Canon EOS 6D – beugró a Full Frame világába

Wi-Fi, GPS, HDR mód, RAW feldolgozás vagy teljes Leica képkocka méretű szenzor – ez mind az EOS 6D.
Külvilág, ergonómia

Anno tíz évvel ezelőtt a Canon az EOS 300D-vel forradalmasította a digitális tükörreflexes fényképezőgépek piacát: az volt ugyanis az első igazán megfizethető APS-C szenzoros, cserélhető objektíves fotómasina, amit már sokan megengedhettek maguknak – még a kevésbé gazdag országokban is. Ezúttal – bár szerényebb csinnadratta közepette – a teljes képmezős, azaz full frame lapkás masinák szegmense szerepel a Canon célkeresztjében. Az EOS 6D egyik nem titkolt célja, hogy a teljes Leica képkockás készülékek is teret nyerjenek, s egyre több „igényes amatőr” jusson a nagy képérzékelő által nyújtott előnyök (és persze hátrányok) birtokába.

Ez a cikk a Prohardveren jelent meg 2013. február 26-án!

Első pillantásra az EOS 6D nagyon hasonlít az 5D Mark II és az 5D Mark III vázakra, csupán terjedelmében és tömegében van némi eltérés.
Elölnézetből „ötdés” vonalvezetésű a masina; kicsit messzebbről nézve nem látszik különbség a Mark II és a Mark III dSLR vázakhoz képest. Persze ízlés kérdése, de nekünk mindig is tetszettek a Canon „ötösei”, a vonalak megtartása tehát nálunk piros pontot érdemel. A hátoldalon egyből szembetűnik, hogy az „5D-s” kis joystick eltűnt, helyette a multifunkciós egység veszi át a navigációs szerepet. A kijelző bal oldaláról is elköltöztek a nyomógombok a 6D-nél a nagyítás, a képnézegetés és a törlés gombjait a hátlapon szétszórva találjuk. Az elrendezés nem rossz, de más, és ezért megszokást igényel azoknak, akik rendelkeznek 5D fényképezővel. A menü és az információ maradt a megszokott helyen, a hátlap bal felső sarkában.

Hogy egy osztállyal alacsonyabban érezze magát a 6D, ő csak egyetlen kártyafoglalatot kapott, amelybe SD, SDHC, illetve SDXC szabványú memóriakártyákat helyezhetünk. Úgy tűnik, a gyártó ezzel az egykártyás megoldással is igyekszik elkülöníteni az igényes amatőröket a félprofiktól..
A váz alján, a markolati részben kapott helyet az akkumulátor, amely azonos az 5D Mark III-ban is használatossal, így – ha másodgépnek venné valaki a 6D-t – nem lesz gond az áramellátás keverésével. A 6D akkuja akkor is könnyedén hozzáférhető, ha épp cseretalp van rögzítve a masina aljára.
Az EOS 6D bal oldalán található az összes csatlakozóaljzat: a vezetékes távvezérlőé, illetve a mikrofon, az USB és a HDMI. Az osztálybéli megkülönböztetés itt is látható, hiszen az 5D Mark III-nak ezeken felül van még fejhallgató és PC szinkron csatlakozója is.
Legfelül, a masina tetőlapján az ötösöktől megszokott kép fogad: a biztosítóretesszel ellátott módválasztó tárcsa, a vakusaru, az optikai kereső dioptriaállító egysége, a különböző funkciókat ellátó nyomógombok, a kioldó és az egyik paraméterező tárcsa.
A Canon EOS 6D fogása nagyon kényelmes, a nagy markolat kellően mély és vastag; a váz jól belesimul a tenyérbe, a kezelőfelület gyorsan használható, a gombok elhelyezése sem kényelmetlen.

