AI-forradalom, többnapos üzemidő, tartalomgyártó Kánaán – ezt elvileg mind tudja a Snapdragon-csúcsprocesszorral és OLED-kijelzővel felszerelt Lenovo Yoga Slim 7x. Tényleg nem kell többé választani kettőt a háromból? Leteszteltük.
A csúcslaptop, amely végez az összes többi laptoppal – ha jól értjük, valahogy így kívánja prezentálni a Lenovo Yoga Slim 7x modellcsalád 9. generációját. Papíron teljes joggal, a döbbenetesen vékony és könnyű gép ugyanis olyan jellemzőkkel bír, amelyek láttán két lábon járó „shut up and take my money!” mémmé változtunk és tűkön ülve vártuk, hogy feltéphessük a fenntartható, műanyagmentes csomagolásba bújtatott készüléket. A csodás fémvázon kívül két alkatrész ragadta meg a figyelmünket:
- az 1000 nit fényerejű, PureSight (azaz még a hagyományos paneleknél is tisztább), 90 Hz-es OLED-kijelző;
- és a lenyűgöző teljesítményt és energiahatékonyságot ígérő Snapdragon X Elite processzor.
Különösen az utóbbit vártuk epekedve (és közben némileg szkeptikusan), az ugyanis, hogy a mobilokból a laptopokba költöztettek egy ebben a szegmensben teljesen új architektúrát, tényleg forradalminak tűnt, és aki tesztelt már ilyen processzorral felszerelt gépet, mind ódákat zeng róla. Az ilyen technológiai ugrásnak azonban akadnak hátulütői: instabil rendszer, nem induló, lefagyó, a gépet újraindító alkalmazások, gyártási hibák, az optimalizáció teljes hiánya, és még sorolhatnánk.
Az első (és egy kicsit a második) generációs Ryzen-processzorok jutottak eszünkbe, amelyek fantasztikus ár-érték aránnyal bírtak a bemutatásuk idején, ám főleg azok a saját kézzel pc-t építő mazochisták választották őket, akik nem riadtak vissza a folyamatos bütyköléstől és kísérletezéstől; sőt, még élvezték is azt. Egy laptoppal azonban más a helyzet: bármilyen korai stádiumban is jár az eszközt hajtó technológia, az ember mégiscsak azt várja, hogy kicsomagolja, bekapcsolja, és egyszerűen csak működik, nem? Nem az volt a kérdés tehát, hogy szárnyal-e a Yoga Slim 7x, hanem az, hogy képes-e futtatni a számunkra fontos szoftvereket, hogy azoknak egyáltalán legyen esélyük szárnyalni. Mindjárt elmondjuk, ahogy azt is, hogy mit tapasztaltunk a mesterséges intelligenciából, amely a Lenovo marketingjének jó részét kiteszi. Szó szerint képtelenség ugyanis úgy olvasni, vagy bármilyen tartalmat – reklámot, írott és videós tesztet – fogyasztani a laptopról, amelyben legalább húsz másodpercenként ne kerülne elő az AI.
„Tárja fel az alkotás szabadságát ezzel az MI teljesítményét nyújtó ultravékony erőgépen. Snapdragon® X Elite chippel szerelve az Mi-élmények következő generációjáért. Következő generációs MI PC. Lenovo AI Core chip. Amikor az MI és a felhasználó csúcsformája találkozik. Nem pusztán intelligens, hanem kreatív társ, amely hamarabb tudja, hogy mit szeretne a felhasználó, mint a felhasználó maga. Az MI-hez fejlesztett gép az élenjáró fedélzeti intelligencia működésével áramvonalasítja a kreatív feladatait.”
Ezt nem mi írjuk, ezek a mondatok fogadnak a termék hivatalos adatlapján, és akkor még nem is görgettünk egyet sem. Ezer dolog eszünkbe jutott, például az, hogy köszönjük, de szeretünk mi rájönni, hogy mire van szükségünk, azért ezt a kognitív képességünket talán nem szeretnénk rábízni a mesterséges intelligenciára. De főleg az, hogy kíváncsiak leszünk, hogy az AI emlegetése marketinglózung-e, mint az esetek 99 százalékában, vagy itt és most mégis új élményt kínál az eszköz. Azt tudtuk, hogy használja a Windows CoPilot+ rendszerét, ami jó előjel; hogy ez mit jelent, arról itt olvashattok bővebben.
