A HP rögtön három notebookot küldött, hogy egy kicsit körbenézzük őket. Az alsóházból a G6, az Ultrabookok közül a Spectre XT és az üzleti modellek egyik legkarcsúbbika az EliteBook Folio érkezett a magazin szerkesztőségébe. HP Pavilion G6 15.
A legolcsóbb modell a három közül, hiszen hardverkiépítéstől függően már 110-120 ezer forinttól megszerezhető a széria egyik vérfrissített példánya. A G6 régóta a HP „igáslova”, ami túlzottan kiemelkedőt semmiben sem nyújt, viszont (főleg az árcédulát tekintve) nem is okoz komoly csalódásokat. A mostani, frissített modell kis ráncfelvarráson esett át, így esetünkben a billentyűzet környéke karbonmintát kapott a fedlap pedig szintén „karbonszerű” ezüst borítást kapott, de fehér fedlappal is kaptunk egy mintadarabot a cégtől.
A belsőt tekintve kicsit vegyes érzelmeket okozott a nálunk járt G6, hiszen az Intel Core i5-ös processzor, a maga 2.7GHz-ével bőven elegendő bármely átlagfelhasználónak, dedikált grafikus kártyát azonban nem találtunk a gépben, a 4GB RAM és egy320-as HDD társaságában. Jó hír azonban, hogy a boltokban még csak hasonló konfigurációt sem találtunk, így szinte mindegyik G6 tartalmaz valamilyen (ártól függően) kisebb-nagyobb VGA kártyát és a minimum RAM mennyiség is 4GB. Az összeszerelési minőség tekintetében (bár egész csinos a készülék burkolata) nem voltak nagy elvárásaink, ehhez képest nem is csalódtunk túlzottan, hogy a billentyűzet közepe és az optikai meghajtó feletti burkolat már-már aggasztóan horpad, de ezzel együtt lehet élni, ha senki nem akarja vágódeszkának használni a G6, amúgy egészen jól használható klaviatúráját. A kijelző 15 colos, fényes borítású és természetesen a szokásos 1366×768-as felbontással rendelkezik, a betekintési szögek elfogadhatóak, de csodát itt se várjunk.
Miután kicsit meghajtottuk a gépet, megnéztük, hogy mennyire hevül fel a processzor, a burkolat és mennyire hangos a hűtés. Ha dicséretet nem is érdemel a Pavilion G6, a mérnökök rendes munkát végeztek, hiszen a processzormagok 100%-os terhelés után sem melegedtek 77 fok fölé, a burkolat nem volt kellemetlenül forró sehol (persze azért érezhető volt hol van melege a gépnek) és még csak túlzottan hangos sem volt az aktív hűtés ventilátora. Összességében, ebben az árkategóriában egy a versenytársak közül semmiben sem kiemelkedő, de korrekt „melós” gépet kapunk, ami egy közepes dedikált grafikus kártyával még némi játékra is alkalmas lehet (persze nem max. felbontáson). HP EliteBook Folio 9470m A trió egyetlen üzleti modellje, ami egyben Ultrabook is, hiszen a visszafogott fém burkolat a gép egyetlen pontján sem haladja meg a 2 centit és az Ultrabookok másik kritériumát, a megnövelt az akkuidőt (normál használat mellett majdnem 8 óra) is teljesíti. A 14 colos kijelző matt borítást kapott, de a felbontás és a képminőség sajnos nem igazolja a 350 ezer forint feletti árat, hiszen az 1366×768-as felbontás egy teljesen szokványos panellel társul. Bár a gép 14 colos, a HP kihagyta az optikai meghajtót, ami mindamellett, hogy teljesen vállalható 2013-ban, igen jótékonyan hat a gép összeszerelési minőségére. Mind a fedlap, mind a burkolat abszolút prémium érzetet kelt, amihez egy ugyan rövid úton járó (amolyan igazi Ultrabookos), háttérvilágítással rendelkező klaviatúra társul, egyáltalán nem kellemetlen a gépelés a HP EliteBook Folio 9470m billentyűzetén.
