Méretre körülbelül akkora, mint egy szokványos bridge fényéképezőgép, de ötvenszeres zoomja van és okos szoftverének hála, szinte lehetetlen hibázni vele: ilyen a Sony HX300-as.
A Sony DSC-HX300 különleges példány a bridge fényképezők között, hiszen a gépnek ötvenszeres zoomra képes teleobjektívje van. Ugyan ez az elképesztő zoomtartomány elsőre feleslegesnek tűnhet, a gépet a hétköznapi életben is sokféleképpen ki lehet használni. Ennak a kategóriának, vagyis a bridge-nek a fő tulajdonsága az, hogy viszonylag nagyméretű masinák a kompakt gépeknél jobb képminőséget tudnak biztosítani nagyméretű optikájuk és nagyobb képszenzoruk révén, viszont árban és jellemzően súlyban is alatta maradnak a DSLR gépeknek.
A vázzal egybeépített optika egyszerre előny kompakt mivolta okán, és hátrány azért, mert képességei meghatározzák a gép felhasználási lehetőségeit – elvész ugyanis a cserélhető optika által nyújtott sokoldalúság. A HX300-asnak azonban inkább előnyére válik ez a beépített plusztudás, mivel hasonló képességű gépet komolyabb, tükörreflexes változatban ennél jóval drágábban kaphatnánk. Mivel pedig a modell egy hétköznapi használatra, amatőröknek, félprofiknak szánt modell, a gyártó számos digitális szoftveres képességgel is igyekezett sokrétűbbé tenni a tudását. A gép fő külső formajegyei nem árulják el, hogy milyen különleges modell van a kezünkben. A zoomoptikaszinte ugyanúgy eltűnik a házban, mint a hagyományos bridge gépeken. A fényképezőn viszont rögtön szembetűnő az erőteljes kialakítású markolat, amelynek hasznát is vehetjük, amint munkához lát az ultrazoom, az optika ugyanis kicsit orrnehézzé változtatja a gépet. A fényképező háza a hasonló modelleken megszokott, vékony, sötét műanyag, amelyet kicsit recés felületűvé alakítottak, hogy matt, és talán a kopást is jobban álló burkolata legyen.
A gép kezelőszervei a szokásos kialakításnak megfelelően érhetők el. A zoom kallantyúja a mutatóujjunkra esik a markolat tetején, és a programválasztást programtárcsa is megkönnyíti, míg a finombeállításokat a szokásos, négyirányú billenőgombbal és, ami a kompaktokon már nem megszokott, egy oldalsó tekerentyűvel állíthatjuk. A gép tetején van egy állítható funkciójú gomb is, amellyel a beállítások zárolását, a fehéregyensúlyt, a fénymérés módját, vagy a mosolyra való exponálást programozhatjuk be.
A modellre kényelmes méretű, de nem érintésérzékeny, kihajtható hátsó LCD-panel került, és emellett zárt keresője is van. Igaz, ez utóbbi viszonylag kicsi, de a pontosabb célzáshoz, vagy erős fényben jó szolgálatot tehet. A kezelőgombok viszonylagos sokasága is jelzi a gép helyét a digitális fényképezők hierarchiájában: az egyszerű menj-és-lőj-jellegű modelleknél a HX300-as egy kicsit több finomhangolási lehetőséget kínál, de a profi masináktól azért messze van. Ezt jelzi az is, hogy bár a gépnek van beépített mikrofonja és vakuja, de külső vakut vagy mikrofont már nem csatlakoztathatunk rá. Szintén a hobbista igénybevételhez szabott tulajdonság, hogy a gép akkumulátorához nem kapunk külön töltőt, az a gépben tölthető a hálózati adapterrel – ha tehát több akkut szeretnék használni egyidejűleg, külön akkutöltőt is célszerű venni hozzá.
Állványra természetesen fel lehet csavarozni a modellt, ami jól is jön az ultrazoomos fotózásnál, és ha nem túl nagy az állvány papucsa, a gép alján található ajtó is nyitható, amely az akkut és a memóriakártyát rejti. A gép oldalsó ajtó alatt található MicroUSB csatlakozója a már említett töltő mellett az adatkábelt is befogadja, és távirányítót is lehet rá csatlakoztatni a remegésmentes exponáláshoz. A gépen van Micro-HDMI is a tévére való csatlakozáshoz. Wifi és GPS egység nincs a fényképezőbe építve.
Ugyan a gépen sok funkció fölött átvehetjük az irányítást, de alapvetően arra tervezték, hogy az automata, vagy automatikával támogatott programmódokkal vadásszunk távoli célpontjainkra, vagy azokra a témákra, amelyekhez nem tudunk könnyedén odaférkőzni. Az ötvenszeres zoom akár látcsőnek is alkalmassá teszi a gépet kirándulásnál, utazások során: a legnagyobb nagyításban a tőlünk több száz méterre lévő épületek részletei, emberek arcai is jól kivehetővé válnak. A legjobb szolgálatot viszont akkor teszi az ultrazoom, ha olyan eseményen, például esküvőn, évzárón, vagy koncerten vagyunk, ahol nem tudunk közel menni a lefényképezni kívánt témához.
Ilyen szituációkban a kamerát kézben tartva körülbelül a zoomtartomány feléig tudunk kényelmesen kézből fotózni, nagyobb nagyításban már maga a célra tartás is nehéz – de kiválóan lehet a géppel portrézni a tömegben is. Önjelölt lesifotósoknak viszont nem ez a legjobb modell, mert bár a bekapcsolást követően alig több mint 2 másodperccel már fotózhatunk is vele, a képek mentése, főleg automata módban, már több másodpercig is eltarthat. A shutter lag, az exponálás késése viszont jelentéktelen, így ha jókor nyomjuk a gombot, meglesz, amit kiszemeltünk, de nem tudunk egyhamar újra exponálni. Azt, hogy elkapjuk a géppel a megfelelő pillanatot, a modell elődjéhez képest javított autofókusza és optikai képstabilizátora is segíti. A mentés lassúsága a folyamatos felvételnél zavaró inkább, mivel másodpercenként csak 10 fotót készíthetünk vele, és ezeket körülbelül képenként egy másodpercig menti is.