Először azonban essünk túl a főbb szempontokon.
Kijelző
Ez gyors lesz: a Yoga Slim 7x kijelzője a legjobb, amit valaha laptopban láttunk. Na jó, nem: a legjobb, amit a piacon általában láttunk, leszámítva talán pár csúcskategóriás tévét. Aki meglátja, azonnal beleszeret (a panelbe és a gépbe is), annyira lenyűgöző. A laptop kevesebb, mint 1,3 kilós súlyához és méretéhez képest is tekintélyt parancsoló a kijelző: 14,5 collos, és használat közben még ennél is nagyobbnak érződik, tekintve, hogy alig észrevehető kávát kapott. Az OLED-technológia lényege, hogy pixelenként szabályozható a fényerő, azaz, ha a kép adott részletén feketeség van, a panel egyszerűen kikapcsolja a képpont fényét, így éri el a tökéletes feketéket, az ilyen kijelző tehát elvileg végtelen kontrasztra képes. Így akkora fényerőre nincs is szükségük a nagyszerű HDR-hatás érdekében, de a Yoga Slim 7x esetében ezen a téren sincs hiba: bizonyos képrészleteket akár 1000 nitre is felteker, a teljes képet pedig maximális fényerő esetén 5-600 közötti értéken világítja meg, azaz a közvetlen napfényt leszámítva bármilyen környezetben nagyszerűen teljesít. A tükröződéssel azért számolni kell: a laptop nem kapott matt képernyőréteget, a kijelzőnek üveg hatása van. A színek is tökéletesek, a gyári beállításokhoz hozzá sem kellett nyúlnunk, és a 90 Hz-es képfrissítés is hatalmas előrelépés a hagyományos 60-hoz képest már a Windowst használva is. Nem tapasztaltuk ráadásul az OLED-kijelzők egyik hátrányát, a felhősödést sem: bármilyen egyszínű képpel teszteltük, a színek és a fényerő eloszlása tökéletesen homogén volt.
A felbontás kissé unortodox: 2944 x 1840 pixel, azaz a Macbook Pro 14-et leszámítva magasabb, mint bármely hasonló méretű modellé. A képarány 16:10, azaz közelebb áll a 2:3-hoz, mint a 16:9-hez, ennek a fotósok és tartalomgyártók örülhetnek, számukra természetesebb így, mint a hagyományos „szélesvászon”. A Yoga Slim 7x ráadásul érintőképernyőt kapott, érzékeny, reszponzív az élmény, igaz, a digitális tollat kihagyták a csomagból, ezt kihagyott ziccernek éreztük.
Billentyűzet, trackpad
A Yoga Slim 7x billentyűzete méltó a többi komponenshez: alig hallható, de határozott visszajelzést ad, strapabíró, a billentyűk stabilan ülnek a helyükön, textúrájuk is csodás, a környezeti fényekhez alkalmazkodó háttérvilágítás pedig diszkrét, egyenletes. Az 1,5 milliméteres billentyűút tökéletes erre az eszközre, a zsírtaszító feladat pedig derekasan tette a dolgát az együtt töltött egy hét alatt. A trakcpad inkább korrekt, mint kiemelkedő: a kelleténél egy kicsit csúszósabb, a klikkelés mechanikus, és sajnos reagál a tenyerünkre is, ha gépelés közben véletlenül rácsúszik, így okozott kellemetlen pillanatokat. A legjobb, ha kikapcsoljuk és egérrel használjuk, amikor csak tudjuk.
Portok, hűtés, hang
A csatlakozókat is könnyedén letudhatjuk: három teljes felszereltségű, azaz töltésre is alkalmas és 1.4-es DisplayPort szabványú videojelet is továbbító USB-C portot találunk a gépen, kettőt bal-, egyet jobb oldalon. Ha tehát külső monitort csatlakoztatnánk, gondoskodnunk kell a megfelelő kábelekről vagy adapterekről. A jobb oldalon találjuk az egyébként átlagos minőségű webkamera fedelének kapcsolóját és a bekapcsológombot. Utóbbi elhelyezése egy kissé szerencsétlen: egyrészt kicsi, tehát keresgélni kell, másrészt könnyű véletlenül ki- vagy bekapcsolni a gépet, miközben az USB-port környékén matatunk. Érthetetlen formatervezési döntés ez, de különösebben azért nem nehezítette meg az életünket.