Menürendszer

A Canon utóbbi pár dSLR szériájában ugyanaz a menürendszer található. Apróbb eltérések – természetesen – akadnak, de az egész ugyanarra az alapra épül. Nem csak tartalmilag, de kinézetre is nagyon hasonlóak az EOS 6D és az 5D Mark II – Mark III menüi. A 6D rendszere hat fontosabb egységre osztható, melyek funkciói több lapon (de minden lap egyetlen oldalas, tehát nincs görgetés) találhatóak. A menü természetesen magyarul is elérhető, így a megértésével az angolul vagy más idegen nyelven nem beszélőknek sem gyűlik meg a bajuk.

A „Q” gombbal az egyoldalas gyorsmenü hívható elő, ahol a legfontosabb paramétereket tudjuk elállítgatni. Itt található például az érzékenység (ISO érték), az expozíciós értékek (attól függöen, hogy A, S vagy M módban van-e a gép), az expozíció-kompenzáció, a színséma, a fehéregyensúly, a fénymérés vagy a felbontás.
A menürendszer utolsó pontja a saját menü, ahová egy hosszú listából válogathatjuk be saját kedvenceinket, amiket gyakran használunk, s ezért gyorsan szeretnénk elérni. Sajnos a listába szedhető elemek száma eléggé korlátozott, összesen hat elemet adhatunk hozzá kedvenceinkhez. Ezeket aztán kedvünk szerint rendezhetjük a menüszerkesztő segítségével.

Sok újdonság nem mondható el a Canon EOS 6D menürendszeréről. Továbbra is könnyen áttekinthető, gyorsan kezelhető, megfelelő mélységben enged hozzáférést a gép „agyához”, és tud magyarul is.

Működés

A Canon EOS 6D-t a gyártó teletömte olyan funkciókkal és szolgáltatásokkal, amelyek az EOS 5D Mark III-ben is megtalálhatóak. Ilyen például a többszörös expozíció, a HDR mód, az M és az S RAW fájlok használata – az esetenként valamelyest lebutított „ötdés” funkciók mellett azonban akadnak olyan új szolgáltatások, amelyek a nagytestvérből hiányoznak. Ilyen például a vezeték nélküli kommunikációs egység és a beépített GPS modul, illetve az egyszerűbb (csupán 11 mezős) AF-rendszer, a kreatív automata és a sémaválasztó mód, vagy a videó pillanatkép mód.
A HDR, avagy nagy dinamikatartományú mód csak JPEG használata esetén működik (JPEG+RAW-nál sem aktiválható a menüben) és a HDR mód használata kiterjedhet az összes felvételre vagy csak egyetlen egyre.
A többszörös expozíció lehet additív vagy átlagoló jellegű, és legfeljebb kilenc felvételből állhat (az expozíciók során a gép visszaszámol az előre beállított felvételszámtól nulláig). A beállítások vagy egy, vagy az összes készített képre vonatkozhatnak (lásd HDR mód), és a szolgáltatás RAW fájlok használata esetén is igénybe vehető. Az expozíciókat a fényképező külön nem menti el, csak a végleges fájlt – ráadásul a RAW állományokat is összeadja és a végleges CR2 fájl is ugyanolyan zajmentes lesz, mint a JPEG.

A beállítások között bóklászva arra lettünk figyelmesek, hogy az automatikus érzékenységállítás csak ISO 100-25 600 között állítható. Ezen felül lehetőségünk van még arra is, hogy a minimális záridőt 1/250 és 1 mp között manuálisra vagy automatikusra állítsuk. Az EOS 6D-ben is elérhető az automatikus megvilágítás-optimalizálás (csúcsfények egyengetése), a csúcsfény árnyalat elsőbbség funkció, az objektívtorzítás korrekciója (periferikus világítás és színtorzítás) és a tükör felcsapása.
A képstílusok között találjuk a normált, a portrét, a tájképet, a semlegest, az élethűt, az egyszínűt, de lehet akár három saját beállításunk, vagy rábízhatjuk a választást a fényképezőre is az automatikus érték beállításával. Minden egyes képstílus szerkeszthető, így saját ízlés szerint paraméterezhetjük a képélességet, a kontrasztot, a színtelítettséget és a színtónust.

