Amikor nem (csak) a méret a lényeg…
Ezen a nyáron több nagy nemzetközi sportesemény is izgalomba hozza a sportrajongókat, olyannyira, hogy az már kihathat a tévéeladási mutatókra is. De mekkora tévét vegyünk, hogy valódi (kép)élményben legyen részünk?
Az már egyértelmű, hogy elfeledhetjük a hagyományos képcsöves(CRT) technológiát, aminél viszonylag egyszerű volt a képernyő méretet a nézőtávolsághoz arányítani. A lapostévék korában már mások a számítási módszerek, amelyeket más technológiai finomságok – 3D, smart stb. – is befolyásolhatnak. És akkor még nem beszéltünk az árról, de ezen a téren már a legmenőbb márkák (Samsung, LG) kínálatában is széles választékot kínál a hazai elektronikai kereskedelem.
Objektív és szubjektív elemek
Általános szabály, hogy ha jó képminőséget szeretnénk, a síkképernyős készülékekhez a képátlójukhoz képest sokkal közelebb kell ülni, mint a régi képcsövesekhez. Az, hogy kinek mi az ideális távolság függ a látásélességtől is, de némileg szubjektív is, mert egyéni elvárások is befolyásolhatják. Összességében azonban az egyik legfontosabb információ az optimális nézési távolság meghatározása. Az ideális méretek kiszámítására – az átlagos 1080-as képfelbontású készülékeket feltételezve – többféle ökölszabály is létezik. Az egyik szerint az adott készüléket a képátló másfélszeresének megfelelő távolságról a legjobb nézni.
Az ideális képernyőméretet úgy is kiszámíthatjuk, ha megszorozzuk a nézési távolságot 0,535-tel, és ezt a számot kerekítjük az ehhez legközelebbi mérethez. Két méter távolsághoz így az ideális képernyőméret a 107 cm-es, azaz 42 colos. Ha a tévénézési távolság eléri a 3 métert, jöhetnek akár a 60 hüvelykes (152 cm) modellek is. Fontos tudni, hogy a 3D-s típusoknál ugyanarra a távolságra valamivel nagyobb képátlójút érdemes választani. Ha viszont kisebb, panellakásba vásárolunk készüléket jobb, ha 32 colos (80 cm) képátlójú készüléket választunk, amihez nagyjából másfél méterre kell ülnünk.
Pixeles, vagy részletszegény kép? – egyik sem
A lapostévék fix felbontást kínálnak, rácsos elrendezésben, a képpontok között látható határvonallal. Fontos, hogy a rácsszerkezet semmiképpen se látszódjon, és a képpontokat se tudjuk megkülönböztetni egymástól, vagyis a kép ne legyen pixeles. Ha túl közel ülünk a tévéhez, vagy az túl nagy a szobánk méretéhez képest a kép pixeles lesz, ha túl messze, vagy túl kicsi a tévé, akkor pedig nem látunk minden részletet. Fontos az úgynevezett „betekintési” szög is, vagyis, hogy a tévé képe mekkora lefedettséget foglal el a látóterünkben, a szakértők szerint az optimális a 30 fok.
