Resident Evil: Village teszt

Ethan Winters és családja hiába próbál új életet kezdeni, a Resident Evil 7 eseményei után váratlanul megjelenő Chris Redfield felborítja az eddig békésnek hitt állapotot.

Senkit nem ért meglepetésként, amikor bejelentették, hogy a Remake-hullám után újabb számozott epizóddal folytatódik a nagysikerű horror-széria. Mindez nem csoda, látva a Resident Evil 7 kritikai és rajongói fogadtatását, ami igencsak ráfért a japán vállalat megromlott renomájára. Eredetileg a Village alcímmel ellátott nyolcadik epizód csupán egy spin-off történet lett volna, de a Capcom hallgatva a közönség visszajelzéseire, inkább beillesztette az új trilógia történéseibe. Ethan és a Winters család tehát visszatér, hogy tovább szője a négy évvel ezelőtt elkezdett történetszálat.

Három esztendővel a Baker-házban történtek után járunk. Ethan, Miával és nemrég született kislányukkal (Rosemary) úgy tűnik végre háta mögött tudta hagyni a borzalmak helyszínéül szolgáló kontinenst, így a család jelenleg egy kis európai országban próbál új életet kezdeni. Az idilli képet hirtelen Chris Redfield felbukkanása szakítja félbe, miután egy osztaggal lerohanja a házat, lelövi Miát és magához veszi a kis Rose-t. Ethan a dulakodás közben elájul, majd nem sokkal később egy felborult kocsi mellett ébred, ahol se a kislányt, sem pedig Chris-t nem találja -, így hősünk az egyetlen járható ösvény felé veszi az irányt. Az erdőből kiérve megpillantjuk a Resident Evil 8 helyszínéül szolgáló falut, ahol – mint később kiderül – természetesen borzalmas dolgok történnek. Vérfarkasok vadásznak a lakókra, a tornácokon kötözött sonka helyett frissen levágott kecskefejek lógnak, miközben az épületek, sőt igazából az egész község felforgatva fogadja az elkeseredett férfit. A megmaradt túlélőnek esélye sincs felvenni a harcot a rémségek csapataival szemben, miközben Ethan csak egy dologra tud gondolni: minden áron meg kell találnia kislányát, hogy megmentse egy titokzatos ellenség karmai közül.

A cselekmény nagyjából ezzel az intenzív órával indít, könnyed bevezetésnek pedig a nyomait se keressük, miközben több tucat vérfarkast fogunk a fagyos román hóba temetni. A ködbe burkolózó falu ráadásul telitalálat lett a Capcom részéről; minden szeglete baljós hangulatot áraszt, mialatt a megmaradt lakosok sikolyaira, a farkasok falkáinak vonyítására vagy a varjak károgása leszünk figyelmesek. Ne gondoljuk, hogy a nyitott tér csorbítana a hamisítatlan atmoszférán, a Village legeldugottabb utcáiban is veszély lakozik, mégis érdemes átnézünk a legsötétebb zugot az életet mentő utánpótlás reményében. Közepes nehézségi fokozaton ugyanis sosem leszünk tele munícióval vagy a túlélésünket jelentő elsősegély csomaggal. Szerencsére az előző részből áthozott tárgykészítést meghagyták a készítők, így a páfrány és alkohol segítségével élettöltőt, lőpor és vashulladékból pedig lőszert tudunk farigcsálni. Habár sokkal nagyobb játszótéren mozoghatunk, mint a Baker família faháza, Resident Evil-játék lévén (főleg az elején) nem fogunk tudni mindenhova bemenni. Bizonyos ajtókat, átjárókat vagy a továbbjutást jelentő kapukat csak a megfelelő kulccsal vagy szerszámmal nyithatjuk ki, de a szériát kedvelőknek mindez ismerős lesz.