Az automata mód használatát már csak az is indokolja, hogy bár a gép működése így valóban lassabb, de a géppel nehéz rontott felvételt készíteni: ha kicsit is stabilan tartjuk, és van ideje fókuszálni, maximum kicsit zajos, de élvezhető lesz a feldolgozott eredmény. A HX-300-as optikája f2,8-astól 6,3-as rekesznyílásig használható, 24-1200 milliméteres gyújtótávolság-tartományban. A modell különlegessége, hogy a jelenleg kapható ultrazoom bridge gépeknél mindkét végállásban nagyobb a rekesznyílása, vagyis több fényt enged az érzékelőre.
A képminőség természetesen a magasabb fényérzékenységnél ezen a modellen is romlik, és persze a gép az ultrazoom funkciónak alárendelten lett kialakítva, így nem ez a modell produkálja a legjobb képminőséget, és mivel hobbigépről van szó, RAW formátumban nem tudunk fotózni vele. A sok mindenben automatizált gép kezelését megkönnyíti, hogy a motoros zoom mellett, amely néha igen lassú, egy kézi gyűrűvel is állíthatjuk a gyújtótávolságot. Ez akkor is jól jön, ha videózunk a fényképezővel, mivel a motor hangja csendes környezetben hallatszik a felvételen. A modellel FullHD felbontásban, AVCHD vagy MP4 formátumban rögzíthetünk videókat.
A HX-300-as menüi átláthatóak, de már kellően komplex tudású gép ahhoz, hogy jócskán gyakorolni kelljen, mire mindent ki tudunk hozni belőle. A gépen, ha magunk szeretnénk felvételi módot választani, akkor a programtárcsával az Easy, az Intellingens Automata és a Superior Automata, a jól ismert Program, Manuális, Blende Prioritás, Záridő Prioritás, Memory Recall (előre programozott), 3D-s állókép, SCN (szabad témaválasztás), Intelligens pásztázó panoráma és Mozi módok között. Ha filmezni szeretnénk, azt a legtöbb üzemmódban a dedikált filmfelvevő gombbal is elkezdhetjük, és közben is fotózhatunk 13 megapixeles felbontásban.
A gépen a fehéregyensúlyt kilencféleképpen állíthatjuk, illetve mérethetjük be a géppel. A programmódok eltérő finomhangolási lehetőségeket kínálnak. Easy módban csak a képméretet változtathatjuk és nagyobb feliratokat kapunk az LCD kijelzőn. Az Intelligens Automata mód már 33 beállítási módból válogat az adott témának megfelelően, használja az arcfelismerést, az ellenfényben jó szolgálatot tevő dinamikakompenzációs eljárást (Dynamic Range Optimization – DRO), és a képstabilizátort.
Az Intelligens Automata+ mód ehhez még három multishot módot ad hozzá, amelyek több, egymás után elkészített felvételből állítják össze a végeredményt – még kevesebb lehetőséget hagyva a hibázásra. A Handheld Twilight mód szürkületben jön jól, amikor állvány nélkül fotózunk, az Anti Motion Blurrel a gyorsan mozgó tárgyakat kaphatjuk el többé-kevésbé elmosódás nélkül, vagy menet közben fotózhatunk, a Backlight Correction az ellenfényt kompenzálja, és van HDR (magas dinamika-tartomány) módunk is. Ezeken kívül a témamódok közül a Soft Skin (a bőrhibákat ellensúlyozó potrtémód), az ételfotózáshoz kialakított Gourmet és a kisállatok fotózásához való Pet program is hasonló, ezek is több képből állnak össze.
A fényerőt, a színminőséget, a kép élességét ezekben a módokban is állíthatjuk az automatika mellett, amivel művészi hatásokat érhetünk el, hiszen a felvétel pontosságához ezek már nem sokat tesznek hozzá. A manuális módokban még képeffektekkel is megbolondíthatjuk a felvételt: ehhez van játék, HDR festmény, miniatűr, vízfestmény módunk is. Ilyenkor az imént említett lehetőségeken kívül állítható a kontraszt, a szaturáció, a zajcsökkentés mértéke, az élesség, a fehéregyensúly módja és a színprofilok is.
A Sony HX-300-as mindezeknek a funkcióknak köszönhetően egy sokoldalúan kihasználható hobbigép. A képminőségben és a bővíthetőséget tekintve nem ez a legjobb modell, de az ultrazoomos tudását tekintve kiemelkedő. Akár aprólékos, előre programozott manuális beállításokkal, akár az automatika tudását kihasználva fényképezünk vele, remek funkciókat nyújt, és legtöbb hétköznapi szituációban kiváló minőségű képeket készíthetünk vele. A legvonzóbb tulajdonsága, hogy ezt az ultrazoom tudást, és a vele járó egyedi felhasználási lehetőségeket a profi gépeknél jóval olcsóbban nyújtja. Ugyan a közeli felvételeknél érezhető a nagy gyújtótávolságú optika torzítása, de még ezzel együtt is kiváló családi fotómasina lehet, amivel gyorsan elkaphatjuk azokat az egyszeri pillanatokat is, amelyeknek a megörökítéséhez egy hagyományos géppel nem érnénk oda időben.
Forrás: Media Markt Magyarország
