Mekkora dolog volt egykor “a szagos radír” és a Budmil táska! Hirtelen, szinte észrevétlenül ugrottunk át az egyen, sötétkék füzet bekötők és piros-fehér vinyetták világából az ÁPISZ-ok végtelennek tűnő, rendszerváltás utáni kínálatába. A 80-as évek retro iskolai holmijai felett nosztalgiáztunk. És persze megnéztük, mi lapul a MediaMarkt polcain 2018-ban, a témában!

Az a fránya köpeny!

Bár jó magam csak két évig voltam “köpeny-köteles”, ráadásul semmi bajom nem volt a viselettel, sokak számára lehet, a személyi szabadság korlátozását jelentette a kék színű, néha pamut, néha teljesen műszálas felsőruházati darab. Bár az angolszász kultúrában még ma is teljesen bevett dolog az iskolai egyenruha használata, sokan az önkifejezés megcsonkítását látják benne. Míg itthon a totális uniformisokkal operáló tanintézmények fehérholló ritkák, máshol természetes része a diákok életének az azonos öltözék. Amely ugyebár elfedi az anyagi háttér beli különbségeket, hogy aztán a tanuló inkább a személyiségével és tudásával tűnjön ki a tömegből. Igaz, amíg az egyenruhák mellett az okos készülékek használata pl. engedélyezett egy iskolában, azért csak kibújik a szög a zsákból. A sminkről nem is beszélve, de ez már egy más téma és feltehetően erősen szubjektív. Egy biztos, a mai 35+ – os korosztálynál idősebb magyar állampolgár találkozott a köpeny intézményével. Nálunk a családban kifejezetten közkedvelt az emlegetése, lévén egyszer anyám nadrág és szoknya nélkül, pusztán a harisnya és az ing fölé húzott köpenyben ment gimnáziumba. Bár a mini akkor már divatban volt, vért izzadt egész nap a padban (nem volt még tantermi vándorlás, az osztályoknak saját termeik voltak, a pedagógusok mászkáltak a szünetek elején és végén), és azon fohászkodott, csak ki ne hívják felelni. Szerencséje volt, a megszégyenülés elmaradt, a hosszabb szabású kabátja pedig hazáig szó szerint bevédte a … De ezt már mindenki képzelje maga oda. Az én első és egyetlen köpenyem nagy becsben el van téve. Anyám varrta, így legalább az izzasztó műszáltól megmenekültem. Ráadásul úgy szabta ki, hogy mindkét oldalán, a karok alatt legyen egy-egy kis megkötő madzag, míg vállnál ujjatlan volt. Szóval nem volt túl meleg, nem kellett bonyolultan ki-bebújni. A nyak rész és az alsó szegélyhez pedig egy kis fehér csík is jutott. Na meg két kis zseb, amibe nagyjából csak a radírom fért, de azért szerettem. Látni időnként, hogy néhány iskolában vissza-vissza tér a viselet. Egyrészt valamelyest óvja a gyerekek ruháját, másrészt kölcsönöz egy fajta “egyenlőséget” a diákok között. Még ha csak részlegesen és látszatra is.

Egyen füzet, egyen vinyetta

Én a magam részéről kifejezetten szerettem az indigó kék bekötőt és a lekerekített sarkú kis piros-fehér ragacsot, amelyre a nevemet és az osztályomat kellett írni. Számomra passzolt a dizájn. De tény, amikor már saját magam dekorálhattam a füzeteimet (amelyek már jobb minőségű papírból, új kinézettel készültek), új dimenziók nyíltak meg. Pont a rendszer változás évében kezdtem az iskolát, a Kádár-rendszer elpuhult végének szerencsés gyermeke voltam, aztán meg jött ugye az új éra, és vele együtt az új fajta tanszerek és mindenféle csecsebecsék. Valahogy jobban érdekeltek az egyéni megoldások, mint a gyári füzet bekötők, így hamar kialakult, hogy inkább valami natúr, általában világos barna papírral borítom be a könyveimet és füzeteimet, majd azokra ráragasztok, vagy írok mindenfélét. A kollázsok őrülete végül a gimnáziumban teljesedett ki, ahol aztán áttértem a füzetekről a dossziés megoldásra és a különálló lapokra. De szerettem az egyszínű, olasz, az addiginál vastagabb füzeteket is, amiket szépen szivárványszínbe rendezve tároltam, mindenféle csomagolópapír nélkül. Vinyetta téren nem nagyon találtam meg a számításaimat, és a koszolódás, lehorzsolódás miatt inkább csak a nyitó lapra írtam rá a nevem és az osztályom. Mekkora punk-ság!

