító rendszer.
A menürendszer „AF” jelölésű főbb menüpontjában összesen hatféle AF séma közül lehet választani és minden egyes AF működési séma külön paraméterezhető, így finomhangolhatjuk a követés érzékenységét, a követés gyorsulását/lassulását, valamint az AF-mezők automatikus váltásának sebességét.

20120302_hiRes_eos5dmarkiii_bfront

Hogy egy adott célra, egy adott témára kinek melyik beállítás válik majd be a legjobban, az a használat során dől el. Az AF sémák nem acélba öntött és vakon követendő szabályok, hanem irányadó segédletek. De ez még nem minden, hiszen ott van még az autofókusz működését alapvetően meghatározó három mód: One Shot (egyszeri élességállítás), AI Servo (folyamatos, követő élességállítás) és az AI Focus (egyszeri élességállítás, de amint a téma elmozdul, az AF követi). Igen, a kedves olvasó jól sejti, hogy az 5D Mark III kiismerése és megértése nem egy pár óra alatt abszolválható mutatvány.
Az új AF-rendszer mellett másik fontos újítás a kettős memóriakártya-foglalat. Kár, hogy nem egyforma a két foglalat, hanem vegyesen SD és CF szabványúak, de már így is egy lépéssel közelebb került az 5D Mk III az igazi profi gépek világához. Azonban egy érdekességre lettünk figyelmesek, amit az internet több tesztoldalán is viszontláttunk: az SD memóriakártyák kezelése független azok sebességétől. Ez azt jelenti, hogy hiába használnánk a leggyorsabb SDHC egységet, a fényképezőgép nem képes azt kihasználni, sőt ha vegyesen, tehát SD és CD szabványt is használunk a fotózáshoz, és a CF kártyára íratjuk az adatokat, akkor az 5D Mk III a CompactFlash kártyát is a SD sebessége szerint fogja írni, tehát lassan. Szerencsére a jelenség csak RAW, illetve RAW+JPEG képek mentésekor, leggyorsabb sorozatfelvételi sebesség mellett mutatkozik, tisztán JPEG-et használva nem. Egyébként menüből állítható a két foglalat szerepe és működése: folytatólagos adatrögzítés, ha az első betelt (mi adhatjuk meg a gépnek, melyik legyen az 1-es kártya), fájlok külön-külön mentése (JPEG egyikre, RAW másikra), vagy biztonsági másolat a másodikra (tükrözés).

20120302_hiRes_eos5dmarkiii_bback

Az újoncnál megjelent az úgynevezett „Silent Mode”, azaz halk kioldás. Ha ezt használjuk, a fényképezőgép tükörcsattogása jóval halkabb, mint normál üzemmódban. Hátránya, hogy gyors sorozatfelvételre nem használható.
Természetesen számos egyéb hasznos szolgáltatás is bekerült a Mark III repertoárjába, így például a HDR felvétel, a többszörös expozíció, a paraméterezhető automatikus ISO érték, a több lehetőséget kínáló automatikus expozíciós sorozat (bracket), az elektronikus szintező, a fókuszkorrekció objektívekhez, a torzítás és CA korrekciója, a gépen belüli RAW hívás és a kezelőszervek funkcióhoz való rendelése.
Összesen ötféle HDR hatás közül választhatunk, továbbá kérhetjük az egyes összetevő fényképek megtartását vagy elvetését (ez esetben csak a HDR felvételt tartja meg a fényképező). A HDR hatása lehet természetes, domború, feltűnő, élénk és normál.
A többszörös expozíciót kiválasztva akár kilenc felvételt is tehetünk egyetlen képkockára. Az egyes forrásképek mentése itt is opcionálisan kérhető. A mindennapos használat során talán valamivel értékesebb funkció a beállítható automatikus érzékenység előválasztás, ahol magunk adhatjuk meg az ISO értékek tartományát.
A masina elektronikus szintezője nem csak az oldalirányú, de a bólintó elmozdulásokat is képes kimutatni, ráadásul pontosságára sem lehet panasz, ugyanis a legkisebb (körülbelül 0,5°) elmozdulást már kijelzi.
Sok esetben lehet hasznos, ha nyers képeinket már a fényképezőgépen belül elő tudjuk hívni – az 5D legújabb kiadásával már erre is sort keríthetünk. Persze ne egy gépbe épített Photoshopra gondoljunk, hanem alapvető paraméterezésre, mint például a fényerő, a színhőmérséklet, a fotóséma (normál, élénk, természetes stb.), a zajszűrés, a JPEG képméret, a színtér, a peremsötétedés, geometriai torzítás stb. módosítása. Nyilván kényelmesebb egy nagy monitor előtt csücsülve, kézben egérrel és billentyűzettel „hívni”, de a szükség nagy úr – ha nem kell, legfeljebb nem használjuk ezt a szolgáltatást.
A Canon EOS 5D Mark III minden egyes kezelőszervéhez bizonyos korlátok között szabadon rendelhetünk szolgáltatásokat, funkciókat. Tehát nemcsak a tárcsákhoz és a funkciógombhoz, hanem valóban mindenhez, még a kis joystickhez is.