Ha pedig felszerelés, akkor meg kell említenünk az aktuális árust, Duke-ot – a vásárlás funkció ugyanis a Resident Evil 4 óta most először tér vissza a játékmenetbe. A rejtélyes kereskedő mindig a legváratlanabb helyszíneken és pillanatokban (általában a nagyobb harcok előtt) üti fel a fejét, aminek mi nagyon örülünk. Nála fogjuk tudni eladni a megszerzett értéktárgyakat vagy éppen élettöltőt, recepteket, töltényeket, fegyvereket vehetünk, amiknek fejlesztéseit szintén vele csináltathatjuk meg. A misztikus kofa ráadásul remekül főz, így eladás helyett érdemes az elejtett állatok húsát odaadni neki, hogy a receptek alapján végleges életerőt, gyorsaságot vagy jobb védekezést kapjunk. Nem árt továbbá meggondolni, hogy mire költjük a nehezen felhalmozott lejt, mivel a fegyverek acélozásáért igencsak borsos árat kér Duke, ellenben az aktuális élettöltő-készlet felvásárlása vagy éppen az eszköztárunk bővítése mindig jó döntésnek fog bizonyulni. Már csak azért is, mert az előző részekkel ellentétben nem lesz extra ládánk, amikbe az éppen használaton kívüli cuccokat tárolhatjuk. Ez valahol frusztráló, de annyi könnyítést azért kaptunk a fejlesztőktől, hogy a kulcsok és az egyéb eladható tárgyak egy külön fülön jelennek meg, ily módon ezek nem fognak az eszköztárunkban extra helyet foglalni.

Természetesen nemcsak a faluban fogunk megfordulni, hiszen többek között az előzetesekben látott kastélyt, egy elhagyatott gyártelepet, egy félelmetes kísértetházat vagy a település közelében lévő mocsarat is meg fogjuk járni. Mother Miranda (az epizód ügyeletes főgonosza) ugyanis négy egyenlő részre osztotta a területet. A lordok egy-egy territóriumért felelősek, így elsőként itt van Alcina Dimitrescu, a zavarba ejtően magas vámpírasszony, a farkasok vezére Karl Heisenberg, a láp ura, Salvatore Moreau, valamint Donna Beneviento, aki a félelmetes babáival nyomja majd fel a vérnyomásunkat. Mindegyik vezér, illetve az általuk bitorolt terület egyedi, mindig az adott horror-műfajra jellemző látványvilággal és hangulattal lett elkészítve.

Spoilerek nélkül nálam leginkább Dimitrescu gótikus, labirintusszerű kastélya és a játék egyértelműen legfélelmetesebb, már-már Silent Hill kategóriájú élményt nyújtó Beneviento-kúria volt a leginkább telitalálat, de nem búslakodhat Heisenberg gyára sem, ha félelemkeltésről van szó. A törzsgyökeres Resi-rajongók nyilván hiányolni fogják a több horror-elemet és ezzel nem tudok vitába szállni; a japánok ugyanis szánt szándékkal tervezték kevésbé paráztatósra Ethan második kalandját, holott a fenti helyszíneken bizony megmutatják: tudnának még betegebb és elvontabb részeket csinálni, ha a felső vezetés engedélyt adna rá. Természetesen minden lordot a már megszokott grandiózus harcok keretein belül kell legyűrnünk, szóval az elején legyőzhetetlennek tűnő, állandóan vegzáló Dimitrescu idővel szintén megkapja, ami jár. A főbb ellenségeken kívül találkozni fogunk a fentebb említett farkasemberekkel, vámpírokkal, boszorkányokkal és zombiszerű lényekkel is, de sajnos azért ezeknek mesterséges intelligenciája nincs mindig a helyzet magaslatán. A nem túl combos AI ettől még nem fogja megkönnyíteni a dolgunkat, hiszen általában hordákban, nagyobb számban törnek az életünkre, a munícióval, valamint az élettöltőkkel pedig folyamatosan éppenhogy el leszünk látva.

Nem lenne Resident Evil, ha a játékmenetbe ne csempésztek volna számos fejtörőt a japán kollégák. A mezei gyűjtögetős feladványt és a visszatérő golyós akadálypályát leszámítva a legtöbbje igen emlékezetesre sikerült. Lesz olyan, amikor egy kottát lejátszva fogunk tudni csak továbbjutni, máskor különböző fáklyákat kell ügyesen meggyújtanunk. Nem érdemes egyébként a mellékes logikai feladványok mellett sem elmennünk, hiszen teljesítésükkel a megannyi felszerelésen túl nagy értékű kincsekre tehetjük rá Ethan megmaradt ujjait. Ezekből párat összekombinálhatunk, hogy még nagyobb áron tudjuk azt eladni, így könnyebben felfejleszthetjük a klasszikusnak számító magnumot. A stúdió jó szokásához híven az első végigjátszás után számos extra tartalmat kínál a játékosok kezébe. Elsőként megkapjuk a negyedik nehézségi fokozatot, ahol a legkisebb hibát is halállal büntetik a falusiak, illetve ott vannak a különböző kihívások, amik teljesítésével CP pontokat kapunk. Ezzel tudjuk feloldani a karaktermodelleket, látványterveket az extra fegyverekkel (lézerkarddal) egyetemben. A Mercenaries mód szintén a Resident Evil Village részét képzi, ahol gyakorlatilag szinte minden maradt a régi, tehát játékbeli pontokért és valutáért a lehető legrövidebb idő alatt kell legyőznünk az adott pálya ellenfeleit. Extra szórakozásként továbbá be lett ígérve a Resident Evil Re: Verse online lövölde, ennek a megjelenésére viszont csak valamikor nyáron fog sor kerülni.

