A HP kompakt hibrid gépe masszív házat kapott, és bár nem a legerősebb gép, minden olyan feladatra jó, amire egy átlagfelhasználónak szüksége lehet.

Képzeljünk el egy egészen kicsi, elegánsra és könnyen cipelhetőre tervezett laptopot, aminek a kijelzőjét egyetlen mozdulattal leemelhetjük a helyéről, hogy ezután tabletként használjuk. Képzeljünk hozzá egy elsősorban érintőképernyős kezelésre kigondolt operációs rendszert, jelen esetben a Windows 8-at. Ne képzeljünk hozzá különösebben nagy teljesítményt, cserébe vizionáljunk hosszú akkumulátoridőt, és igen masszív, vonzó külsőt. Nos, mostani tesztpéldányunk, a HP Envy x2 pontosan ezt nyújtja.


Külső

A HP hibrid táblagépe külsőre igen gusztusosra sikeredett, ezzel már sokaknak elnyerheti a tetszését: a szálcsiszolt alumíniumból készített házon mindössze két csavart találunk az ízlés szerint billentyűzetnek vagy dokkolónak is nevezhető dolog alján, ezeken kívül csak a csatlakozók mélyedései emlékeztetnek a készülék technikai mivoltára. A formaterv amúgy nem a minimalista vonalat követi, mindenhol ívek, lekerekített sarkok és élek uralkodnak, a billentyűzetet és érintőpanelt egy-egy fémvölgyben helyezték el, a hátsó kamera dombot formáz a tablet élek felé keskenyedő hátlapján, és a dokk zsanérzata is egy félbevágott, ferde ellipszis alapú, a téglából kitüremkedő lezárást kapott, egyszóval az erre fogékonyak találnak elegendő néznivalót a gép külsején. Mire emlékeztet? Mintha egy elégedetlen távol-keleti dizájner néhány ívvel próbálta volna feldobni az Apple Macbook Air minimalista külsejét. Összességében nagyon fém, nagyon elegáns, kicsit retro-űrhajós, kicsit talán hideg – egy biztos, az átlagos kifejezés nem jutna róla eszünkbe.



A kezelőszervek praktikus elhelyezése szokta a legnagyobb kihívást jelenteni az efféle transformer-gépek tervezőinek, s ezen a téren a HP jó munkát végzett. A bekapcsológomb és a hangerőszabályozó a tablet hátoldalára került, ami tabletként használva éppen kézre esik, és laptop-állapotban is könnyen megtalálható, elérhető, ugyanakkor a véletlen megnyomástól védettek. A csatlakozók a billentyűzet két oldalára kerültek, a tableten csak a microSD memóriakártya bővítőhelyét találjuk az alsó oldalon, ami dokkolt állapotban is használható. Nem így a fülhallgató (és mikrofon) csatlakoztatására szolgáló jack aljzat, amiből van egy a tableten, s egy másik a billentyűzeten is, előbbi dokkolás után takarásba kerül, így át kell dugni a fülest a billentyűzet oldalára. Ezeken kívül találunk a notebook oldalain még egy sima SD kártya olvasót, két USB 2.0 és egy HDMI csatlakozót, valamint a töltő bemenetét. Aminek pedig nincs bemenete, ám a csatlakozást szolgálja, az n-es WiFi, a Bluetooth és kuriózumként az NFC.


Szétszedhető!

A két részegység közötti kapcsolat oldása egy a billentyűzet felső közepén elhelyezett retesz eltolásával történik, ilyenkor a másik kéznek kell kihúzni a csatlakozókból a tabletet. Nem a legkényelmesebb, viszont nagy előnye, hogy annak ellenére is stabilan tart és könnyen ereszt a dokk, hogy szinte láthatatlan, a megbízható működéshez nem kellett brutális tartókat és síneket alkalmazni. A csatlakozást egy mágnes is segíti, így nem kell hosszan keresgélni a képernyő helyét a dokkolóban.


A készülék zsanérja notebook-üzemmódban masszívan zár, a kütyüt rendesen meg kell fogni ahhoz, hogy szét tudjuk nyitni, ami indokolt is, hiszen arra tervezték, hogy tulajdonosa folyton magával hordozza. A felnyitásnál eleinte furcsa volt, hogy a dokkoló alja is mélyen a billentyűzet síkja alá nyílik, egy kis támasztékot képezve a gép alatt az asztalon, amelynek a billentyűzete így nem teljesen laposan fekszik a sík felületen. A használat kényelméhez tartozik, hogy az Envy egyáltalán nem melegszik és mivel hűtőventillátorra így nincs szüksége, illetve merevlemez helyett is SSD-t használ háttértárként, mozgó alkatrész híján teljesen némán működik. Akinek volt már dolga az ölét megsütő, közben eszeveszettül zúgó-kattogó laptoppal, tudja értékelni ezeket a tulajdonságokat.


