Építészek fényképésze
A Media Markt nyári fotópályázatának nyertes munkáit a Westendben található áruházban tekinthetik meg az érdeklődők október 30-ig. A fotópályázat kapcsán híres művészekről gyűjtöttünk össze nektek néhány érdekességet:
A magyar Alföld, illetve Kassák Lajos köre Moholy-Nagy László mellett egy másik zsenit is adott a világ fotóművészetének: Lucien Hervét (eredeti nevén Elkán Lászlót). Hervét a véletlen tette fotóssá, ám abban, hogy a történet így alakult, nyilvánvalóan a tehetségnek is kulcsszerepe volt.
Az érettségi után előbb Bécsbe, majd Párizsba költöző Elkán László élete meglehetősen kalandosan és fordulatosan alakult: a francia fővárosban előbb az illegális szakszervezeti mozgalmak munkájába kapcsolódott be – többek között Francois Mitterrand, a későbbi köztársasági elnök oldalán –, majd az újságírásba. Barátjával, az ügyes szociofotósnak számító Müller Miklóssal a Marianne Magazin számára kezdtek dolgozni. Érdekesség, hogy eleinte Müller fotózott, Elkán pedig cikkeket írt, ám amikor barátja 1938-ban Algériába költözött, Elkán László – nem akarva elveszíteni a biztosnak látszó kenyérkeresetet – titokban a képek készítését is magára vállalata. A kapcsolat ugyanakkor azért is gyümölcsözőnek bizonyult, mert utat jelentett Kassák Lajoshoz, az avantgárd művészet pápájához.
A következő években kipróbálta magát a divattervezésben, részt vett a második világháború harcaiban, hadifogságba esett, festeni kezdett, de a fényképezéshez időről időre visszatért. Közben felvette a Lucien Hervé nevet, munkái megjelentek a Vu, a Picture Post és Match című magazinokban, megismerkedett Robert Capával és André Kertésszel, a korszak két fotós-ikonjával, majd a France Illustration fotósává vált.
1949 és 1965 között Le Corbusier-nek, a XX. század egyik legnagyobb hatású építészének a közvetlen munkatársaként dolgozott – érdemes megjegyezni, hogy csak nem sokkal korábban, a világháború befejezése után vált főfoglalkozású fotóssá (először fotóriporterként dolgozott, aki képriportjaihoz a szöveget is elkészítette), az együttműködést pedig maga Le Corbusier kezdeményezte, amikor az írta neki: „Önnek építész-lelke van!” –, de fotózott Alvar Aalto, Marcel Breuer, Kenzo Tange és Walter Gropius számára is, pályája második felében egyértelműen az építészet vált a központi témájává.
Hervé és Le Corbusier találkozása regénybe illő: a magyar fotós egy pap ismerőse javaslatára elkezdte fényképezni azt az építészeti projektet, amelynek keretében Marseille-ben 350 lakást alakítottak ki 1600 ember számára, voltaképpen az első modern lakótelepet megalkotva – ez a képsorozat keltette föl Le Corbusier figyelmét. Hervé filozófiája szerint az építészet csak látszólag mozdulatlan, valójában állandó változásban, evolúcióban létezik – mindig igazodva a változó társadalmi igényekhez –, az építészeti fényképész pedig a változás folyamatát, a társadalmi elvárások és az épületek kölcsönhatását dokumentálja, olyasmit is megmutatva, amit talán az építész sem venne észre. Le Corbusier is úgy nyilatkozott egy alkalommal, hogy Lucien Hervé képei révén sokkal többet megtudott a saját épületeiről, és sokkal tudatosabbá vált így a munkája. Hervé nem a jellemző nézeteket – a homlokzatot fagy a felülnézetet – kereste, hanem a terek egymásba folyását, a fény- és árnyékviszonyokat, az épületrészek közötti kapcsolatokat igyekezett megmutatni, értelmezve a témájául választott épületeket.
Lucien Hervéről azt mondják: a modern építészet megszületésének krónikása volt, és a fotói nagyban hozzájárultak az új építészet elfogadtatásához. Ennél azonban valószínűleg többről van szó: valószínűleg az építészeknek is segítettek abban, hogy megértsék az új társadalmi viszonyokból, a jóléti gazdaságok kialakulásából adódó elvárásokat, és olyan épületeket tervezzenek, amelyek egyszerre képviselnek jelentős művészi és használati értéket. Hervé nélkül másképp alakult volna a XX. század építőművészete, vagyis a fotós nem csak dokumentálta, hanem befolyásolta is a térkultúra átalakulását.
