Ezen cikk írója kicsit sem büszke rá, hogy nem épp egy konyhatündér. A főétel még csak-csak, de a desszertek! Arra viszont kicsit büszke, hogy próbálkozik. Nem csak az édesség mániája csillapításának házi megoldásaira, de a csomagolás nélküli nassolni valók elkészítésére is. Környezettudatos és egyszerre zseniális ünnepi apróságok, amik nem csak eszelős finomak, de akár a fára is felkerülhetnek! 3 pofonegyszerű recept és néhány tipp ügyetlenebb konyhatündéreknek! Advent, karácsony, meghitt fények, finom illatok. Megnövekvő cukor- és endorfin-éhség a hideg és sötét évszak miatt. Mit tehet ez ellen az, aki
  • szereti a hasát
  • odavan az édességért
  • nem igazán tud sütni (és akkor iszonyat finoman fogalmaztunk)
  • nincs is ideje órákon át tartó, rizikós mutatványokra
  • fontosnak tartja, hogy ne egyen mesterséges színezékekkel, ízfokozókkal készült nagyipari termékeket
  • fontosnak tartja, hogy ne termeljen nap, mint nap újabb évszázadok alatt lebomló szemetet a nassolásaival
  • szereti olcsón elérni a jó minőséget
  • szeret kreatív megoldásokban gondolkodni
  • imádja lenyűgözni környezetét!
Egyszerű. Az bizony készítsen valami pofon egyszerű, megfizethető, kevéssé környezet terhelő, mégis iszonyat látványos édességet! Legyen idén a fán szaloncukor helyett óriás hópihéket idéző cukor-pamacs, vagy mondjuk arany színben csillogó, rusztikus édes rágcsa. A dekorációs megoldások tárháza végtelen, a büszkeség a kész mű láttán: leírhatatlan! Pillecukor Bár tény, hogy nem kifejezetten egészséges a kvázi tömény cukor bevitel, legalább annyinak örülhetünk, hogy pontosan tudjuk, milyen mennyiséget tömünk a szervezetünkbe ebből a szédítő anyagból. Az elkészítés – mint mindhárom esetben – pofon egyszerű, a színezés, mintázás, flikk-flakkolás már egyéni képességek kérdése. Az alap recept hozzávalói: 24 g, vagyis egy csomag étkezési zselatin 9 evőkanál víz 45 dkg kristálycukor 3 evőkanál méz csipet só 1,5 dl víz   Eszközök, amikre szükségünk lesz: keverőtál (Nincs? Itt találhatsz egyet magadnak!) 2 db hőálló edény kanál habverő (Nincs? Itt találhatsz egyet magadnak!) kézimixer (Nincs? Itt találhatsz egyet magadnak!) zsírpapír edények, tálak, dobozok a hűtéshez   Elkészítés: A cukrot 50 ml vízzel és a mézzel felforraljuk, majd lassú tűzön 3-4 percig főzzük. Eközben a zselatinport feloldjuk a 3 evőkanál vízzel egy nagyobb, főzésre alkalmas, magasabb falú tálban. A forró szirupból egy keveset a zselatinhoz adunk és habverővel elkeverjük. Hozzáadjuk a többi szirupot és ha akarjuk a színezéket, ízesítőt. Lassú fokozatról indulva egyre nagyobb fordulatszámon szép habosra keverjük. A kapott massza ennek hatására kifehéredik és kellemesen nyúlóssá válik. Az egész nem tart tovább pár percnél. A kész habos szirupot ízlés szerint zsírpapírral borított edényekbe lapátoljuk. Az alacsonyabb rétegben felhalmozott alapanyag elegánsabban mutat később, illetve jól szaggatható. De magasabb falú edényben, dobozban is gondolkodhatunk, kicsit robusztusabb kockák kapcsán. A kiöntött anyagot 2-3 órára a hűtőbe tesszük.   A truváj részhez:
  • A színezéknek szörpök, gyümölcsölajak kiválóan használhatóak, de elég akár pár szem mirelit málnát, áfonyát kiengedni és máris mehet a “rajzolás”.
  • Az ízesítés kapcsán is variálhatjuk a dolgot, egy kis citrommal fanyarabb ízt érhetünk el. De a gyümölcsből készült színezékeink is befolyásolják majd az ízeket.