A zajszűrésnél lehetőség van arra, hogy a hosszú expozíciós szűrést ki/be vagy automata módra állítsuk. A magas ISO értékek melletti zajszűrés lehet tiltva, enyhe, normál és erős mértékű. Amennyiben szükségünk lenne segédrácsok megjelenítésére (csak élőképes módban), akkor választhatunk 3 x 3, 6 x 4 vagy 3 x 3 + átló közül. Felvételeink képaránya lehet 3:2 (alapértelmezett), 4:3, 16:9, vagy 1:1.
Nagyon hasznos funkció a fényképezőn belüli RAW hívás. Az átalakítani kívánt kép kiválasztása után lehetőségünk nyílik arra, hogy az expozíciós értéket, a fehéregyensúlyt, a képstílust, az automatikus megvilágítás-optimalizálást, a zajszűrést, a képminőséget, a színteret, a periférikus világítás korrekcióját, a torzításkorrekciót és a színi hibák javítását egyénre szabjuk.

Ebben a fényképezőgép-kategóriában kissé furcsa, hogy sémák is rendelkezésünkre állnak. Az összesen hét (portré, tájkép, közeli, sport, éjszakai portré, kézi éjszakai jelenet, HDR háttérfény-kompenzáció) séma között élőképes módban válogathatunk a Quick menüben. Véleményünk szerint ez egy teljesen fölösleges szolgáltatás, amit inkább belépőkategóriás gépekbe szoktak beépíteni.
Sokkal hasznosabb funkció a GPS helymeghatározás, amely történhet külső vagy belső modullal egyaránt. A rendszer menüjében engedélyezhető a GPS használata – ekkor hozzáférhetünk például az automatikus időbeállításhoz (automatikus frissítés, tiltás, azonnali beállítás), a pozíciófrissítés időpontjához (ezt a készülék végrehajthatja másodpercenként vagy 5, 10, 15, 30 másodperces, illetve 1, 2 és 5 perces időintervallumokban). Engedélyezhető a GPS naplózás, melynek során a fényképező külön fájlba menti a megtett útvonalat. Ezt később például a Google Earth segítségével visszanézhetjük. A naplóadatokat át lehet másoltatni a memóriakártyára, de törölhetjük is őket, ha nincs rájuk szükség. Tapasztalatunk szerint akkor érdemes csak a GPS használata, ha a zsebünkben legalább egy tartalék akku van még: 20 órás stand by használat során a frissen töltött áramforrásnak körülbelül felét felemésztette a helymeghatározó szolgáltatás engedélyezett státusza.

Roppant izgalmas, de szintén nem túl akkukímélő szolgáltatás az EOS 6D vezeték nélküli rendszere, amely a különféle eszközökkel való adatcserét teszi lehetővé. Amint engedélyezzük a menüben a Wi-Fi funkciót, a készülék arra kér, hogy adjunk meg neki egy „becenevet”, majd a beállítások után képesek vagyunk az EOS 6D-t okostelefonon, illetve táblagépen keresztül vezérelni. Ehhez először le kell tölteni az „EOS Remote” névre hallgató alkalmazást, amely ingyenes. Próbánk során a Canon gépet egy MyAudio 808DCC, Android 4.0.3 számú operációs rendszert futtató táblagéppel párosítottuk össze.
Miután létrejött a kapcsolat a két készülék között, a táblagépen keresztül úgy vezérelhetjük a 6D-t, mintha magán a fényképezőn, élőképes módban ügyködnénk. Áthelyezhető érintéssel a fókuszmező, élességet lehet állítani, beállíthatjuk az expozíciós értékeket, az érzékenységet, egyszóval minden működik, mint a karikacsapás.