20120302_hiRes_eos5dmarkiiief24105_lview

Képminőség

A Canon az 5D Mark III érzékelőjének felbontását az elődmodellhez képest nem növelte olyan drasztikus mértékben, mint a Nikon tette azt a D800-zal, sőt a körülbelül plusz egy megapixelre igazából csak a filmfelvétel minőségének javítása érdekében volt szükség (ha az állókép felbontását elosztjuk a Full HD-s mozgóképével, akkor egész számot kapunk). Mivel a Mark II bemutatkozása óta eltelt már három év, és a technológiai fejlődés azóta sem állt meg, ezért jogos a feltételezés, hogy a Mark III általános képminősége lesz legalább olyan jó, mint a korábbi modellé, az igazán nagy várakozás bizonyára a zajszintekre vonatkozik.

Első körben arra szerettünk volna fényt deríteni, hogy életszerű körülmények közt mennyit javult (ha egyáltalán) a Mark III az 5D Mark II-höz képest, ha csekély természetes fény mellett fotózunk és meglepően nagy a különbség a két generáció között – persze, az újabb masina javára. Míg az 5D Mark II-nél még a világos részeken is látni a kromatikus foltokat, úgy a Mark III-nál már az árnyékban sincs igazán számottevő zajosodás.

A szintetikus próbák során arra a következtetésre jutottunk, hogy a fényképezőgép saját JPEG motorját használva egészen ISO 6400-ig bezárólag szinte tökéletes a kapott kép. Ha azonban hajlandóak vagyunk némi pluszmunkát magunkra vállalni, sokkal jobb képminőséget érhetünk el a masina nyers fájljaiból építkezve. Itt adott esetben még az ISO 25 600 is elfogadható lehet, de az ISO 12 800 nagyon sok esetben megfelelő minőségű képet enged alkotni.
Az 5D Mark III hozza a tipikusan „canonos” színvilágot, ami kissé a vörösek felé tolódik el, de amúgy szép és közeli a természeteshez.

