DC Titans 2. évad sorozatajánló
Robin és a Titans a képregények legádázabb ellenfelével kerülnek szembe. Misztikumból, látványos akcióból és remek karakterekből pedig most sincs hiány.
Figyelem: a cikk spoilereket tartalmaz a Titans első évadának cselekményét illetően, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar!
Míg 2018-ban a Marvel leginkább azzal volt elfoglalva, hogy sorozatban elkaszálja a Netflixen futó szériáit, addig a konkurencia azon ügyködött, hogy kiszolgálja az univerzum rajongóit egy sötétebb tónusú, vérrel és vulgáris szavakkal átitatott sorozattal. Így született meg többek között az Arrow, a Flash és a Supergirl szériák árnyékában a DC Titans, aminek az első etapja várakozáson felül teljesítette feladatát. A DC Universe-nek (Akiva Goldsman vezetésével) sikerült egy olyan komolyabb történetet szórakoztató módon a streaming szolgáltató képernyőjére tenni, ami sötét humorával kicsit sem fordult önnön paródiájába. A nagysikerű szezon után pedig kétség sem fért hozzá, hogy zöld utat fog kapni a következő felvonás, a történet pedig pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az utolsó rész félbeszakította.
Még mielőtt nagyon belevetnénk magunkat az új szezonba, lássunk egy cseppnyi összegzést a felütésről; egyáltalán kik is azok a titánok és mik a cselekmény fő mozgatórugói? A Titans lényegében az élvonalbeli hősök szárnysegédjeit, a képregények mellékszereplőit fogja össze egy nagyobb csapatba. Miután az első évadban kiderül, hogy Robin, avagy Dick Grayson (Brenton Thwaites) megelégelte mentora módszereit, mindent megtesz azért, hogy Gotham után hátrahagyja régi személyiségét is. Ennek apropójából megalakítja a Titánok névre hallgató szuperhős-brigádot, de ebből csupán annyit sejtünk, hogy itt sem alakulhatott minden fényesen. A fiatalokból álló társaság ugyanis szétszéledt, vezetőjük pedig napjainkban egyes egyedül, nyomozóként üldözi a bűnt Detroit városában. A mókuskereket aztán megtöri, amikor a Batmanből kiábrándult Dick találkozik egy Rachel Roth nevű tinédzserrel, aki olyan hatalommal bír, amely sokak érdeklődését felkelti. Az egykori Robin kisebb huzavona után belemegy, hogy segítsen a lánynak, és ennek köszönhetően nemcsak néhány új tag, hanem pár ex-titán is a segítségükre siet, miközben a rejtélyes lányról szépen lassan lehullnak a kételyek.
Akik egyébként ismerik a képregényeket és a Teen Titans mesesorozatot, azok nagyjából tisztában lesznek a fősodor irányával, ettől függetlenül a rajongók számára szintén tartogat némi meglepetést a széria. A Titans első évadának egyik legnagyobb erőssége a rengeteg képregényes utalás volt; a kikacsintásaihoz, a humorához ráadásul egyáltalán nem kellett kívülről-belülről fújni az egyébként szerteágazó alapokkal bíró világ részleteit – simán megértjük őket mély ismeretek nélkül is. Említés szintjén a szereplők beszélnek többek között Jokerről, Pingvinről, Supermanről, Wonder Womenről, sőt maga az Igazság Ligája szintén szóba kerül, hogy aztán jelen évadban már maga az idősödő Bruce Wayne (Iain Glen) is beugorjon pár tantétel erejéig.
A második szezon kezdő képsoraiban Trigont (az előző szezon antagonistáját) nagyjából tíz perc leforgása alatt megfékezi Rachel, ami valljuk be, azért felvet néhány kérdést. Ezzel a húzással a Titans írói pillanatokon belül lezavartak egy egész évadon át épített végjátékot, de a lényeg, hogy hőseink épségben túlélik a nagy küzdelmet, hogy aztán az ezt követő jelenet megágyazhasson a soron következő epizódok sztorijának. Miután Jason Todd (Curran Walters), vagyis az „új” Robin a világ tudtára adja, hogy újjászerveződött a csipet-csapat, a következő snittben egy félszemű, őszes hajú férfit látunk, ahogy végignézi Jason intermezzoját. Nem sokkal később kiderül, hogy ez a szigorú tekintetű, nem túl pozitív kisugárzással megáldott alak nem más, mint Slade Wilson, vagyis a félelmetes Deathstroke, akinek személyében a második évad főgonoszát üdvözölhetjük.
