Sok ikonikus, meghatározó és azonnal felismerhető, technológiai vívmányokkal telepakolt terméket kaptunk a nagy techgyártóktól az ezredforduló óta, de egy kezünkön meg tudjuk számolni, mennyi van köztük, amelynek a hivatalos, védjegyeztetett neve köznévvé vált. Okosórák, okostelefonok, robotporszívók, laptopok: mind-mind névről, márkáról azonosítjuk őket, nem a legismertebb és legsikeresebb gyártó termékeként emlegetjük őket összefoglalólag.

Kivéve a GoPro. Az ugyanis külön kategória. Annyira fontos és forradalmi volt annak idején az akciokamerák világában – azon túl, hogy magát a műfajt is többé-kevésbé ők hozták be a köztudatba –, hogy az összes többi gyártó azonnal átvette a jellegzetes „fekete dobozt” mint formatervezési alapszabályt, a vásárlók pedig a nevét kezdték el használni az összes hasonló termékre.

Ha az ember elmegy akciókamerát vásárolni, azt mondja, „veszek egy GoPrót, nem azt, hogy veszek egy akciókamerát.

Akkor is ezt mondja, ha végül egy másik gyártó terméke mellett dönt. Ekkora popkulturális ikon manapság a GoPro.

Most, hogy nyomatékosítottunk, micsoda súlya van egy újabb sorszámmal ellátott modellnek – esetünkben a 12-esnek –, ideje, hogy megválaszoljuk az ilyenkor szokás szerint felmerülő, és egyébként teljesen jogos kérdéseket.

• Mi újat tudnak még mutatni?
• Kell-e egyáltalán újat mutatni, ha egyszer az előző is nagyszerű volt?
• Érdemes-e frissíteni a 11-es, esetleg a 10-es modellről, és aki csak most vág bele, ezzel a legújabbal kell-e kezdenie?

Az elmúlt 6-8 évben különösebb forradalom nem történt a szenzorok és a hozzájuk kapcsolódó technológiák – rázkódáscsökkentés, videoformátumok, zajcsökkentés – terén, a méret és a súly sem változott sokat, a gyártók legfeljebb a felbontás, a képfrissítés, a kényelmi funkciók, az applikáció és a közösségi oldalakkal való összeköttetés terén tudtak fejleszteni az elmúlt években, ezért írjuk, hogy a fenti kérdések teljesen jogosak. Mielőtt azonban rátérnénk erre, azokhoz szólunk, akiknek még nem volt a kezükben ilyen eszköz, és akik ezért talán nem is tudják, hogy szükségük van rá. (Valószínűleg igen.)

Mi ez?

A GoPro Hero 12 Black egy apró, könnyű, ütésálló, mindent kibíró akciókamera, amelyet a hozzá adott extráknak hála bárhova felszerelhetünk, bármilyen extrém sporteseményre magunkkal vihetjük (mármint versenyzőként is), és amelyet kivételes képminősége miatt még hollywoodi filmekben is előszeretettel használnak azoknál az akciójeleneteknél, amelyeket a hagyományos kamerák aligha élnének túl. Ha láttál mostanában meggyőző, vagy éppen ijesztő biciklis downhill-videókat, vagy nézed a YouTube-on New York fixis futárait, amint éppen a forgalomban cikázva mutatják meg, mennyire felkészültek a halálra, vagy függtél rá szörfös, ejtőernyős, snowboardos, búvárkodós videókra, akkor azok jó eséllyel egy GoPronak hála néznek ki olyan jól, mint ahogy kinéznek.

Hogyan működik?

Röviden: pofonegyszerűen. Az akciókamerák lényege, hogy az embernek vezérelnie se kelljen, elég, ha elindítja a felvételt és a többit – expozíció, rázkódáscsökkentés – elvégzi a kamera. Az ultranagylátószögnek hála pedig komponálni sem kell különösebben – erre aligha van lehetőség mondjuk egy vadvizi evezésen, vagy bicikliversenyen –, úgyis benne lesz a képben, aminek benne kell lennie, a többit pedig meg lehet oldani akár képkivágással, utómunka közben.

