Crash Team Racing: Nitro-Fueled teszt

Crash Team Racing: Nitro-Fueled teszt

A PlayStation-éra leghíresebb figurája visszatér, hogy ezentúl versenyautóba pattanva állítsa meg az aktuális gonosztevőt, Nitros Oxide-ot!

A Naughty Dog által fejlesztett Crash Team Racing eredetileg 1999 végén jött ki mezei PlayStation-konzolra. A játékot (és elődjeit) anno óriási sikerek övezték, nem véletlenül adták ki „Greatest Hits”, majd Platinum-sorozatban, valamint később (egészen 2010-ig bezárólag) újból megvásárolhatóvá vált PlayStation Store-on keresztül is. Húsz év után remastered formájában tér vissza minden idők egyik legaranyosabb állatkája, aki most nem tasmán ördögi pörgésével, hanem egy versenyautóban csücsülve próbálja megmenteni a világot.

A Crash Team Racing szám szerint a negyedik Crash Bandicoot cím. Egyben ez az első játék, ami a trilógiától eltérően ezúttal nem platformerként működik, valamint ez az utolsó rész, amelyet még a Naughty Dog maga fejlesztett le. Meglepő lehet egy versenyzős játéknál, de egy minimális történetet azért hegesztett hozzá a Santa Monicában székelő cég. Persze nem kell túl mély forgatókönyvre gondolni: a sztori egy kis létszámú csapat törekvésére fókuszál, akiket mind a széria korábbi eresztéseiből hoztak át – Crash vezetésével céljuk nem más, mint legyőzni Nitros Oxide-ot, ezzel megmentve bolygójukat a teljes és biztos pusztulástól.

Összesen tizenöt karakter közül választhatunk, akiket a korábbi három játékból már a jól megismert szereplők alkotják – kezdetben viszont csupán nyolc érhető el belőlük, a maradék hetet a különböző extra játékmódok (pl. Gyémánt Kupa) teljesítésével nyithatjuk meg. Sajnos a játék főellensége, Nitros Oxide az összes játékmód legyűrése után sem lesz játszható pilóta. Természetesen mindegyiküknek megvannak az erősségeik-gyengeségeik, így a vezetést nagyban befolyásolja az, hogy milyen adottságú karaktert választ a játékos: bohókás, vörös főszereplőnk talán az egyik legkiegyensúlyozottabb mind közül, Tiny Tiger pedig az egyik leggyorsabb, habár társaival ellentétben a kanyarokat már sokkal nehezebben tudja kezelni.

A versenyeket megbolondítják a sorozatban már megszokott ládák, ebből két fő fajta van: az egyikből almát, a kérdőjeles festéssel ellátottból különböző fegyvereket, pajzsokat, sebességünket növelő tárgyakat kapunk véletlenszerűen, amiket szemtelen módon használhatunk fel a pole-pozíció elérése érdekében. Az almák (Wumpa Fruit) összekapirgálásával (maximum tíz lehet nálunk) felgyorsítják versenyautónkat, de ami még ennél is fontosabb: nagyobb eséllyel kapunk jobb fegyvereket a dobozok széttörése után. Hogy mi a különbség? A pajzsunknál például nemcsak a szín változik zöldről kékre, hanem strapabíró ereje is méghozzá olyan szinten, hogy addig le se kerül rólunk, ameddig nem kapunk be egy találatot, vagy el nem lőjük azt. Utóbbi sokkal tovább tart és számottevően több találatot bír elnyelni, de a rakétavetőt megkaparintva az alap változathoz képest további két muníciót csap hozzánk a játék, így minden gond nélkül akár három rakétát ellőhetünk az előttünk haladóakra.