Az Envy súlya “nem vészes”, a tablet alig néhány grammal nehezebb egy iPadnél, a billentyűzet még egyszer ennyi súlyt jelent. A kettő együtt 1,4 kg, ezzel 30 dekával nehezebb a Macbook Air hasonló méretű változatánál.

Bevitel: billentyűzet, touchpad, érintőképernyő!

A billentyűzet teljes méretű, szigetes kialakítású, kényelmesen használható gépelésre, habár a gombok kissé bizonytalanul mozognak, és a hangtalan nyomkodásra sincs esélyünk. Az általunk kipróbált példányról még hiányoztak a magyar ékezetes betűkkel feliratozott gombok, így a hazai verzió elosztását nem tudtuk próbára tenni.

Az érintőpanel szép, a méretével sincs baj, ám hozzá kell szokni, hogy a tapintása nem sima, hanem a bordázott felület miatt igen ráspolyos. A kellemetlen érzetet némileg képes ellensúlyozni, hogy képes kezelni a többujjas gesztusokat, így az Apple rajongóinak már megszokott, két ujjas “natural scrolling” vagy a csippentő zoomolás is működik. A panelnek nincsenek különálló gombjai, és eléggé bizonytalan érzés a kattintás is, ez talán az egyetlen elem a számítógépen, ahol a kiváló minőségérzetet sugalló összeszerelés megbicsaklik némiképp. Az érintőkijelző azonban minden kritikán felül áll, nagyon gyorsan és éppen megfelelő érzékenységgel reagál az érintésre.

Kijelző, hang

A 11,6” (közel 30 cm) képátlójú kijelző nem csak az ujjak érintését kezeli remekül. Felbontása laptopok között átlagos (1366×768 – kicsit talán idejétmúlt), ám az IPS technológia miatt az élmény mégis kiváló, nincs miért panaszkodni rá. Divatba jött manapság a hatalmas képpontsűrűség, és lenyűgöző is egy megfelelően nagy felbontású fotót vagy erre kihegyezett játékképernyőt bámulni az efféle kijelzőkön, de átlagos használat mellett, például a Facebook kisfelbontású profilképeit vagy a YouTube kockásra tömörített átlagvideóit nézegetve ez az előny korántsem olyan jelentős, mint azt a marketingesek sugallják.


Az Envy x2 felbontása (és nemkülönben fényereje, színhűsége) nagyszerű élményt ad, akár HD felbontású filmeket nézünk rajta, akár e-könyvolvasóként használjuk, akár egy fotó részleteit igyekszünk kivenni rajta. Az egyetlen negatívumban osztozik a mai laptopok és tabletek túlnyomó többségével: az üvegborításon durván tükröződik a környezet, ami mesterséges fényben még elviselhető, nyílt téren azonban szinte használhatatlanná teszi az Envyt. Ezt csak kismértékben képes ellensúlyozni a környezeti viszonyokhoz alkalmazkodó automatikus fényerőszabályozás.

A laptop hangja – amit a Beats Audio márkanév igyekszik felértékelni – erőteljes, habár persze bulit szervezni köré nyilván nem lehet, egy zsibongó kávézóban azonban elegendő ahhoz, hogy kellőképpen zavarja a környező asztaloknál ülőket. A hangzás egyébként olyan, mintha valami elektronikus effekt selymesítené, amitől kellemes, érdekes, ám kissé művi hatású.

Kamerák

Az előlapi kamera videotelefonálásra megfelelő, másra úgysem fogjuk használni, de azért álljon itt az objektivitás jegyében, hogy a kívánatosnál kevesebb fényben (például egy borús időben természetes fénnyel átlagosan megvilágított szobában) már igencsak sötét és zajos képeket készít, azaz ha ezzel szeretnénk profilképet csinálni, keressünk előtte egy verőfényben fürdő sarkot.


A hátlapra 8 megapixeles, LED vakuval támogatott fényképező került, amit családi fotózáshoz nem ajánlanánk, habár egy átlagos telefonkamera szintjének megfelel, de érdemes elgondolkodni azon, vajon a tabletek tervezői tényleg a kicsi és olcsó kompakt fényképezőknek akarnak-e versenytársat teremteni a hozzájuk képest hatalmas és drága tabletekkel? Nem, a tablet fényképezője nem erre való, ahogy laptoppal sem megyünk a gyerekek tornabemutatóját megörökíteni – a hátlapi kamera sokkal inkább dokumentálásra való, például egy névjegy vagy számla bevitelére, egy épülő ház problémás részeinek közvetlenül a hibalista szöveges fájljába való befotózásra, egy QR kód leolvasására szolgál. Ennek a célnak az Envy fő kamerája tökéletesen megfelel.

