A sót a vizet és az élesztőt a dagasztó tégelyében elkeverjük. A lisztet folyamatosan adagolva adjuk hozzá, gépi dagasztóval összedolgozzuk, majd 10-12 percen keresztül dagasztjuk. Elasztikus tésztát fogunk kapni. Egy vékonyan kiolajozott műanyag dobozba tesszük 2 órára pihenni.

Ezután betesszük a hűtőszekrénybe, nagyjából 8 órára.

Sütés előtt körülbelül 5 órával kivesszük és szobahőn pihentetjük 3 órán keresztül.

Ezután 4 egyforma részre osztjuk, és újabb 2 órán keresztül pihentetjük egyenként a bucikat. Vigyázzunk, hogy ne száradjanak ki, vagyis a legideálisabb, ha egyenként dobozoljuk.

A dobozokat vékonyan kenjük ki olajjal, így könnyen ki tudjuk szedni majd belőle.

A paradicsomkonzervet kíméletesen konyhai aprítóban pürésítjük, vigyázzunk a paradicsom magokat ne daráljuk szét, mert keserűvé teheti a szószt.

A jó pizza másik titka a magas hőfokon gyorsan sütés. Ezt az Ariete pizzasütővel könnyedén elérhetjük, ugyanis 400 fokon süt, ráadásul egy egyenletes forró felületet ad az alap pizzakő, ezzel érjük el, hogy alulról is szép aranybarnára tud sülni a tésztánk.

A gépet bekapcsoljuk és nagyjából 10 perc alatt eléri az ideális hőt, azaz a 400 fokot.

A kibucizott pizzatésztát óvatosan egy lisztezett felületre borítjuk, és nagyon óvatosan kör alakúra nyújtjuk. Ügyeljünk arra, hogy a peremét ne nyomjuk meg, hagyjunk rajta egy kisebb vastagabb „abroncsot”, így fogjuk elérni, hogy a perem (cornicione) szép magas legyen, belül pedig gyönyörűen ki tudjon alakulni a hártyás glutén háló, ami ennek a pizzának a speciális szerkezetéhez elengedhetetlen.

Az eredeti nápolyi pizzákon nincs sok feltét, amennyiben autentikusan szeretnénk mi se tömjük meg a tetejét. Fontos az is, hogy a feltétek is szobahőmérsékletűek legyenek, így lesz tökéletes a pizzánk.

Mi háromféle verziót készítettünk.

Klasszikus margheritát, sonkás-rucolás, és kéksajtos-diós változatokat.

A kinyújtott tésztát óvatosan a belisztezett (géphez tartozó) lapátra tesszük, majd villámgyorsan rátesszük a feltéteket. Először a szószt, erre jön a parmezán, és a kedvünk szerint a többi feltét.

A sütésnél figyeljünk nagyon, mert tényleg 4 perc kell neki. Félidőnél egyszer nézzünk rá, és ha kell forgassunk rajta, ha esetleg nem egyenletesen sülne.

A sonkás verziónál azonnal a sütés után tegyük rá a papírvékony szeleteket és hagyjuk, hogy „ráizzadjon”.

Kevés olívaolaj és parmezán, rucola, friss bazsalikomlevelet tehetünk rá tálalás előtt.

Ha jól dolgoztunk, akkor egy habkönnyű, foszlós ropogós, könnyű tésztát fogyaszthatunk, mely természetesen frissen a legjobb.

Jó étvágyat!