A Crash Team Racingben rengeteg játékmód közül válogathatunk, elsőnek itt van az Adventure, ami konkrétan a kampánynak felel meg. A már jól bejáratott módon kell szintről-szintre mennünk, ezeket versenyeket megnyerve pedig minden szakasz végén vár ránk egy főellenség. Legyőzésükkel kulcsokat szerzünk, amik nyitják a következő teljesítésre váró régiót. Nehéz lenne megsaccolni, hogy körülbelül hány óra alatt teljesíthető egy végigjátszás, első nekifutásra körülbelül hat-hét óra alatt értem a végére, ellenben maximalistaként ez a szám akár háromszor annyira is rúghat, hiszen bármely pályára visszamehetünk, hogy megszerezzük a versenyekből kinyerhető összes relikviát, tokent és trófeát.

A fősodor után számtalan további lehetősünk van, mehetünk időmérőn, lenyomhatunk pár gyors kört a „Capture the Flag” vagy a „Battle” variációkkal, de a különböző serlegekért vívott bajnokságokat szintén ringbe szállhatunk, akár osztott képernyőn egy haverunk társaságában vagy az online játszótéren. Minden győzelemmel aranytallérokra (Wumpa Coinra) tehetünk szert, őket a Pit Shopban költhetjük el kozmetikai felszerelésekre. A játékbeli valután kívül a fenti módok teljesítésével szintén kinyithatunk extra kiegészítőket, viszont fontos megjegyezni, hogy ezek semmiféle teljesítménybeli előnyt nem jelentenek, csupán a külcsínt befolyásolják. Testreszabhatjuk autónk teljes kinézetét, gumiabroncsait, színprofilját, illetve megannyi matricát aggathatunk rájuk. Mind a tizenöt versenyző jó pár alternatív kinézettel rendelkezik, minden probléma nélkül mehetünk Crash retro vagy éppen az előrendelőknek járó, extra kosztümével.

Ami a látványvilágot illeti, ahogyan a Crash Bandicoot: N. Sane Trilogy úgy a Crash Team Racing sem szégyenkezhet. Szerencsére nem a snassz Full HD-ra húzott felújítások egyikével van dolgunk, hanem egy kő kemény remastered újragondolással, ahol szinte minden modellt kicseréltek, átdolgozták a fizikát, az irányítást és még jó pár játékbeli mechanizmust. A 30-as képfrissítési ráta ráadásul minden gond nélkül, gyönyörűen tartja magát, a hangok pedig hibátlanul hozzák a régi eresztés hangulatát. Talán egy dologba lehet belekötni, ez pedig nem más, mint az irányítás. Már az alap-gombkiosztással akadtak gondjaim, ugyanis PlayStation 4-en a ravaszok helyett az „X” gombbal adunk gázt és a körrel aktiváljuk képességeinket, a PS tulajok pedig jól tudják, hogy ez nem távolról sem a legkényelmesebb mozdulatok egyike. Amit még egyértelműen szokni kell, az a versenyautónk fizikája, illetve viselkedése. Ez semmitől se tántorítson el, hiszen szerencsére pár óra alatt bőven bele lehet jönni a legördögibb manőverezésekbe, aztán onnantól kezdve már csak ügyességünkön múlik, hogy a következő húsevő növény áldozatai leszünk-e.

Összességében a Crash Team Racing: Nitro-Fueled üdítő szórakozást nyújt ezeken az izzasztó nyári napokon. Barátokkal, barátnőkkel tökéletes szórakozás egy házibulin, de online szintén óriási élmény mókázni Crash-el és néhány komolytalanabb órát belecsempészni a túlhajszolt mindennapjaink közé. Grafikailag kifogástalan, a hangok még mindig fantasztikusan eltaláltak, technikailag pedig maximum azt a néhány tereptárgy-összeolvadást és az elsőre bonyolultnak tűnő irányítást lehet felemlegetni. A régi motorosoknak a nosztalgia miatt lesz tökéletes választás, a fiatalabb generációnak meg óriási élmény lesz megismerni a Crash Bandicoot-széria egyik legszórakoztatóbb darabját.

A játékot itt vásárolhatod meg!

A Crash Team Racing: Nitro-Fueled június 21-én Nintendo Switch, Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.

88131cookie-checkCrash Team Racing: Nitro-Fueled teszt