Képminőség

A Canon EOS 6D-nél azt vettük észre, hogy a JPEG motor nagy fejlődésen ment keresztül, és immár sokkal szebb, jobb képminőséget produkál, mint például a cikkben is folyamatosan felemlegetett 5D Mark III. Sőt, magas ISO értékeken még jobb eredményt is láttunk, mint a RAW állományokból építkezve – például a színek kevésbé folytak össze ISO 25 600 fölött (igaz, a RAW fájlok meg valamivel több részletet mutattak). Egyes korábbi modellekkel ellentétben nem találkoztunk sávosodással sem, ami újabb piros pontot jelent a 6D-nek. Maradt a tipikus „canonos” színvilág, azaz kissé dominánsak a sárgás-narancssárgás-vöröses színtónusok (főleg gyengébb megvilágítás mellett), de messze nem olyan mértékben, mint anno az EOS 5D Mark II-nél.

Filmfelvétel

Mint szinte az összes újabb Canon EOS váz, a 6D is fejlett videós tudással rendelkezik. Mozgóképeink felbontása legfeljebb 1920×1080 pixel lehet, a képsebesség ennél a képméretnél pedig 25 vagy 24 fps. Választható az ALL-I alacsony tömörítés (könnyű szerkeszthetőség, de nagy tárigény – az összes képkocka különállóan lesz tömörítve) mellett az interframe (IPB – egy megadott mennyiségű képkockából alkot csoportot és azt tömöríti egybe, ezért is nehézkesebb a szerkesztése az ilyen fájloknak) is. Aki beéri a HD mérettel (1280×720), az 50 kép/mp sebességű videókat vehet fel IPB vagy ALL-I alapokon. A legkisebb felbontás 640×480 @ 25 fps IPB metodikával.
Érdekes, hogy vagy csak teljesen manuális, vagy csak programautomatika módban lehetséges a filmfelvétel és az érzékenységi tartomány is le van korlátozva ISO 100-25 600 közé és az általános képminőség sem olyan pazar, mint amire számítottunk. Bár külső mikrofon csatlakoztatható a 6D-hez, a füles aljzatát már lehagyták a mérnökök. A hangfelvétel lehet tiltott, automatikus, illetve kézi – utóbbinál mi magunk adhatjuk meg a felvétel hangerejét (a mikrofon érzékenysége 63 lépésben állítható). Ezen felül a szélzaj szűrése és az általános zajok csillapítása is engedélyezhető, de ezeket a tételeket már nem lehet paraméterezni. Videózás közben a hangerő nem állítható.

Értékelés

A Canon EOS 6D annak ellenére, hogy a marketingosztály mindent megtett lebutítása érdekében, nagyon frankó kis masina lett. Állóképminősége pazar, s ez volt az első olyan Canon dSLR, ahol a készülék saját JPEG motorja is kellemes képminőséget produkál. Egészen ISO 25 600-ig nagyon jó minőséget kap a fotós, bár a legnagyobb, 102 400 érték már egy kicsit sok a jóból, az ISO 50 pedig nem tesz jót az amúgy is kicsit lapos dinamikagörbének.
Videózni is jól lehet a 6D-vel, de általános képminőségével nem voltunk annyira megelégedve, mint az 5D Mark III esetében, ráadásul ez a szenzor hajlamosabb a moiréra, így az egyenmintás felületeken hamis színfoltok fognak megjelenni. Kár, hogy lemaradt a fejhallgató kimenete, kár, hogy csak P vagy M módban lehet videózni és kár, hogy nem lehet használni filmfelvételnél a kiterjesztett érzékenységet.
Az EOS 6D fogása nagyon jó, a kezelőfelület kialakítása is kézre álló. Azonban akik egy 5D Mark II vagy Mark III mellé veszik másodgépnek, azok majd valószínűleg szitkozódni fognak, mivel a gombok elrendezése teljesen eltér, ennek ellenére akár másod-, akár elsődleges gépnek kellemes a Canon 6D.

(Fotók: Canon és Dave Dugdale)