Ha Colin McRae-t akarsz nevelni a gyerekedből, ezt vedd meg neki – Lego 2K Drive teszt
Csodás világok, egyszerű, de addiktív játékmenet és a felnőtteket is megizzasztó kihívások: az új LEGO versenyjáték majdnem mindent tud.
Star Wars, Gyűrűk ura, Indiana Jones, Harry Potter, állatkertépítő, zsarus akciójáték, DC-gonosztevők – úgy tűnik, a LEGO is olyan, mint a felnőttfilmipar, amiből nem készítették el a saját változatukat, az nem is létezik. Mégis mi hiányozhatna még a felhozatalból?
Hát persze, hogy egy Mario Kart-Forza Horizon mutáns.
Ezzel a két címmel nagyjából leírható, mire számíthat az, aki elindítja a 2K Drive-ot, a játékot, amit senki sem kért, amire senki sem számított, és ami mégis nagyon hiányozna, ha nem készült volna el. A semmitmondó cím sajnos nem segít majd népszerűsíteni ezt az egyszerre izzasztó és cuki versenyjátékot, nem is értjük, mire gondolt a kiadó, reméljük, nem lesz belőle trend, és keresztelik át a Starfieldet Bethesda Space Flightra, vagy a következő Final Fantasyt Square Enix Cry Over Your Frined’s Dead Bodyra. Bár ez így leírva hirtelen nem is hangzik rosszul.
De maradjunk a tárgynál: mégis mi ez a játék, kinek szól, és miért érdemes megvenni úgy is, hogy rojtosra játszottad a fent említett ihletforrásokat? Főleg, hogy a Mario Kart és a Forza Horizon is verhetetlen a saját terepén. Három okból:
- Lehet, hogy egyik szempontból sem a legjobb, de így, együtt olyan teljes értékű csomagot kapsz addiktív játékmenettel és csodálatosan reszponzív irányítással, amelyet pár hétig biztosa nem tudsz majd letenni.
- Igazából nem is neked szól, hanem a gyerekednek. (De azért te is legalább annyit játszol majd vele, legfeljebb titokban.)
- LEGÓ!!!
Haladjunk sorjában.
A fejlesztők szerencsére nem csak azon gondolkodtak el, hogyan lehet alkalmazni a LEGO (nyilván végtelen) lehetőségeit, ha autóversenyzésről van szó, és nem csak a márka szellemiségét tartották tiszteletben, de a filmek hangvitelét is. Az animáció sosem mond ellent a figurák fizikai korlátainak, ráadásul imádnivalóan akadozik a mozgásuk, mintha stop-motion technikát alkalmaztak volna, és nem az Unreal Engine-ben néznénk az egészet valós időben. A történet pofonegyszerű, a humor egyszerre szól felnőtteknek és gyerekeknek (inkább gyerekeknek, mert egyébként kifejezetten infantilis, itt-ott fárasztó az egész), érződik, hogy ők sem gondolták, hogy ez lesz a fő vonzereje a 2K Drive-nak.
A nagy elődök előtt pedig büszkén tisztelegnek: inkább sandboxok sorozata ez, mint valódi nyílt világú játék, a négy – egyébként változatos, izgalmas és színes – zóna szigorúan elkülönül, nem autózhatunk át csak úgy a vadnyugat ihlette világból a nagyvárosba, de magát a rendszert ettől függetlenül egy az egyben a Forza Horizon-játékokból nyúlták. Szabadon garázdálkodhatsz a tájon, a játék nem hogy nem büntet, hanem egyenesen bátorít, hogy letérj az útról, bármit összetörhetsz – és érdemes is összetörnöd, erre mindjárt visszatérünk –, te azonban nem törhetsz össze. Az úton és az eldugott zugokban is változatos küldetésekre bukkanhatsz, a szokásos körversenyeken és egyéb kihívásokkal nehezített feladatokon – checkpointvadászat úgy, hogy nem mehetsz neki a kerítésnek, time trial úgy, hogy büntetést kapsz, ha elsodrod a bólyákat, és így tovább – túl a fejlesztők szerencsére azt is hagyták, hogy elguruljon a gyógyszerük, méghozzá jó messzire. Ha éppen nem ufóknak kell segítened, egy időutazó tudós robotinvázióját állítod meg, virágot viszel egy introvertált srác szerelmének (és véletlenül egy férfinek adod át), vagy egy hatalmas tojást terelgetsz egy még hatalmasabb serpenyőbe.
A Forza-receptet annyival bolondították meg, hogy három jármű áll a rendelkezésedre párhuzamosan, egy versenyautó, egy off-road négykerekű (alapesetben egy buggy) és egy motorcsónak. Hogy „áll rendelkezésedre”, az úgy értendő, hogy automatikusan és egy pillanat alatt változik át alattad a járgány attól függően, hogy milyen terepre tévedsz, ami elsőre kicsit furcsa, aztán megszokod, pár perc után pedig már élvezed is az emiatt elszabaduló káoszt, ami egyébként a játék fő vonzereje. Sok-sok pillanat akadt, amikor fogalmam sem volt, mi történik, de az egész annyira látványos és szórakoztató volt, hogy nem is hiányzott, hogy értsem. A tapasztalatipont-szerzés és a szintlépés is a Horizon-sorozatot idézi, a pontok mellett pedig rajtzászlókat is gyűjtenünk kell a riválisok legyőzésében. Sajnos nem túl emlékezetes karakterek, de a beszélő ló például egészen a szívemhez nőtt.