Bekapcsolás után egy rövid beállítás vár ránk, össze kell kötni a készüléket az applikációval és frissíteni a firmware-t – ez kötelező, de egyszerű és két perc az egész –, ezek után azonban mindig készen áll majd a használatra fél másodperccel bekapcsolás után. A határozott ujjmozdulatokkal vezérelhető – tehát szerencsére nem túlérzékeny, a vízben is engedelmeskedő – érintőképernyő ugyan nem AMOLED, de ez nem is hiányzott: jó szolgálatot tesz az egyszerű LCD is, a színek pontosak és napfényben is megfelelően látható. Kapott egy kisebb kijelzőt is az előlapon, a lencse mellett, így a szelfifelvételeket is tudatosan komponálhatjuk.

 

Érdemes beújítani?

Röviden: az átlagos felhasználóknak nem biztos, hogy megéri, ha egy 11-es vagy 10-es készüléket már birtokolnak; a mostani, 12-es azonban ezzel együtt sem egyszerű ráncfelvarrás, hanem egészen komoly újításokat hoz, főleg az akkumulátoridő és a képformátumok terén.

A GoPro 12 fő újdonsága, hogy a korábbiaknál több funkcióval kedveskedik a profiknak. A felbontás hatalmas, 5,6K, azaz a 4K majd’ másfélszerese, a képkocka/másodperc sebességet pedig akár 120-ig is feltornászhatjuk – persze nem a legmagasabb felbontáson – a meggyőző lassított felvételekig. Választhatunk LUT, azaz a filmesek által használt nyers formátumot is, amelyet utólag fényelni kell – cserébe páratlan kreatív lehetőségeket kapunk lenyűgöző képminőség mellett. Félreértés ne essék: ez nem egy mozis kamera, szinte végtelen a mélységélessége és csak nagylátószögű képet rögzít – az objektív nem is cserélhető, csak egy külön megvásárolható előtétlencsével szélesíthetjük még tovább a látószöget az egészen extrém tartományig –, bizonyos képüzemmódban természetes és a gyártó által is vállalt hordótorzítás tapasztalható, szóval szűkre szabottak a lehetőségek – amiben jó, abban azonban nagyon jó.

Nálunk a kiegészítőkkel telepakolt változat járt; ez sokkal többet nyújt, mint amennyivel drágább az alapmodellnék, érdemes tehát beruházni. Rögtön kapunk két újgenerációs akkumulátort is, ez elengedhetetlen, ha egy-másfél óránál többet rögzítenénk egy nap, egy fejpántot, öntapadós rögzítőtalpakat és egy kis, kézben tartható állványt, amely szelfi üzemmódban tesz majd jó szolgálatot. A kötelező USB-C adatátviteli és töltőkábel is ott bújik a csomagban, micro-SD kártyát azonban nem mellékel a gyártó, pedig ez kötelező a működéshez, azaz külön kell beszereznünk. Ráadásul nem biztos, hogy elég, ha kipiszkáljuk a régi mobilunkból a kártyát, vagy előszedjük az egyiket a kütyüelfekvő-dobozból: nem mindegy a sebesség, a GoPro igényli a felső-középkategóriát. Ezért az árért igazán lehettek volna olyan elegánsak, hogy adnak egy memóriakártyát is.

Ami viszont nagyon jó hír, hogy sokkal jobban bírja az akkumulátor, és maga a készülék sem hevül úgy, mint az elődei. A kicsi, könnyű sportkamerák népbetegsége a túlmelegedés: ha nagy felbontásban és képfrissítéssel sokáig rögzítünk, akkor bizony egy idő után kikapcsolnak emiatt. A 11-es GoPrót is sok kritika érte emiatt, de a gyártó most odatette magát. Teszteltük: maximális felbontáson még ebben a melegben is 25 percig rögzített egyhuzamban, az akkumulátor pedig mindezek után 64 százalékon állt. Vízben és hidegben alighanem még ennél is tovább bírja; átlagos használat mellett egyébként egy és negyed-másfél óra közti ideig bírja az akku, mielőtt tölteni vagy cserélni kell.

