Back 4 Blood teszt

A hosszas béta után végre megérkezett a Back 4 Blood, a készítők pedig újfent bizonyították, hogy ők a zsáner mesterei.

A nagysikerű Left 4 Dead-széria után újabb örökössel állt elő a Turtle Rock Studios. Habár a 2008 és 2009-ben megjelent FPS-lövöldét még a mai napig szép számmal játsszák a rajongók, tizenkét év elég sok idő ahhoz, hogy létjogosultsága legyen egy újabb zombis őrületnek. A csúfos bukásként elkönyvelt Evolve láttán pedig igencsak ráfér az amerikai csapatra némi sikerélmény. Persze tíz év alatt sok mindent változott; a fejlesztőgárda szinte teljesen lecserélődött, ráadásul a Valve égisze alól is kikerültek, és akkor még nem beszéltünk a különböző játékmechanikai újdonságokról, amik a hosszú esztendők alatt megszülettek. Szóval a kaliforniai gárda nem adhatta újra ki a Left 4 Deadet, valahogyan fel kellett rázni a megszokott formulát, továbbá a korábbi címet szintén elfelejthették, hiszen a jogokat még mindig a Valve birtokolja. Tehát új néven, de a legfőbb hozzávalók megfűszerezésével készült el a Back 4 Blood, amiben újból három barátunkkal vállvetve állhatunk ki a végeláthatatlannak tűnő hordákkal szemben.

A készítők pedig pont ott nyúltak hozzá a klasszikus eresztéshez, ahol a legjobban kellett. A négyfős kooperatív kampányban ezentúl sem a cselekmény kapja a főszerepet, de üdítő volt látni, hogy feladatunk nemcsak annyi lesz, hogy eljussunk A-ból B-be, hanem útközben számos feladatot kell teljesítenünk. Többek között ilyen a bizonyos számú csomag elcipelése egy kijelölt pontra, a túlélők kiszabadítása vagy megvédeni egy-egy lokációt, illetve legyőzni a szakasz legnagyobb és legveszélyesebb főellenfelét. A játékmenet feszes tempója mellett szinte folyamatosan rajtunk lesz a nyomás a bejárható helyszínek méretéből adódóan, utóbbit pedig most egyáltalán nem kritikának szánom.

Ugyanis emiatt és a hírtelen egyszerre megjelenő tucatnyi zombinak hála a játékmenet folyamatosan pörög, így nem igazán vannak üresjáratok és a feladatok is meglehetősen sokszínűek lettek. Persze a fókusz még mindig a túlélésen van, ami korántsem lesz egy egyszerű feladat, de azért kapunk innen-onnan segítséget. Ennek apropójából megmaradtak a safehouse-ra keresztelt mentőszobák, ahol picit megpihenhetünk és felszerelkezhetünk a következő etapra. Itt költhetjük el az előző menetekben felhalmozott pénzt (copper), gránátra, molotov-koktélra, élettöltő cuccokra, fegyverekre, illetve a rájuk aggatható kiegészítőkre, valamint a csapat egészére kiható extrákra, vagy egyéb olyan eszközökre, amik az egyszerűbb továbbjutásban segítenek.

A meglehetősen rövid alfejezeteket és az először busás eszköztár láttán azt gondolnánk, simán átvágunk majd a több száz fertőzötten, viszont a szörnyek folyamatosan túlerőben lesznek, valamint számos extra ellenséggel fogunk találkozni, akik bármikor felboríthatják a csapatkohéziót – ekkor pedig a halál garantált. Ebből következően a játékmenet kulcsa a csapatmunka, így egyáltalán nem mindegy, hogy kikkel toljuk a futamokat. A véletlenszerűen besorolt emberekkel borzasztóan nehéz dolgunk lesz, illetve nehezebb fokozaton már bejön a baráti tűz, ami a harc okozta káoszban még rátesz egy lapátot az egyébként sem könnyű kampány nehézségére. Minden befejezett kisebb-nagyobb fejezet után úgynevezett „supply point” üti a markunkat, természetesen járnak bónuszok, így minél többen érünk be a mentőszobába, minél ügyesebben játszunk, annál több pontot kapunk.

Ezeket a menedékvárosban (Fort Hope) költhetjük el extra kosztümökre, fegyverfestésre vagy éppen a Back 4 Blood gerincét alkotó kártyákra. Kardinális kérdés a sikerünk érdekében a megfelelően összeállított pakli, ahol fontos, hogy a nyolc egyedi képességgel rendelkező karakterhez (Ők a Cleanerek) mérten rakjunk össze. Míg egyikük a közelharcban, addig a másik a lőfegyverekben vagy pont a gyógyításban jeleskedik, emiatt pedig érdemes a haverokkal előre letisztázni a szerepeket, plusz ennek mentén összerakni a maximum 15 lapból álló paklit. A lapok a küldetések elején és a mentési pontokon lévő szünetekben aktiválhatóak, de jól gondoljuk meg, mert egyszerre csak egyet húzhatunk három-négy ajánlat közül. Ellenben a jó hír, hogy egy-egy lap akár többször is választható, amivel tovább erősíthetjük a ránk gyakorolt pozitív hatását.

