Több mint két évtizedes várakozás után végre befutott az Age of Empires 4, a rajongók pedig garantáltan nem fognak csalódni!

Az 1997 októberében megjelent Age of Empires első része óta több, mint húsz esztendő telt el, mégis a valós törtélelmi időben játszódó széria mind a mai napig etalonnak számít a rajongók körében. A Microsoft kiadásában készülő sorozatból persze hamar jött a méltán híres második eresztés, utána pedig az egész korszakot átugró Age of Empires 3. Nem mostanában gazdagodtunk új Age of-résszel, a hosszas, tizenhat éves csend oka pedig sajnos az iparág átalakulása volt. Az egyre nagyobb bevételek reményében a kiadók inkább a nagyobb közönséget megmozgató, akciódúsabb műfajok felé orientálódtak. Iparági reform ide vagy oda, a 2010-es években az amerikai vállalat azért próbálkozott néhány új ötlet kíséretében (Age of Empires Online) életet önteni a szériába, de mindhiába. Az igazi minőségi újragondolásra egészen 2018-ig kellett várnunk (Definitive Edition), viszont mi ekkor már tudtuk; készül az Age of Empires 4. Mivel az Ensemble Studios azóta már csődbement, így a választás arra a Relic Entertainmentre került, akik többek között a második világháborús Company of Heroes-sorozatért is felelősek. A kanadai srácok tehát nem ma kezdték a klasszikus elemekre épülő RTS-mesterséget, és ez bizony meglátszik alkotásuk minden egyes szegletén.

Az Age of Empires 4, szemben a második rész közel negyven civilizációjával, csupán nyolc népet vonultat fel; így Kína, a Delhi Szultánus, Anglia, Franciaország, Mongólia, a Kijev Ruszok, a Német-római birodalom vagy éppen az Abbászida Kalifátus között választhatunk. A négy fejezetet felölelő kampányban négy különböző néppel fogunk játszani; az első etap főszereplői a normanok lesznek, akikkel a mai Anglia meghódításának folyamatát követhetjük végig Normandiai Vilmos vezetésével. Az 1066-os hastingsi csatával kezdődő küldetéssorozat mutatja be a II. Harold felett aratott győzelmét, majd hatalma megszilárdítását a 1217-es lincolni ütközetig. Ezután szinte folytatásként a franciaföldre utazunk, hogy újraéljük a százéves háborút, melyben olyan ütközeteket, illetve fontos történelmi eseményeket játszhatunk le, mint York ostroma vagy Jean d’Arc segítségével Orleans felszabadítása.

https://www.youtube.com/watch?v=RYwZ6GZXWhA

A harmadik fejezetben ugrunk egy nagyot és Batu kánnal a mongol birodalom fénykorában találjuk magunkat, ami az Aranyhorda ötven évének legnagyobb hódításait foglalja össze. Az utolsó kampány már a Moszkvai Nagyfejedelemség (Ruszok) felemelkedését mutatja be, illetve ebben a korszaknak van egy óriási magyar vonatkozása, ami nem más, mint a híres muhi csata. A tatárok ugye itt vertek döntő vereséget IV. Bélára, amivel az ország Dunától keletre eső része szinte teljesen az ellenség kezére került, de mivel óriási veszteségek keletkeztek mindkét félnél (plusz a kán nem tudta elfogni a magyar királyt), ezért a magyarok ellenállása nem tört meg a következő évekre sem. A változatos történelmi háttér és az egyes konfliktusok hátteréről pedig zseniális, gyakorlatilag dokumentumfilm-jellegű átvezetőket kapunk. Az adott videó után pedig átvehetjük az irányítást a csatamező felett, a készítők ráadásul kiemelt figyelmet szenteltek rá, hogy a játékos is hasonló kihívásokkal találkozzon, mint ahogy az a valóságban történt.

Ezekből a minőségi, egy History Channel-film profizmusával előállított videókból nemcsak a szituációk mozgatórugóiról, a hátteréről, a csaták szereplőiről fogunk többet megtudni, hanem számos háttérinformációt kaphatunk megannyi korabeli technológiáról is. Többek között szó lesz a torbocsin (Trebuchet) működéséről, a normanok várépítéséről, de elmesélik nekünk pontosan mennyi időbe telt egy lovagi páncél megkovácsolása, miben rejlett a számszeríj ereje vagy hogyan történt a mongol íjak legyártása. Eközben megismerkedhetünk a különböző nemzetek kultúrájával, építészetével vagy művészetével, mialatt a készítők a kulcsfontosságú helyszíneket CGI-animáció segítségével próbálják nekünk rekonstruálni mielőtt kezünkbe adja az irányítást.

A játékmenet alapja pedig lényegében semmiben sem változtak két évtized elteltével. Többnyire most is a saját városunk vagy erődünk felépítése a cél, miközben a nyersanyagokkal úgy gazdálkodunk, hogy az erőforrások megfelelő felhasználásával képesek legyünk felállítani egy ütőképes sereget. Ezekkel a csapatokkal kell megostromolnunk az ellenséges erődöt, legyőzni a csapatait, illetve bizonyos esetben kivédekezni a gépi ellenfél fojtogató támadásait. A legnagyobb előrelépés viszont a játékmechanikán belül a stratégia döntéseink megléte lesz. Persze az előző részekben sem lehetett eszeveszetten az ellenségre rontani, de most renget olyan újítást vezettek be a készítők, amiknek megfelelő alkalmazása nélkül már normál fokozatosan sem fogunk tudni helyt állni.