20120302_hiRes_eos5dmarkiiief24105_tview

Filmfelvétel röviden

A gyártó, úgy tűnik, rádöbbent, milyen nagyszerű eszközt adott hobbi és profi videósok kezébe az 5D Mark II-vel, így érthető módon az utódmodellel sem szerettek volna csalódást okozni a népes rajongótábornak.
Míg az 5D Mark II-nél csak egy ütősebb firmware-frissítés után vált elérhetővé a teljes manuális mód videofelvételeink alá, úgy a Mark III már eleve úgy érkezik, hogy mindent tud, amit az elődmodell, és még annál többet is. Az IPB mellett bemutatkozik az ALL-I tömörítési eljárás, ami jobb képminőséget és könnyebb szerkeszthetőséget, de jóval nagyobb fájlméreteket eredményez. Ez a tömörítési eljárás azonban csak HD és Full HD felbontások mellett választható, SD, azaz 640×480-nál nem. 720p-ben 50 fps sebességgel vehetjük fel mozgóképeinket – kár, hogy Full HD-ban ez a sebesség nem elérhető, pedig a DiGiC 5+ processzor simán lehetővé tenne. Az elődmodellnek már volt mikrofonbemenete, így külső egységet csatlakoztathattunk hozzá. A Mark III-nál ez kiegészül egy fejhallgató-kimenettel, amin a videofelvétel hangját monitorozhatjuk. A hangfelvétel szintje több menetben, felvétel közben is állítható, valamint szélzajszűrés is rendelkezésünkre áll.
Mozgóképfelvétel közben is készíthetünk állóképeket, ám ilyenkor a videofelvétel egy kis időre megtorpan, tehát csak akkor érdemes ezt a szolgáltatást használni, ha a későbbiekben módunk van a képanyag szerkesztésére. Azok is örülhetnek a Mark III-nak, akik gyakran vesznek fel hosszabb klipeket, ugyanis a szenzor hőelvezetése már sokkal jobb, mint az elődmodellnél, így átlagos, 22-28 Celsius-fok közötti környezeti hőmérsékletben nem kell félni a túlmelegedéstől.
Mint az állóképeknél, videó módban az ISO 12 800 is még használható képminőséget produkál, bár már megjelennek a színes zsizsikek, ISO 6400 gond nélkül, szinte bármilyen körülmények közt alkalmazható, ISO 25 600-hoz már zajszűrést kell kapcsolni, hogy élvezhető legyen a kép.

20120302_hiRes_eos5dmarkiiief24105b_3q

Értékelés

A meglehetősen masszív és jó benyomást keltő elődmodellhez képest is sikerült még egy szintet lépnie az újoncnak. Az időjárás-állóság rendben van, a kezelőszervek ismét jobbak lettek; külsőleg szinte minden téren tökéletes lett az új „ötdé”. A profi fotósok imái is meghallgattattak: immár két memóriakártyára lehet menteni a fényképeket (melyek akár tükrözve is működhetnek, ami külön biztonságot jelent például egy esküvő fotózásánál), igaz, elsőre nem lett minden tökéletes, hiszen az SD kártyák kezelése lassú.

Az 5D Mark III sokkal univerzálisabb masina lett köszönhetően az akár 6 kép/mp sorozatfelvételi sebességének és az immár valóban profi és a géphez méltó AF-rendszernek. Igaz, a gyártó nem emelte az egekbe a full frame lapka felbontását, de cserébe magas érzékenységi értékeken is alacsony marad a színzaj. Az optimális képminőség elérése érdekében azonban ennél a masinánál is erősen ajánlott a nyers képek használata; a JPEG motoron még lehetne javítani.
Szolgáltatások terén is jó képet fest a Mark III, hiszen megjelentek az olyan funkciók, mint például a HDR, a gépen belüli RAW hívás, a torzításkorrekciók, a többszörös expozíció stb. Külön kiemelendő a csendes expozíciós mód, ahol valóban jóval halkabban készíthetjük el fotóinkat (színházi, temetkezési, templomi fotózáskor nagyon jól jön). Érdekes újítás még az értékelés, aminek ráadásul dedikált nyomógombja is lett a váz hátlapján.
Azonban minden éremnek két oldala van, így a számtalan pozitívum mellett akadt olyan is, ami annyira nem nyerte el tetszésünket. Ilyen például a roncsoló zajszűrés, ami maszatos hatást kelt (érdemes kikapcsolva hagyni és utófeldolgozásnál vagy RAW hívásnál szűrni) és a közepes JPEG motor, ennek ellenére a Canon 5D Mark III egy kiváló munkaeszköz a fotósok számára.

(Fotók: Canon és Flickr)

23930cookie-checkCanon EOS 5D Mark III – harmadikra a csúcson