Annak érdekében, hogy ne legyen olyan könnyű dolgunk, a gép minden etap elején ún. korrupt lapokat aktivál ellenünk. Az „AI Director” névre hallgató mesterséges intelligenciának hála a lapok hatását is teljesen véletlenszerűen kapjuk az utunkba, de egy dolog változatlan marad: mindegyik meg fogja keseríteni valamilyen szinten az életünket. Ilyen módosítás lehet a köd, a madarak számának növelése (ami rögtön ránk szabadít egy hordát), egy főellenfél (az ogre) bedobása vagy a nagyobb fertőzöttek gyengepontjainak megerősítése. Mondanom se kell, hogy ennek a véletlenszerűségnek hála jócskán nagy újrajátszhatósági faktorral rendelkezik a Back 4 Blood. Tehát zanzásítva; az első végigvitel után nemcsak a három + egy fejezet nehézsége nő, plusz élesedik a baráti tűz, hanem mindig ott lesznek a teljesen eltérő kihívással ellátott korrupt kártyák.

Természetesen nem maradhatunk arzenál nélkül, hiszen valamivel hűvösre (vagyis még hűvösebbre) kell tennünk a zombik hadát. Ezzel szerencsére nem fukarkodtak a Turtle Rock srácai, mindenki meg fogja találni a számára legjobban kézre eső szerszámot, ráadásul a lőfegyvereket még valamelyest fejleszthetjük is. A kiegészítőket a pályákon szétszórva loot formájában szedhetjük fel (természetesen teljesen véletlenszerűen) vagy vásárolhatjuk meg a mentési pontokon, de csak óvatosan, mert simán levenni nem fogjuk tudni őket, csupán egy másikkal kicserélni. Kezelhetőségük pedig tényleg elsőosztályúra sikeredett hála a brutálisan jól eltalált haptikus visszacsatolásnak. Szinte mindegyiknél másképp reagál a DualSense kontroller, de fantasztikus ereje van egy baseball ütő vagy egy machete suhintásának. Látszik (vagyis konkrétan a kezünkben érezhető), hogy nem vették félvállról a munkát, tényleg hibátlanul aknázták ki az amerikai srácok a technológia adta lehetőségeket.

Bár a Back 4 Blood lényegi eleme a kooperatívra kihegyezett sztori, kaptunk egy „Swarm” névre keresztelt játékmódot is. Ez egyfajta PvP, aminek a lényege, hogy egy négyfős banda küzd a győzelemért; itt a védekező csapat barikádokat emelhet a sikeres ellenállás érdekében, miközben a másik banda a fertőzött horda oldalán próbálja ezt megakadályozni -, aztán cserélnek. Persze nem hiszem, hogy egy ilyen kiváló kampány után jobb érzés lenne ezzel elütni az időt, de legalább a lehetőséget megadták a készítők. Az osztott képernyő hiányában és a kooperatív jellegből adódóan a játékhoz állandó internetkapcsolat szükségeltetik, ami önmagában nem lenne gond, viszont sajnos a megjelenést követő napokon még bőven érezhető volt a rengeteg lag. Az akadozás pedig alapjaiban ront a játékélményen, hiszen az össze-vissza ugráló zombik mellett a célzás szintén sérül, de szerencsére ezekből a hibákból október közepére már egyre kevesebb van. Az egyetlen dolog, ami még javításra szorul, az a nehézség. Néha gyerekesen könnyű, néha viszont embertelenül nehéz ellenállásba ütközünk attól függően mennyi és milyen korrupt lapokat kapunk be a géptől, az utolsó fejezet főellensége pedig már önmagában maga a gyötrelem.

Látványvilág tekintetében egy erős korrekt kinézetet kaptunk a tengerentúli készítőktől, ellenben elvehetetlen tény tőlük, hogy a szörnyek kinézetét bizony a maximumra járatták. Gyakorlatilag nem találunk két ugyanolyan kinézetű fertőzöttet, ráadásul a legnagyobb akcióknál mindenféle beakadás nélkül tudja hozni 4K-ban a 60-as képfrissítési rátát. A környezet szintén nagyon szépen csillog, habár a helyszínek ismerős alapokon nyugszanak, nagyon szépen ki lettek dolgozva, a leszálló köddel pedig egyszerűen zseniális posztapokaliptikus hangulatot áraszt magából. A hangok dettó szépen duruzsolnak, a zúzós zenei paletta pedig kiváló minőségű alaphangulatot nyújt a végtelen hentelés közepette.

Összességében a fenti hibákat leszámítva a Back 4 Blood egy nagyon élvezetes alkotás lett, amit főleg a baráti tárasággal fogunk önfeledten élvezni. Néhány frusztráló játékmechanikai megoldást leszámítva igazi adrenalinbomba a négy fejezetet felölelő kampány, ahol pörgős akciót, hatalmas hordákat, illetve az AI Director és a kártyás rendszer miatt egy ügyesen feldobott játékmenetet kapunk. Habár hibái azért akadnak, úgy tűnik a készítők hallgatnak a visszajelzésekre és folyamatosan polírozzák a kisebb-nagyobb hiányosságokat. Kétségkívül kicsit borsosan fest a standard kiadásért az a bizonyos 24.000.- forintos árcédula, de aki az év végi hajrában egy végletekig szórakoztató lövöldére vágyik a haverokkal, azoknak kötelező vétel a Left 4 Dead szellemi örököse.

A Back 4 Blood megvásárlásához kattints ide!

A Back 4 Blood október 12-én PC, Xbox Series X, Xbox One, PlayStation 4 és PlayStation 5-re jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük.

134060cookie-checkBack 4 Blood teszt