Teljesítmény, akkumulátor

Az Envy x2 remek akkumulátort kapott, ráadásul a billentyűzetben külön tápforrás kapott helyet, így notebookként körülbelül 7 óra folyamatos működésre képes, míg tabletként is képes öt órán át folyamatosan szolgálatot teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy ha nem kell reggeltől estig bekapcsolt gép előtt ülnünk, egy munkanapot vagy egy konferenciát kényelmesen kihúzhatunk a konnekoroktól távol. A tervezők ráadásul azt a trükköt alkalmazták, hogy a készülék mindig a billentyűzetbe rejtett akkut meríti le először, így ha félig már lemerült a gépe akkumulátora, a tablet-részből még akkor is ki lehet hozni a teljes üzemidőt.


Fontos, hogy a gépet a használhatóság érdekében rendesen ellátták portokkal: a beépített 64 gigás tárkapacitást a billentyűzeten SD, a kijelző-részen MicroSD kártyával lehet bővíteni, és az USB-aljzatok mellett az Envynek van HDMI-csatlakozója is. Töltőcsatlakozóból is kettő van a gépen, így külön tölthető a leválasztott kijelző is tabletként.

Végére hagytuk azt a területet, ami leginkább meghatározza egy notebook vagy tablet megítélését, eltekintve az operációs rendszertől, ez pedig a teljesítmény, magyarul hogy elég gyors-e? Akadoznak-e a programok, elég gyorsan jelennek-e meg a weboldalak, az intenzívebb igénybevételt is bírja-e és így tovább. Ha ebben rosszak a tapasztalataink, hiába a jó dizájn, a kiemelkedő kijelző vagy pihekönnyű hardver, nem leszünk barátok.

A HP Envy x2 késélen táncol, ha a teljesítéményről van szó. Az Intel legújabb Atom processzorára (Z2760 Clover Trail) épülő rendszer kialakítása során az elsődleges szempont az alacsony fogyasztás volt, nem pedig a kiemelkedő számítási teljesítmény. Ez azt eredményezte, hogy egy a mindennapi feladatokra alkalmas notebook született, ami nagyon hamar eléri saját határait. A Windows 8-nak ugyan megvan az az előnye, hogy a hagyományos desktopos appok is futtathatók és használhatók a gépen, de ezt a modellt nem az erőforrás-igényes szoftverek használatára tervezték.


Ez körülbelül azt jelenti, hogy az átlagfelhasználó átlagigényeit minden további nélkül kielégíti a rendszer: a netezés gördülékeny, a filmek akár HD felbontásban is élvezhetők, nagyméretű PDF dokumentumok olvasása sem okoz gondot, és az Excel komolyabb számolási igényű táblái sem akasztják meg a rendszert. A Farmville vagy Honfoglaló (azaz Flash technológiát igénylő játékok) még éppen elfogadható teljesítményt nyújtanak (de már érezni, hogy nem kényelmes a rendszer számára ez a feladat), a nyaralás mégoly nagy felbontású fotóit egyszerűbb programokkal lehet retusálni, de a Photoshop és a hasonló kategóriájú programoknak nagyobb teljesítményre van szüksége. A modern 3D-s videojátékokra pedig gondolnia sem szabad az Envy x2 tulajdonosának.

Verdikt

Mit jelent mindez? Nagyon röviden összefoglalva: a nagyszülőknek, a netezésen túl sokra nem vágyóknak, a mobilitást és a Microsoft Office-t egyszerre igénylőknek remek megoldás ez a notebook. Tabletként egyedülálló előnye, hogy teljes Windows fut rajta, így számos mindennapi feladatra egyedül ő alkalmas (legalábbis 2013-ban), notebookként a remek akkumulátoros üzemidejére és a kis súlyára, nomeg az érintőképernyőre lehet büszke. A néma és hűvös működés, a Windows 8 letisztult vizualitása is mellette szól.

A HP Envy x2 nincs könnyű helyzetben: a szakújságírók, és a barátaiknak gépvásárlási tanácsokkal gyakran szolgáló informatikusok szemében gyengécske ficsúrnak tűnik, miközben rengeteg valóságos ember számára remek alternatívát jelenthet. Hogy ez legyen az első és egyetlen számítógép egy családban, az talán tényleg nem a legjobb megoldás, ám második eszköznek, utazáshoz vagy tárgyaló-prezentáló vezetői gépnek jó szívvel ajánlható.

Forrás: Media Markt Magyarország