Grafika tekintetében a RE Engine kifogástalan teljesítményt nyújt. PlayStation 5 konzolon tolva páratlan látvány fogad minket, az új konfigurációnak hála pedig mindezt már 4K és 60 fps mellett teszi. Külön kiemelném a belső terek kidolgozottságát; egészen hihetetlen mennyire részletes a legutolsó faház berendezése, ezt pedig a készítők kétségkívül a három méteres vámpírhölgy kastélyában járatták a csúcsra. Bár a Resident Evil 7 sem szégyenkezhetett, a mimikák és karakter animációk kidolgozottsága ebben az epizódban sikerültek a legjobbra – nem véletlen a sok közeli kamerakép. Ami hibaként felróható, hogy általában a liftes jeleneteknél meg-megakadt a játék, illetve néha a robbanások effektje sem volt túl kielégítő, viszont ezeket leszámítva gyönyörűen mutat a Village. Persze nemcsak grafikai értelemben, hanem a zeneileg szintén megkaptuk a készítőktől már-már megszokott minőséget. A háttérzajok, a szinkronok, az olykor felcsendülő dallamok (hahó boss harcok) egy jobb fejhallgatóval vérfagyasztó élményt fognak nyújtani – oh, attól a bizonyos gyereksírástól órákig nem tudtam szabadulni.

Azt már láthatjuk, hogy audiovizuális szempontból kiválóan sikerült a szoftver, de szerencsére az optimalizálás tekintetében is nagyszerű munkát végezett a stúdió. Konzolon egyedül az előző bekezdésben említett belassulással, illetve egy-egy hirtelen megjelenő, vagy éppen beszoruló ellenséggel találkoztam. Talán még a játékidőt érheti némi panasz, ugyanis közepes nehézségen bruttó tíz óra alatt kényelmesen, tehát nem kapkodva és lehetőleg mindent felfedezve végig lehet menni. PlayStation 5 tulajoknak pedig külön öröm, hogy a Capcom valamelyest kiaknázta a kontroller Dual Sense haptikus visszacsatolását. Nyilván nem lett annyira részletesen kidolgozva, mint mondjuk az exkluzív Returnal esetében, de a ravaszok visszajelzése remek extra játékélményt ad. Míg pisztolynál gyakorlatilag semmit sem érzünk, addig a sörétest vagy a mesterlövész puskát vállhoz szorítva igen komoly ellenállásba ütközünk, és akkor még nem beszéltünk a bűnös élvezetnek számító gránátvetőről. Nem mondom, hogy nem viseltem volna el még némi extra rezgést itt-ott, de bevallom, a Returnal prezentációja ebben a tekintetben túlságosan elkényeztetett.

Összességében a Resident Evil: Village méltó folytatása lett a négy évvel ezelőtt elkezdett cselekménynek. A játéknak jót tett, hogy a készítők kinyitották a játszóteret, a falubéli kaland pedig, bár rengeteg ismert horrorból építkezik, mégis kiváló környezetet biztosít Ethan vidéki kiruccanásához. A rajongók mindent megkapnak, amiért szeretik a sorozatot; kiválóan kiegyensúlyozott akciót, egyes jeleneteknél zseniálisan felépített rettegést, meglepetésekkel teli sztorit, na meg egy fantasztikus, újgenerációs audiovizuális élményt.. A rajongóknak természetesen kötelező darab a Village, de azok is bátran tegyenek vele egy próbát, akik eddig csak kacérkodtak az idén 25 éves Resident Evil- univerzummal – nem fogtok benne csalódni!

A Resident Evil: Village megvásárlásához kattints ide!

A Resident Evil: Village május 7-én, Stadiára, Xbox One-ra, Xbox Series X/S, PC-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük.

123701cookie-checkResident Evil: Village teszt