Szintén ne várjunk csodát a Yoga Slim 7x hangrendszerétől, amely négy beépített hangszórójának hála tisztességes surround hangteret kínál és korrekt (értsd: érezhetően térbeli) a Dolby Atmos-tartalom is, de azért még így is kissé dobozhangú az összhatás, mély hangokra pedig egyáltalán ne számítsunk – ez azonban sokkal inkább a gép méretéről szól no meg arról, hogy ilyen felszereltség mellett egy ekkora testbe fizikailag képtelenség volt komoly hangszórókat építeni. Jó hír viszont, hogy az ügyesen megoldott hűtésnek hála még a legmegterhelőbb feladatokat is tökéletes csendben teljesíti a Yoga, és a játékok közben sem melegedett érezhetően. A billentyűzet felett éreztük, hogy emelkedik a hőmérséklet, de sosem volt kellemetlen.
Teljesítmény, AI
Eddig egy jól felszerelt, csodás laptopot jellemeztünk, ám ideje, hogy a lényegre térjünk: tényleg akkora előrelépés a Snapdragon chip szerepe és az ARM utasításkészletre épített Windows, ahogy a Qualcomm állítja? És tényleg forradalmasítja a munkát, szórakozást és az életet általában a Lenovo Core AI chip? A válasz természetesen nem egy egyszerű igen vagy nem.
Ami a számokat illeti, az eredmények magukért beszélnek. Az órajeleket nincs is értelme elkezdeni sorolni: a processzor és a mellé épített Adreno GPU annyi teljesítményt nyújt, ahány watton üzemel, a Yoga 7x pedig szerencsére nem fogja vissza magát (és a chipjeit), amely a már említett hatékony hűtőrendszernek is köszönhető. Az eredményeket látva pedig dobtunk egy hátast – aztán szó szerint lefagytunk.
A Geekbench 6 tesztet 13 500 körüli pontszámmal teljesítette a Yoga Slim 7x, azaz abszolút csúcskategóriás; ez a 12 magos processzort tekintve persze nem meglepő. Az egymagos teljesítmény kicsit szerényebb, 2350 körüli pontot hozott, ám ez így is az erős középkategória, a célközönség pedig nyilvánvalóan a több magot és szálat használó alkalmazásokat pörgeti majd. A Cinebench 2024 alatt kerek 1000 pontot ért el a laptop (egymagos eredmény: 107), azaz e teszt szerint is alig akad párja a nem-gaming piacon. A tesztek azonban keveset árulnak el arról, milyen a valódi használati élmény… És ez az a pont, ahol kissé szétesik az összkép.
Félreértés ne essék, a Yoga Slim 7x hozza azt, amit ígér: minden szoftver – irodai, grafikai alkalmazás, játék – nagyon gyorsan indul és fut, egy pillanatra sem akadt meg és bizonytalanodott el még a legbonyolultabb műveletek során. A Photoshop csodálatosan futott és még a sokréteges, intelligens objektumokkal telepakolt dokumentumokat is gyorsan kezelte lefutottak (köszönhetően nyilván a 32 gigabyte DDR5X RAM-nak), a neurális filterek pedig pillanatok alatt, azaz azoknak tökéletes választás, akik nagy tömegben retusálnak portrékat a laptopjukon, és ehhez az AI segítségét is igénybe veszik. Ugyanezt tapasztaltuk a Lightroom és az Illustrator esetén – azért az Adobe szoftvereivel jövünk, mert a Lenovo kéthónapos ingyenes Creative Cloud tagságot ad a géphez, azaz a profik ezt is beleszámolhatják a készülék (borsos) árába.