A Lego 2K Drive alatt sokszor azt kívántam, bárcsak most lennék tízéves. (Persze csak úgy, hogy ugyanúgy van egy PS5-öm, mint most, harminc évvel később.) Egyrészt azért, mert sokkal szórakoztatóbb lenne (lett volna) a gyerekkor, ha ezzel játszhatok, másrészt azért, mert alapvetően az egész a gyerekekre szabták: ártalmatlan, cuki, de ezzel együtt is izgalmas az egész, felnőttként azonban néha sok volt és fárasztó volt a humor, és ezt még a LEGO-védjegy popkulturális kikacsintások sem tették elviselhetőbbé. Éppen ezért itt-ott furcsa, hogy néhány kihívás kifejezetten nehéz: a fő versenyek mind egyszerűek (például az agresszív rubberbandingnak, azaz pont a végén vagy az ellenfelek zárkóznak fel hozzád, vagy te hagyod le őket az utolsó pillanatban, hogy biztosan izgalmas legyen – egy idő után azonban éppen emiatt nem lesz az), de a mellékküldetések között akad sok olyan, amitől minden gyerek tol egy rage quitet. Ilyenkor jobb, ha kiveszed a kezéből a kontrollert, csak vigyázz, hogy ketté ne törd!
Szerencsére a játékmenettel és mechanikákkal nincs baj, sőt: a száguldozást jobban eltalálták, mint a legtöbb nem LEGO-alapú, „komoly” versenyjátékban. Természetesen egy pillanatra sem ragaszkodik a fizikai realitásokhoz, mégicsak építőkockákból összerakott járgányokról van szó, de a saját szabályaihoz következetesen ragaszkodik. Egy magától és viszonylag gyorsan újratöltődő turbó segít a versenyek során, amelyet ráadásul a pálya szétrombolásával tölthetünk még gyorsabban. A drift kissé szokatlan: a kontroller bal ravasza szokás szerint a féknek/tolatásnak felel meg, kivéve, ha éppen száguldozunk a jobb ravasszal, mert akkor ezzel aktiválhatjuk a farolást. Nagyon fontos a kézifék, amelyet itt quick turnnek hívnak, ezzel egy rövid gombnyomással bármilyen kanyart bevehetünk, csak vigyázz, ne told túl. Annyira hasznos, hogy a driftet egy idő után nem is használtam, legfeljebb akkor, ha egy-egy feladat elvárta. A járművek tudnak ugrani is, ez verseny közben is jól jön, és szintén akadnak erre szabott mellékküldetések. És persze power-upokat is összeszedhetünk, ezekből nincs sok, de azok legalább változatosak és viccesek: a szokásos gépágyú, rakétavető és pajzs háromszögön túl akad szellemüzemmód (ilyenkor nem ütközhetünk és a fegyverek sem fognak rajtunk, cserébe power-upokat sem szedhetünk fel), hőkövető, az autókat megbénító pók és így tovább.
Az igazi csalódás a 2K Drive-ban, hogy hiába a LEGO nyújtotta végtelen lehetőségek, a járgányok legfeljebb külsőben különböznek. Persze, választhatunk különböző képességekkel ellátott autókat, motorokat, motorcsónakokat, van, amelyik gyorsulásban, végsebességben jobb, van, amelyiket nehezebb félrelökni, de az említett rubberbandingnak hála ennek csekély jelentősége van. Az egyébként nagyon jól eltalált és szórakoztató szabad stílusú autóépítő játékmechanika – amely miatt legalább annyi időt töltöttem a garázsban, mint magukon a pályákon – emiatt csak kozmetikai jelentőséggel bír, de így is nagyon élveztem, hogy akár a nulláról felépíthetek bármilyen őrületet.
Hiányzott még az útvonaljelző a térképen: sem a minimapen, sem magán a pályán nem mutatta, hogyan érdemes megközelíteni a kijelölt checkpointot, a kaotikus és vertikális pályadizájnnak hála pedig percekig tartó bolyongás várt rám nagyon sokszor, ha 500 méternél messzebb volt a cél. (Apropó, egy LEGO-játék miért számol méterekben?!). Ezeket az apró hiányosságokat és az infantilis humort leszámítva azonban nagyon megszerettem a LEGO 2K Drive-ot. Nem állítom, hogy kötelező a Forza Horizon- és a Mario Kart-rajongóknak, de azt igen, hogy ha valaki kipróbálná a műfajt, akkor nagyszerű kapudrog a játék, ha pedig kiskamasz gyereked van, és tanácstalan vagy, milyen autós játékot vegyél neki, akkor egyenesen kötelező. Csak figyelj a képernyőidőre: tényleg durván addiktív a cucc.
A LEGO 2k Drive-ott itt vásárolhatod meg:
