A fényképezők Oscar-díja tuti támpont arra, hogy minőséget kapj a pénzedért. Történeti áttekintés és egy lista azokról a termékekről, amelyekbe még az illusztris listán is külön beleszerettünk. Aki próbált az utóbbi években fényképezőt venni (bármilyet: kicsit, nagyot, kezdőknek vagy profiknak valót) anélkül, hogy hónapokig kutatott volna a témában, az alighanem azonnal elveszett a hatalmas választékban. Már öt-tíz éve is bonyolult volt a helyzet, de azért a mainál jóval egyszerűbb: az ember vagy kis kompakt, vagy tükörreflexes (DSLR) gépet vett, az utóbbiból vagy a hagyományos, kisfilmes méretű szenzorral ellátottat (full frame) vagy annál kisebbet (jellemzően APS-C méretűt, amely az előbbi kétharmada). Kezdőknek, vagy azoknak, akiknek nem kellett a nyomdai képminőség, az utóbbi volt a kínálkozó választás, főleg, hogy nem kellett bankot rabolni hozzá, viszont legalább olyan bőséges választék volt lencsékből, vakukból, állványokból, stúdió- és egyéb kiegészítőkből. Ami a gépeket illeti: Canon, Nikon és egy-két kisebb, mérsékelten népszerű márka. Ja, és akkor még ott voltak a kettő közt helyet foglaló, majdnem DSLR-képminőséggel bíró, de azoknál kisebb és nem cserélhető lencsés bridge gépek. Igen, ez volt az egyszerűség kora. Ma? Canon, Nikon, Sony, Fuji, Olympus, Panasonic, ami a márkákat illeti; DSLR, MILC, kompakt és mobiltelefon, ami a rendszereket illeti; full frame, APS-C, micro 4/3, és változatos méretű és arányú kompakt és mobil, ami a szenzorméreteket illeti; fotózni is képes videokamera, videózni is képes fényképező, mindkettőben ugyanolyan erős hibrid, ami a használat célját illeti. Persze mindhez saját gyártású és utángyártott (sokszor sokkal olcsóbb, de az eredetivel megegyező minőségű) nagylátószőgű, alap- és teleobjektívek, persze mindből van változtatható gyújtótávolságú (értsd: zoomos, videósoknak: variós) és fix. Természetesen minden gyártó ellátja a különböző (gyakran teljesen hétköznapi) funkciókat a saját fantázianeveivel, főleg, ami a képfeldolgozó processzorokat, stabilizáló rendszereket és az egyéb nyalánkságokat illeti. Szóval ezért mondjuk, hogy azonnal el lehet veszni. Persze, tudjuk jól, mit mondasz erre, hiszen talpraesett, tudatos vásárló vagy:

Mit nekem a választék! Sőt, minél nagyobb, annál jobb! Majd én eldöntöm, melyik kell nekem!

Ezt persze támogatjuk, de hogyan döntöd el? Hivatalosnak tűnő, profik által szerkesztett print magazinok? Rendben, melyik? Az internetes tesztek? Az ezernyi egymásnak ellentmondó YouTube-videó? Szép dolog, persze, hogy ennyiféle teszt és vélemény érhető el szabadon és pár kattintással, de azért lássuk be, ha ezekből túl sokat fogyaszt az ember (például azért, mert úgy érzi, ezzel megy biztosra), a végén nagyobb lesz a zavar a fejében, mint amekkora az elején volt. Itt jön a képbe a képalkotó megoldásokat értékelő és díjazó szervezet: a TIPA. Mondanánk, hogy ők osztják a fényképezők, kamerák, nyomtatók és a többi fotózásközeli termék Oscar-díjait, de ez nem egészen igaz: az Oscar-díj ugyanis szubjektív, míg a TIPA-díj egészen konkrét méréseken és szigorú kritériumokon alapul. Érdemes tehát figyelni, már csak azért is, mert mára tényleg ez az egyetlen szervezet, amely zsinórmértéket szolgáltat évről évre. Szkeptikus vagy?

Ez is csak egy újabb marketingfogás!