Egyszóval minden nagyszerűen fut… vagyis minden, ami elindul és nem fagy le. Nagy izgalommal indítottuk el a Blendert, ami szépen futott, bár GPU-alapú renderelésre nem volt képes. Nem csoda, sokat kell még várni a megfelelő driverekre és arra, hogy a fejlesztők adaptálják azokat. Amint átléptünk a Shader módba, a Yoga Slim 7x feladta: nem mozdult egy percig, majd minden hibaüzenet nélkül kilépett a Blenderből. Ahelyett, hogy kétségbeestünk volna, elindítottuk a Windows híres Copilot applikációját; az AI-chipet igénylő, mesterségesintelligencia-alapú asszisztens, bár nagyon szimpatikus volt, arra a kérdésre, hogy miért fagy le a Blender ezen a laptopon, némi gondolkodás után csak egy körülményes copy-paste választ volt képes összerakni arról, hogy frissítsük a GPU-drivereket és szabadítsunk fel és nézzük meg, van-e elég memória a rendszerben. Kösz.
Hasonlóan vegyes eredményre jutottunk, amikor játszani próbáltunk; igaz, nem gamer laptop, és a Lenovo sosem állította, hogy ez az lenne, sőt, az ilyesmi egyáltalán nem is szerepel a marketinganyagokban, de az ember mindig reménykedik titokban, főleg, ha háromnegyedmilliót fizetett éppen egy notebookért. A helyzet az, hogy teljesen véletlenszerű, hogy mely játékok működnek. A nemrég megjelent, nagyszerű Anger Foot grafikája egyszerű, de tetszetős, és némi kompromisszumok árán – közepes grafikai szint, alacsonyabb felbontás – sikerült 45-50 fps környékére tornászni a sebességet. (VRR-t, mint a Free Sync és a G Sync természetesen hiába keresünk), így egészen játszható volt a szürreális és erőszakos rugdosós-lövöldözős őrület. Akik amúgy Akik játékra keresnek eszközt, válasszák bátran a Lenovo Loq gamer laptopok egyikét vagy a Legion hordozható játékkonzolt.
Perverz kíváncsiságból kipróbáltuk a Doom Eternalt, és bár az első pár másodpercben azt hittük, minden rendben lesz, és némi felbontás-skálázással akár 30-40 fps-t is elérhetünk, ahogy felbukkant (volna) az első ellenfél, azonnal szét is esett a játék, és a szerencsétlen démon sokszögei beterítették az egész képernyőt, a sebesség pedig leesett 10 fps környékére.
Összességében, bár kísérletezni ér, de pont annyi a sikerélmény, mint a frusztráló kudarc. Szóval könyörgünk:
senki ne vegyen ilyen gépet azzal, hogy a legújabb címekkel játszik majd rajta.
Ami az AI-t illeti: hiába említi a Lenovo lépten-nyomon, a Snapdragon processzorok nem váltják meg a világot, nem forradalmasítják az ember és a gép kapcsolatát, és főleg nem találják ki a gondolatainkat és az igényeinket még mielőtt mi tisztában lennénk velük. Ez utóbbi mondjuk megnyugtató. Az AI-alapú munkavégzés és szórakozás tehát egyelőre inkább hangzatos hype mint hétköznapi valóság – és ezzel nincs is baj, de a marketinggépezetet tényleg lejjebb tekerhetnék.
Akkumulátoridő
A végén említjük, pedig talán ez a legfontosabb újítása a Snapdragon-alapú laptopoknak. Ne is kerteljünk:
átlagos használat mellett, közepes fényerőn 14 óráig lazán működött a Yoga Slim 7x egyhuzamban.
Ez persze rövidül, ha az ember maxra tekeri a kijelző világosságát és komolyan programokat nyúz, de az egész napos intenzív használat még így is garantált. Ha pedig spórol a fénnyel és megelégszik az irodai alkalmazásokkal, videó- és zenefogyasztással, webezéssel, bizony összejöhet a kétnapos üzemidő, ha egy nap alatt nyolc óránál többet nem használja. A 75 Wh-s akkumulátor persze önmagában kevés lenne ehhez az eredményhez; bizony itt mutatkozik meg a Qualcomm és a Lenovo mérnökeinek zsenialitása.
Ha csak ez az egy erőssége lenne a Yoga Slim 7x-nek, akkor is azt mondanánk, hogy egy csodálatos laptop ez, és pontosan értjük, miért kerül annyiba, amennyibe. A fentieket (a hátulütöket is) figyelembe véve azonban egyértelműnek tűnik, hogy a laptopok piacán bizony ez a jövő.
A Lenovo Yoga Slim 7x laptopot itt vásárolhatod meg.