 

 

Enyhe fokozatú, de beteges írószer mánia…

Nem tudom, pontosan honnan ered a dolog, de még a mai napig is remegni kezdek az iskola- (és iroda-) szer árusító boltokban. Elképesztő mámorral töltenek el a tollak, a post it-ek, a kis és nagyobb füzetek, de akár a vonalzók is. A radír… az pedig örök kedvenc. De hát kinek nem?Talán ennek is köszönhető, hogy tisztán emlékszem a régi írószereimre, amiknek nagy része ma is megvan: az anyámtól megörökölt bőr tolltartóra, az összeguberált, régi rostironokra és Rottring ceruzákra. De élénken él a fejemben a mágnesen tolltartóm képe is. Ahogy a “felszívó tintás” töltőtollamé is. Igaz, ez mai napig megvan és működik. Ott fekszik a “képváltós” vonalzó mellett, amelyen mindenféle színes figurák mozognak, ha megdöntjük a tárgyat. Őrület! A szebbnél-szebb ceruzák, filcek, radírok mellett azonban a kötelező iskolai felszerelések is vonzottak. A számoló pálcák, a világoskék dobókockába rejtett, vörös-kék korongok, a műanyag kis óraszerkezet, a papír betű és szám készlet, vagy a gumis ál-hőmérő, mind-mind kedves emlék.

De nehéz az iskolatáska…

Merev és kényelmetlen iskolatáskám csak egy pillanat erejéig volt. Kinéztem ugyanis egy citromsárga, csehszlovák hátizsákot a trafikban, amelyre gondosan összespóroltam a pénzt. A táska ára 400 Ft volt, én heti 20 Ft-tal gazdálkodhattam. Anyám és nagyanyám, látva az elszántságot  és az aszketikus életmódot (se cigirágó, se matrica, csak a gyűjtés!) végül úgy döntöttek, féltávnál kisegítenek. Jutalmul, amiért szépen spóroltam, két és fél hónap után megvehettem a táskát. Ki nem találnák: még mindig megvan… Aztán volt egy egészen kicsi, sötétkék, a mai, népszerű francia sportáruház gyerek hátizsákjaira hasonlító táskám is. Igaz, a színe nem volt olyan menő, mint a mai daraboké, de megfelelő mennyiségű kitűzővel sikerült azért feltűnővé varázsolni. Hogy hogyan fért bele minden abba a kis táskába, nem értem. A tornazsákot külön lóbáltam, az biztos. De még így is rejtély, hogy hol volt pl. az uzsonna. Mert alig volt hely a könyveknek és füzeteknek. Mára végképp választék dömping van, az ég legyen irgalmas ahhoz, aki most küldi iskolába a gyerekét. Én magam biztosan nehezen választanék (még akár alsó árkategóriában is akad bőven kínálat). És hát nyilván a gyerek ízlése és karaktere a fontos.Egy öntudatos 6 éves pedig nem egyszerű fogyasztó. Bízunk benne, nincs nagyon köztünk pánik-vásárló, aki az utolsó pillanatra hagyta volna a tolltartó és hátizsák beszerzést. Ha mégis és nem akarunk a többi feledékeny szülővel csatázni, irány a MediaMarkt, ahol ezeket az iskolai alapfelszereléseket (valamint asztali lámpákat és akár uzsonnás dobozokat, kulacsokat) is megtaláljuk!

MediaMarkt kedvencek:

COOCAZOO 129913 Tolltartó II, magic polka, pöttyös, 4999 Ft COOCAZOO 139271 RAYDAYHátizsák, magic polka, pöttyös, 23 999 Ft Iskolaszerek, lámpák, tolltartók, táskák LAMART LT4027 Termosz 0,4l sárga, 2999 Ft SNIPS 000140 tároló doboz, 1999 Ft