Fantasztikus újdonság még a hagyományos kameraállvány-menet, amellyel tényleg bárhova rögzíthetjük a GoPrót a Gorilla-tripodtól a monopodokig. Ezzel trükközés és adapterek nélkül kinyílnak a lehetőségek – a fotósok, videósok pontosan tudják, milyen nagy dolog ez. Természetesen a hagyományos GoPro-rögzítést is megtaláljuk, de ezt is újratervezték: a két lapka, amely közrefogja a csatlakozást, a gép aljából hajtható ki, és mágneseknek hála maradnak a helyükön. Kényelmes, ergonómikus és ötletes megoldás. Maga a csatlakozó természetesen visszafelé kompatibilis, nem kell tehát lecserélnünk régi GoPro-kiegészítőinket.

Milyen a képminőség?

Erről szoktunk a legtöbbet írni az ilyen termékek esetén, de ezt most viszonylag gyorsan letudhatjuk: a képminőség nagyszerű, de sok meglepetést nem tartogat. Az élesség szokás szerint lenyűgöző, minden pixelből kisajtolja a maximumot a készülék szenzora és szoftvere, legalábbis a megfelelő fényviszonyok esetén. Szokás szerint a fény hiánya a GoPro Hero 12 Achilles-sarka: ha félhomályban, vagy akár beltérben videózunk, a kép zajosodik és – a szoftveres zajszűrésnek hála – kissé mosott lesz. Semmi vész, még ISO1600-as érzékenységen sincs szégyellnivalója a készüléknek, de azért nem árt tudni, hogy ezt az eszközt nappali használatra tervezték.

Éjjel inkább a timelapse funkciók jönnek jól: rögzíthetjük például a járművek fényeit, amelyek a hosszú záridőnek hála csíkként jelennek meg a videón, miközben minden más éles, és még a csillagok mozgását is képes lekövetni a GoPro. Szerettük még az új HDR funkciót is: ez ugyan nem az a HDR, mint amelyet a fejlettebb tévékben megszoktunk, egyszerűen arról van szó, hogy több expozíciót is rögzít párhuzamosan, és ezeket összefűzve megnöveli a dinamikatartományt: az árnyékos és a csúcsfényes részek is megtelnek részlettel. Az összhatás ráadásul nem túltolt, festményszerű, hanem diszkrét és meggyőző; ki sem kapcsoltuk egy pillanatra sem. Igaz, így „csak” 30 fps-es képfrissítéssel használhatjuk a maximális felbontáson, natív, 8:7-es szenzormérettel, de 16:9-ben már bírja a 60 fps-t is HDR-rel.

A legnagyobb látószög 12 milliméternek felel meg, azaz hatalmas látómezőt fed le a GoPro, igaz, itt a 4K a legnagyobb felbontás és 60 fps a legmagasabb képfrissítés. A rázkódáscsökkentés viszont minden korábbinál meggyőzőbb: a szenzor köré épített és a szoftveres korrekció együttesen működve lenyűgöző, konkrétan fekete mágia, hogy hogyan produkál ilyen stabil és élvezetes mozgást extrém körülmények közt is. Teljesen mindegy, hogy biciklin ráztuk szét, a fejpántra rögzítve kóricáltunk vele a természetben, vagy levittük a víz alá – ezt külön védőtok nélkül megtehetjük 10 méterig –, a GoPro Hero 12 sosem hagyott cserben.

Bátran kijelenthetjük tehát: ha akciókamerára vágysz, gondold meg kétszer is, beéred-e az olcsóbb, más gyártóktól származó modellekkel. A műfaj ugyanis addiktív: egy ideig elleszel azzal is, de elég hamar kibuknak majd a hiányosságai, és előbb-utóbb úgyis a Hero kategóriájánál kötsz ki. Érdemes tehát eleve ezzel kezdeni – és ha már veszel, válaszd bátran a legújabb modellt. Nem sokkal drágább, mint az elődei, de bőven tudnak annyival többet, hogy megérje rögtön csúcstechnológiába fektetni.