Ezt gondolod, nem? Megértjük: annyiféle matrica és egyéb, az adott terméket (sokszor alaptalanul) méltató jelzés van a dobozokon, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. A TIPA-díjas megjelölést azonban tényleg érdemes figyelni, keresni és, ha megtaláltuk, komolyan venni. A Technical Image Press Association (innen a betűszó) szervezetet 1991-ben alapították a vezető európai fényképészeti magazinok, amelyek úgy döntöttek, közös kritériumrendszer mentén együtt választják ki a legjobb fotós termékeket. Azóta is művelik ezt a nemes hagyományt: bár a médiapiac jelentősen átalakult és a fotós termékek skáláját is bővíteniük kellett (még szép, hiszen a mai fényképezőgépek nem csak fényképezőgépek, hanem videokamerák is egyben, és persze fordítva), ma is a legmenőbb magazinok állítják össze a termékeket megítélő grémiumot. Egyszóval: a TIPA díjazottjaira érdemes figyelni. Tény, hogy ma már úgy érdemes fényképezőgépet választani, hogy először megfogalmazod magadnak, miért és mire szeretnéd használni, majd a saját igényeidet szem előtt tartva választasz modellt – azaz az, hogy valami TIPA-díjas, nem azt jelenti, hogy biztos, hogy neked az lesz a legjobb. „Csak” azt, hogy garantált a nagyszerű minőség és az innovatív megoldások. Az is tény, hogy míg tíz-húsz éve nagyjából egyértelmű volt, mit jelent az amatőr és a profi fényképező, a határok mára elmosódtak, annyiféle eszköz és annyiféle felhasználás létezik, a TIPA kategóriáit végigtekintve tehát akár úgy is tűnhet, hogy hasraütés-szerűen találták ki őket (hiszen nagyon sok profi fotós, aki valóban ebből él is használ „advanced” és „expert” kategóriájú eszközt, míg sok amatőr nyakában láthatunk „professional” kategóriájú modelleket), ezek a szavak azért nagyjából mégis lefedik, mit lehet és érdemes várni egy-egy ilyen géptől. Az idei díjazottakat itt böngészhetitek kedvetekre, mi pedig röviden bemutatunk pár, a MediaMarktban is megvásárolható eszközt, de a teljes választékot itt találod: katt ide.

Nikon D780

Éppen öt éve kavarta fel a Nikon a full frame tükörreflexes gépek piacának (éppen kissé langyos és unalmas) állóvizét a D750 piacra dobásával. A lelkes, igényes amatőröknek szánt (értsd: akik gyönyörű képeket szeretnének lőni, de nem biztos, hogy haditudósítónak állnak vele) masina ránézésre és fogásra is a belépő és a középszint közt  helyezkedett el, a gyártó viszont belepakolt egy sor a profi gépekre jellemző funkciót, és a 24 megapixeles modell képminősége, nos, az bizony vetekedett a felsőkategóriával. Mindezt több mint elérhető áron. E gép utódja a D780, amely nem egyszerűen továbblépés az elődhöz képest, hanem technológiailag közelítették a mostanság menő MILC-vázakhoz is. Fantasztikus sebesség, stabil autofókusz, nagyszerű videós képességek, a képminőségről pedig sokat elmond, hogy választható, hogy a képfeldolgozó a magas dinamikára vagy a tiszta, zajmentes, magas érzékenységgel (tehát sötétben) való használatra helyezze a hangsúlyt. A végeredmény egy szó szerint mindenre alkalmas fényképező, amely egyébként maga a bizonyíték, hogy a DSLR-technológia, köszöni szépen, él és virul. A terméket itt vásárolhatod meg.

Nikon Z50

Egy APS-C formátumú MILC, tehát cserélhető objektíves, tükör nélküli kamera… most azzal kellene befejeznünk a mondatot, hogy amatőröknek, de nem ezzel fejezzük be. A Nikon Z50 ugyanis a profik igényeit is kielégíti, azokét a profikét, akiknek fontos a pehelysúly és a hordozhatóság. A kézre álló képmód-választás és a vázba épített utómunka-lehetőségek persze sejtetik, hogy a gyártó mégis elsősorban a hobbifotósokra gondolt, de dinamikája, sebessége (akár 11 képkocka/másodperc) mégis kiemeli a kategóriájából. Fényes, színhelyes és kihajtható kijelzőjének hála pedig tökéletes youtuber-asszisztens. Persze a megfelelő lencsékkel. A terméket itt vásárolhatod meg.