Sokkal nagyobb fókuszt kapott az egységek precíz irányítása, hiszen a katonáinkat a környezeti elemek szerinti elhelyezése lesz a győzelmünk kulcsa. Például a látótávolság erősen függ a talaj magasságától, így a magaslati pontok egyértelműen növelik a látótávolságot és a távolsági egységek sebzését. Persze a lovassággal rohamozni sík talajon lesz érdemes, de az íjászok sem lesznek kitéve nekik vagy bármelyik közelharci egységnek. Velük a gyógyító tábortüzeken túl sáncokat emelhetünk, amivel feltarthatjuk a legnagyobb elánnal bíró támadásokat. A sűrű erdőket felhasználva ezentúl rajtaütéseket szervezhetünk, amivel szépen megnyirbálhatjuk az ellenséges csapatokat. A mi szerencsétlenségünk, hogy a gép sajnos ismeri ezeket a módszereket, így nem kevés fejtörést okozva nekünk már közepes nehézségi fokozaton sem lesznek könnyű küldetéseink.

Az újítások természetesen a bázisépítésre, valamint a toborzásra szintén kihatnak. Az építkezés gördülékenyebb, az egységek legyártása gyorsabban történik, illetve végre ötven katonánál többet ki tudunk jelölni, ami nagyban megkönnyíti a több száz fős egységek irányítását. Bakáink ezentúl katapultokat, faltörőkosokat és számos más ostromgépet tudnak építeni (ha kifejlesztjük), így a hosszas, várakozással teli percek helyett azonnal elkezdhetjük a mindent elsöprő ostromot. Persze egy torbucsin vagy később a lőporral működő ágyukat kénytelenek leszünk a várfalakhoz tolni, de ilyen tűzerővel a kezünkben azért ne legyünk telhetetlenek. Hatalmas újdonság, hogy a nemzetek közötti különbség nemcsak egy-két plusz egységben érhető tetten, ugyanis mind kinézetükben, mind stratégia szinten máshogy kell hozzájuk viszonyulnunk. Amilyen taktikánk működik az angol hosszú íjászokkal az nem fog már a francia nehézlovassággal vagy a mongolok könnyű, teljesen máshogy viselkedő könnyűlovassággal. Természetesen mindegyiknek meg lesznek az előnyei-hátrányai, így például a négylábú egységek ellen a dárdások jelentenek megoldást, viszont a nehézpáncélt viselő lovagokat a számszeríjász vagy éppen a korai muskétások fogják ütni.

A Relic ezzel együtt olyan újításokat is bevezetett, amivel némileg modernizálni tudták a játékélményt. A különböző frakcióknak egyedi mechanikákkal látta el, például a bárányokat továbbra is megtalálhatjuk élelmiszerforrás gyanánt, amiket most már csak a felderítők tudnak hazaterelni. Az angol-mongol népek közötti lévő egyik különbséget pontosan ezzel szemlélteti a stúdió; a nomád életmód miatt a mongolok farmok helyett csupán legelőket tudnak létrehozni, ami mindig bizonyos mennyiségű haszonállatot ad, hogy leölhessük őket. A Német-Római Császárságot irányítva egy egységgel munkásainkat inspirálhatjuk a hatékonyabb munkavégzés érdekében, de többek között visszatértek a szerzetesek is, akik a pályákon szétszórt relikviákkal aranyat tudnak termelni, sőt esetekben át tudják állítani az ellenséges katonákat a mi oldalunkra.

Látványvilág tekintetében egy korrekt szintet szállított a Relic Entertainment. Habár láttunk már sokkal szebb stratégiai játékot (Ancestors Legacy), az igencsak baráti rendszerkövetelményre ránézve már megértjük a kompromisszumos megoldást. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy csúnya az Age of Empires 4, például az interface nagyon ízlésesen lett kivitelezve, ha pedig a nagy egészet nézzük, akkor is kellemes kép köszönt vissza. Ettől függetlenül tény, hogy a statikus pályák, a nem túl acélos fizikai motor vagy a fotorealisztikus megjelenést mellőző prezentáció miatt nem ezt fogjuk etalonként emlegetni. Hangzás tekintetében már egyáltalán nem lehetünk elégedetlenek, az effektektől kezdve a legbrutálisabb csatazajig gyakorlatilag hibátlan megvalósítást kapunk, ami már simán egy AAA-s élménnyel ajándékoz bennünket meg és ne feledjük a cikk elején taglalt dokumentumfilm-szerű átvezetőket, mert az bizony egy párját ritkító megoldás a kanadai csapat részéről.

Összességében az Age of Empires 4 egy kiváló folytatása, újragondolása lett a sorozatnak. Sokat merít az előző epizódokból – főleg a második részből -, de mindez előnyére válik, hiszen végtére is ezt kérték a rajongók. Habár technikailag azért beleköthetünk, a tengerentúli csapat ügyesen nyúlt hozzá a játékmenet egyes aspektusaihoz, hogy kicsit megbolondítsa és feldobja a játékélményt. A többjátékos mókáról, bár nem esett szó, haverokkal még mindig az egyik legnagyobb élvezeti faktorral bír, a kampány pedig amellett, hogy roppant szórakoztató, releváns történelmi eseményeket mutat be, méghozzá informatív módon. Nem is kérdés, hogy aki kedveli az RTS műfajt, azoknak kötelező vétel a legújabb Age of Empires-epizód.

Az Age of Empires 4 október 28-án, PC-re jelent meg.