  • A kész pilléket érdemes finomra szitált porcukorban megforgatni. Ekkor akár azonban egy finom kókuszreszelék réteggel is megőrjíthetjük az alkotást!
  • Extra díszítéshez ételgyöngy és természetes ételfesték is dukálhat, mi a minimalistább pilléket viszont inkább szív alakúra szaggatjuk, őrültebb pillanatokban pedig raffiával, vagy mezei spárgával kötözzük.
  • A kész édességet kis kockákra vágva, vagy sima, porcukorba mártott sütemény szaggatóval formázva, zsírpapírra helyezve be is vághatjuk a hűtőbe.
És hogy menni időre lesz szükségünk? A főzési és keverési idő 10-15 perc, pacsmagolás 5 perc, hűtés 2-3 óra. Utóbbit elvégzi helyettünk…a hűtő! Csoki szigetek Az angolul „chocolate cluster”-ként aposztrofált kiadós, rendes teltséget és eufóriát okozó kis csoki csoportosulások nettó 10 perc alatt készülnek el. Az egyetlen igazán fontos szempont: a minőségi csokoládé használat. És persze a rakás csonthéjas. Az édes-keresű csoportosuláshoz ízlés és pénztárca szerint diót, mogyorót, mandulát, kesut vagy épp pisztáciát is használhatunk. Természeretesen tudjuk, mint ezek a magvak, mind a legalább 75%-os keserűcsokik nem olcsó mulatságok, cserkészbecsszóra esküszünk, a végeredmény olyan tömény és kiadós, hogy a végén ugyanoda lyukadunk ki árban, mintha tejbevonómasszás (blehh) édességet vennék, tonna számra. A képlet itt annyira egyszerű, hogy kár lenne külön bontani a hozzávalókat.
  1. Egyszerűen fogjunk 2-3 tábla csokoládét – na jó, legyen 2 magasabb kakaó tartalmú és egy szerényebb kivitelezésű – tegyük egy gőz fölött hevülő edénybe, ahol a meleg egy perc alatt elvégzi a dolgát.
  2. A megolvadt csokoládéba keverjük bele a vegyes, vagy épp a válogatott magokat és egy kanál segítségével emeljünk ki párat, amely már elmerült a barna, ragyogó borításban.
  3. A kis adag csodát pakoljuk egy zsírpapírral borított felületre (tányérra, dobozra).
  4. Várjunk, míg a sziget megdermed.
Bár már az első elkészítés után is mennyei örömöket tapasztaltam, második nekifutásnál már a külcsínyre is jobban odafigyeltem. A rusztikus, kesze-kusza kis szigetekre így apróra vágott mandula szilánkok, vagy épp pont pillecukor darabok kerültek. Utóbbiból párat magában a csokiban is megforgattam, hogy halmozzam az élvezeteket. Ínyencek nagy szemű tengeri sóval, vagy épp chilivel is próbálkozhatnak. De karácsony környékén a jól megmosott narancs és citromhéj darabkák is fenségesek lehetnek. Karácsonyi grillázs Nagyjából ugyanaz a metódus, mint a csoki szigetek esetén. Csak itt a csokoládé helyett az olvasztott cukor végzi el a munkát és borítja be a magvakat, elsősorban talán a klasszikusnak számító diót. A cukorba kevert magvakból álló kész, olvadt masszát ha úgy tetszik jobban, szétteríthetjük, majd megdermedés után szilánkosra törhetjük, kis csillogó táblákat képezve. De a sziget-képző effektus is működik, ezesetben tornyosuló mag kompozíciókat kapunk. A dió mellett itt még a szezámmag lehet érdekes, amelyet akár a szigetekre is szórhatunk, mintha csak hó borítaná a csúcsokat. Ha egy ilyen különlegességekkel megrakott tányért körbeteszünk egy kis karácsonyi LED sorral, kizárt, hogy ne nyűgözzük le a vendégeinket. De a fára lógatás is nagy szenzáció lehet. Élvezzük hát a két kezünk munkáját és az édes élvezet közben gondoljunk büszkén magunkra: ma is eggyel kevesebbet ártottunk környezetünknek. Boldog Karácsonyt!