Canon EOS 90D

Akkora a választék, hogy lassan el is felejtjük, milyen jó is egy kicsi, megbízható és strapabíró tükörreflexes gépet szorongatni. A Canon APS-C formátumú fényképezője pont ilyen és még több: ránézésre és használatra is érződik, hogy azoknak szól, akik most kezdtek behatóan ismerkedni a fotográfiával, ám olyan technológiákkal látták el, hogy az ember inkább nem is akarja kinőni a szenzorméret korlátait. A 32,5 megapixel nyomdai minőséget garantál, a MILC-ekből ismerős Dual Pixel autófokusz a piac legjobbja, a videó valódi 4K-s (és 30 fps sebességű), a vázba épített RAW utómunkálati lehetőségekről és az akku élettartamáról pedig akkor még szót sem ejtettünk. A terméket itt vásárolhatod meg.

Canon RF 70-200 F2.8L IS USM

Ha egy öregsulis DSLR-hívő kötözködve megkérdez, hogy mégis mi értelme ennek a MILC-mizériának, amitől mindenki odavan (miközben ő, a profi tudja jól, hogy a felpattanó tükör csattanása adja a fotográfia igazi varázsát), ezentúl elég rámutatnod a Canon tükör nélküli vázakra tervezett teleobjetívére és azt mondanod: „nos, ez”. Az RF 70-200 ugyanis minden szempontból legalább olyan jó, vagy még jobb, mint batár EF-testvére. Tág blendével is tűéles, a fényerő persze zoomolva is fix, F2.8-as, a képstabilizátor a létező legjobb, mindezt egy sokkal kisebb és könnyebb testben prezentálja. A terméket itt vásárolhatod meg.

Canon RF 85mm F1.2L USM / Canon RF 85mm F1.2 L USM DS

A legjobb profi portrélencse büszke nyertese, hogy miért, ahhoz elég a fenti közcímből kirajzolódó jellemzőket végignézni. Mindig hatalmas fegyvertény volt a Canon kezében, hogy képes F1.2-es fényerejű fix lencsét gyártani (szemben a Nikon 1.4-ével), de a legdurvább az egészben mégsem ez, hanem maga a tény, hogy mindez végre MILC-rendszerekhez is elérhető. A képminőség persze kifogástalan, még F1.2-őn is részletgazdag, éles. A DS (Defocus Smoothing) kitétel pedig egy speciális, bizonyos lencsetagokra applikált bevonatra utal, amelynek hála a fókuszmező hátterében és előterében felbukkanó, életlen, a jellegzetes bokeh-hatásnak köszönhetően azonban mégis határozott szélekkel bíró fények is lágyak, átmenetesek. Ha ezt portréfotózásnál használjuk, az összhatás egészen megkapó, álomszerű lesz. Még hogy nincs új a nap alatt! A terméket itt vásárolhatod meg.

Canon PowerShot G7 X Mark III

Eddig valahogy alapértelmezettnek vettük, hogy egy valamirevaló fényképezőgép objektíve cserélhető (fentebb is csak ilyenekről volt szó), de az a helyzet, hogy ez 2020-ban már nem igaz. Van például egy egyre népesedő társadalmi réteg, amelynek pont nincs szüksége erre, főleg, ha maga a cucc egyébként minden szempontból teljesen rendben van: ők a vloggerek. Itt jön a képbe a harmadik generációs PowerShot G7. Ezekre a gépekre szokták mondani, hogy azoknak való, akik eggyel feljebb lépnének a mobilfotózás szintjéről, és ez helytálló itt is – ám ez a lépés bizony nagyon-nagyon hosszú. A kis szenzor ellenére a lencserendszer fényerős, egy kicsit még a mélységélességgel is lehet játszani, a 4-szeres optikai zoom minden youtuber-igényt kielégít, az optikai stabilizáló garancia, hogy gimbal és egyéb trükkök nélkül is tetszetős, stabil, sima legyen a mozgás, a 20 megapixel mindenre elég, a képminőség pedig még kevés fényben is kiváló. A teljesen kihajtható LCD-képernyő és a mikrofonbemenet pedig végképp biztosíték, hogy nem kell semmi más, ha vlogolsz, csak ez az apró, de mindenre képes gép. A terméket itt vásárolhatod meg.