Az inkább sorozatszínészként tevékenykedő Esai Morales játéka üde színfoltja a szereplőgárdának, tényleg minden perce aranyat ér a képernyőn. Bár Morales viszi a prmíet, természetesen nem mehetünk el a számos új szereplő játéka mellett sem, mivel az alakítások még mindig óriási erőssége a sorozatnak. Először is itt van nekünk maga Bruce Wayne, akivel végre szemtől-szemben találkozhatunk, hogy itt-ott kisegítse a szorult helyzetbe jutott hőseinket. Bár a Trónok Harca sztárja csupán civilként és nem kosztümös formában van jelen, így is hozza a kötelezőt, sőt kimondottan jól áll neki a kiöregedő, de tapasztalt igazságosztó figurája. A fent említett Jason Todd karakterével már az első évadban találkozhattunk, de valóban itt kap igazán jelentős szerepet; Dick utódja mintegy csiszolatlan gyémántként egyelőre túlontúl nyers és hebrencs jellemmel bír, ellenben az ifjú harcosban bőven van elég potenciál ahhoz, hogy rátaláljon a saját útjára és méltó társa legyen Gotham Sötét Lovagjának.
Szintén újoncként van jelen Rose Wilson, aki Deathstroke lányaként bizony feladja a leckét az egyébként ingatag lábakon álló szuperhősöknek, ráadásul közte és Jason között szépen lassan kialakuló románc csak tovább bonyolítja a dolgok állását. A sort végül Conner zárja, aki lényegében Superman fiatalkori változatára hajaz. Persze mindez nem véletlen, de a poént természetesen nem lőném le, mindenesetre annyit elmondhatok, hogy tökéletes időzítéssel rántották be a forgatókönyvírók a cselekmény bizonyos szakaszába. Persze nem maradhatott ki az eredeti gárda, vagyis Galamb (Dawn), Sólyom (Hank), valamint Wonder Girl (Donna Troy) sem. A veteránoknak számító csapat tagjai külön-külön is szerves részét képzik a fő szálnak, hiszen többek között háttértörténetük megismerésével tudhatjuk meg a főszereplők egymáshoz való viszonyát (ami már az első évad óta kérdés volt), továbbá ezekben a részekben derül ki, hogy miért félnek ennyire Deathstroke-tól.
Bár korhatáros sorozatról beszélünk, ennek ellenére ebben az évadban sem az akciójeleneteken van a fő hangsúly, hanem szereplőin, illetve azok karakterfejlődésén. A lelkileg megtört Robin remek felütése volt az előző szezonnál, továbbá az egyfajta identitászavarba kerülő főhős szálát szerencsére tovább sikerült mélyíteni a készítőknek. Az újabb Robin felbukkanása alapjaiban tette egyértelművé Dick számára, hogy nem léphet vissza régi árnyékába, így szembe kell néznie múltbéli démonaival és megtalálnia önmagát. Persze a rajongók tisztában vannak a válaszokkal, de ez a kérdés végig jelen van az évad során és végül csupán az utolsó részben válik minden világossá. Habár kissé háttérbe kerül Rachel, illetve Kory, a kevesebb játékidővel rendelkező szereplők még mindig remekül megírt karaktereknek számítanak.
Összességében, ha leszámítjuk az évad elején és végén lévő gyors megoldásokat, akkor azt kell mondanom, hogy Titans újból remekül vette az akadályokat. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik ezt a komorabb hangvételű szuperhős-univerzumot mondanivalójával, brutalitásával és a benne élő szereplőivel együtt. A régi és az új karakterek mind szerethetőek, a főszereplő morális dilemmái és esendősége pedig különösen erős ebben a tizenhárom részben, egyedül az első és utolsó egy-két epizódot érheti kritika, amit én a kreatív stáb kapkodásnak tudtam be. Garfield CGI-tigrisét leszámítva akciójelenetei még mindig roppant látványosak, a cselekményt pedig kellő mennyiségű rejtéllyel fűszerezték meg a DC Universe munkatársai. Természetesen jön a harmadik évad, de amíg várjuk a premiert, addig szerencsére minden gond nélkül elüthetjük drága időnket a Batman: Arkham Collection segítségével – bátran kijelenthetem, hogy ez a csomag még mindig az egyik legjobb feldolgozása a híres fekete köpenyes védelmezőnek.
A Batman: Arkham Collection az alábbi linken érhető el!
A DC Titans 2. évada 2019. december 20-án debütált a Netflix streaming szolgáltatón.
