Nem biztos, hogy mindenkihez eljutott a hír, mindenesetre a férfiaknak szóló, a rákos megbetegedések elleni küzdelem jelképeként elterjedt Movemberhez hasonlóan január 1-vel útjának indult egy érdekes és fontos mozgalom. A résztvevő hölgyeknek nincs más dolguk, csak érintetlenül hagyni a testükön növekvő szőrszálakat. Hogy milyen üzenet áll az egész mögött, és hogy mit gondolunk mi az atavista jamboree-ról, kiderül cikkünkből!  

Minden egy egyetemista lánnyal kezdődött…

  Vagy talán nem is. Minden azzal kezdődött, hogy a folyamatosan jelenlévő szépségideálok és a háttérben aktívan tevékenykedő szépségipar kikiáltotta a szőrt ellenségnek. Ennek egyébként bizonyos szempontból van létjogosultsága, azonban az, hogy az emberek fejében ítélkezés jött létre a téma kapcsán, már korántsem korrekt. Mert hát miért ne lehetne az adott egyén szent és elidegeníthetetlen joga, hogy az egyébként – ízlés szerint a jó isten vagy a természet által alkotott – önmagától növő szőrszálakat úgy hagyja, ahogy azok vannak. Bár ezen sorok írója alapvetően lényegesen jobban érzi magát akkor, amikor a lába olyan, mint az a bizonyos “babapopsi”, fel sem merül benne, hogy különösebb véleményt alkosson azokról, akik számára a komfortérzet máshol van. Mindenesetre tény, hogy a Januhairy névre hallgató, Instagramon futó kihívást a 21 éves Laura Jackson indította útjára. Az angol egyetemista mozgalmával a lányokat, nőket arra próbálja buzdítani, hogy fogadják el testüket és önmagukat, méghozzá a természetes valójukban. A mozgalommal Laura a Body Gossip nevű jótékonysági szervezet is támogatni kívánjam a kitűzött cél 1000 angol font (kb. 360 000 forint) összegyűjtése. Az alapítvány testképpel foglalkozó oktatási programmal rendelkezik, így érthető a kapcsolódás.

Mi a lényeg?

  A lényeg a szabadság, a felszabadultság, a testünk szeretete. Bár én magam nem értek teljesen egyet azzal, hogy mindenki mindig azt szajkózza, úgy vagyok jó, ahogy vagyok (nem, az elhízás vagy a kóros soványság nem jó dolog, mert rettentő sok káros következménnyel jár), tény, hogy mások megszégyenítéséhez senkinek sincs joga. Sem a testúlya, sem a kinézete, sem a testszőrzete kapcsán. A mai társadalom világszerte folyamatos ítélkezést gyakorol. Bár nem volt régen minden jobb, tény, hogy egy arctalan kommentek és következmények nélküli világban egyszerűen elvesztettük a kontrollt a józan ítélőképesség és a szabad véleménynyilvánítás joga felett. Az ugyanis, hogy folyton mindenkit kritizálunk, becsmérlünk elvileg nem járt a szólásszabadsággal. Mindenesetre, amíg megtanuljuk elfogadni egymást és 100%-ig pozitívan használni a szabad világ adta előnyöket, néhányan kénytelenek kihívásokat, mozgalmakat indítani olyan ügyekért is, amelyek, valljuk be, azért nem világrengetőek. Ennek ellenére a Januhairy mozgalom kifejezetten szimpatikus kezdeményezés, mert pontosan arra világít rá, ami ma a legnehezebb: hogy szabadon dönthessünk. Hogy valaki csatlakozik-e az egyre duzzadó táborhoz, vagy már eleve szőrrel él, magánügy.

A jelenség lényege nem az, hogy 30 napon át visszafogjuk-e a borotvát, az epilátort, a gyantát, vagy épp a villanófényes készüléket. Hanem hogy képesek vagyunk-e ítélkezés nélkül ránézni valakire, akinek másmilyen a bőre, akin több – vagy másmilyen – a szőr.

Ha önazonos, boldog embert látunk, mi magunk is gazdagabbak leszünk a pozitív kisugárzásával. Ha ehhez valakinek a szőr növesztés szabadsága kell, éljen vele! Mi pedig kezdjünk el hozzászokni a látványhoz, mert nem is olyan rég még nem volt ekkora őrület a szőrtelenítés. Ki tudja, hogy a szépségipar mikor hozza újra divatba a pelyheket?