A gép belsejében egy energiatakarékos Core i5-ös processzor dobog, ami egyrészt keveset kér enni (így érhető el a remek akkuidő), de elegendő kraftot szolgáltat a felhasználó számára. Emellé 2GB RAM-ot (nagyon kevés ez ma már) és egy normál (ugyan 750GB-os) háttértárat kapunk. Mivel Ultrabookról beszélünk, nem is kerestük a dedikált videokártyát, így be kell érnünk az Ivy Bridge processzorcsaládhoz tartozó alaplapi HD 4000-es VGA-val, ami nem épp játékra született, mint ahogy a gép maga is az üzleti szegmenst célozza meg. A gép biznisz mivoltát jelzi a billentyűzetbe ékelt „pöcökegér”, ami ugyan kevésbé nagyszerű, mint a Lenovo megoldása, a mindennapi életben jól használható, de nem feltétlenül fogunk leszokni az amúgy jól sikerült touchpad-ről. A másik üzleti featúra a Smart Card olvasó a gép bal oldalán, ami a vállalti szegmensnek nyújt hardveres védelmet a biztonság terén. Csatlakozások terén azt gondolhatnánk, hogy ha már nincs optikai meghajtó, akkor dúskálunk a portokban, de kissé csalódnunk kellett, hiszen bár a Smart Card olvasó hasznos, sok helyet foglal, így csak 3 USB portot (mindegyik 3.0-ás szabvány) egy jack csatlakozót, egy Displayport, egy VGA csatlakozót és egy kártyaolvasót találunk a gép szélein, egy normál méretű LAN csatlakozó társaságában.
A Folio-t is megizzasztottuk rendesen, ami parádésan teljesített melegedés terén, hiszen 67 fok volt a processzor legmagasabb hőmérséklete, így a burkolat sem melegedett túlzottan, ráadásul mindeközben, bár a ventilátor hallható volt, egyáltalán nem volt zavaró a hangja. Mindez azt jelenti, hogy a való életben, az ölünkbe véve az Ultrabookot sosem fogja megégetni a combunkat a felforrósodott készülékház és nagy valószínűséggel a CPU-t sem fogjuk kinyírni masszív terhelés mellett sem. Összességében azonban nem állíthatjuk, hogy az üzleti Ultrabook szegmens legjobbja a HP EliteBook Folio 9470m, hiszen a gyengécske kijelzőt és például a portok szegénységét nem ellensúlyozza a szegmens sztenderdjének számító közel 8 órás akkuidő és a remek összeszerelési minőség, mivel ezen az áron ez már alap elvárás. HP Spectre XT A legapróbb és egyben legcsinosabb készülék a hármasból, bár árban inkább a Folio-hoz hasonlít, hiszen ő is jócskán 300 ezer forint feletti áron kerül a boltok polcaira. A 13 colos kijelző itt is 1366×768-as, ami viszont 13 colon sokkal elviselhetőbb, mint a fenti 14 colos Folio-nál, viszont a Spectre XT esetében a kijelző felülete fényes, ami szebb feketéket eredményez ugyan, de ha a hátunk mögül érkezik a fény bizony rendesen becsillan. Cserébe egy egész jó minőségű (a 3 készülékből a legjobb) panelt kapunk, jó betekintési szögekkel és szép színekkel, ami mindenképp örvendetes. Belső tekintetében itt is egy i5-os Intel processzor (abból is egy alacsony feszültséggel dolgozó energiatakarékos) a szív, 4GB RAM és egy 128GB-os SSD társaságában, ami igen kellemes tempót biztosít a kis erőműnek.
A dizájn (bár ez szubjektív dolog) és az összeszerelési minőség elsőrangú, igazi kis ékszerdoboz a Spectre XT. Mivel ő is Ultrabook, ezért természetesen vékony és könnyű (1.4 Kg), így a sokat mozgó felhasználók örömmel fogják „cipelni” az apró gépet. Kis gép, kevés port, ez szinte már törvényszerű, így két USB (ebből egy 3.0-ás) és a szokásos HDMI, audio, lan, kártyaolvasó, stb. portokkal kell beérnünk, optikai meghajtó természetesen nem fért be a vékony fémházba. Ami ennél is nagyobb baj, hogy az akku is kicsi lett, így normál használat mellett 2-3 óra után már konnektorért sikít a kis HP. És ha már sikítás, akkor egy újabb rossz hír: egészen zavaróan hangos a Spectre XT hűtése, egy olyan frekvenciával megfűszerezve, ami még a legnyugodtabb embereket is képes kihozni a sodrából. Nagyon, nagyon reméljük, hogy ez kizárólag a mi, belsős tesztpéldányunk sajátja, mivel egészen biztosan sokan fogják visszavinni a boltba gépüket, ha ez a zaj a végleges bolti példányokat is érinti. Cserébe hatékony a hűtés, így sem a processzort, sem pedig a készülékházat nem kell félteni a túlzott melegedéstől.
Hogy legyen valami jó hír is a végére, a HP a kis gépbe is belepakolta a Beats Audio-val közös technológiát, így a szokásos kettő helyett négy hangszórón távozik a hang, ami ha házibulizásra nem is teszi alkalmassá a gépet, mindenképp kiemeli az átlag notebookok közül. Összességében a HP Spectre XT egy gyönyörű, erős, gyors, de cserébe kiábrándítóan hangos apró gép, ami az első, dobozból kivétel utáni csodálatunkat finoman szólva is agyontiporta, mindezt egy igen vastag árcédulával megspékelve. Forrás: Media Markt Magyarország