Most már legyen elég a szirupos karácsonyi ajánlókból, tippekből-trükkökből, Coelho-idézetes képekből és jókívánságokból! Némi túlkompenzálásra invitáljuk bejglitől és zserbótól úszógumit növesztett drága olvasóinkat és vásárlóinkat. Olyan termékeket gyűjtöttünk, amelyek nyers erővel tisztítják ki szervezetünkből az ünnepi hangulatot Reszkessetek betörőköstül, Frank Sinatra-besztofostul, maradék halászléstül. Vége a karácsonynak, konstatáljuk 27-én, de közben tudjuk nagyon jól: ez illúzió, dehogy van vége a karácsonynak, hiába jön pár munkanap hivatalosan azoknak, akik nem vették ki a szabit, ezek a munkanapok nem olyan munkanapok, sem mi, sem a világ nem engedte még el a tévé előtt, bejglitúladagolásban fetrengést, amely ugye a karácsonyi hangulat kiteljesedése. A karácsony ugyanis nem ér véget, amíg a süti, a maradék (az első napokon még tűzhelyen, aztán már csak mikróban újramelegített) halászlé el nem fogy, és amíg elkezdjük nem felkapcsolni reggelente az izzókat a kopaszodó fán. A karácsony szelleme fantasztikus találmány, szükségünk is van rá minden évben, de lássuk be: egy idő után sok a társasága, és eljön a pont, amikor már önszántunkból is szívesen visszazökkennénk a hétköznapjainkba, amelyek sokszor nyomasztóak, sokszor keserűek, de hát mégiscsak az a mi kis életünk. Elég is a pátoszos bevezetőből, itt van pár dolog – metállemez, horrorjáték, keserédes magyar dráma -, ami garantáltan lehoz a karácsonyi – milyen szót használnak ilyenkor a kölykök? ja, megvan! – flessről.

Ezt hallgasd!

Magától értetődő biztonsági játékkal kezdjük: a két ünnep közötti tisztítókúra első állomása természetesen nem is lehetne más, mint a Metallica Master of Puppets című iskolateremtől albuma a trash metál aranykorából, 1986-ból. Egyébként azért volt 1986 a trash metál aranykora, mert akkor jelent meg a Metallica Master of Puppets albuma. (Plusz a Slayer sem tétlenkedett, de ez most mindegy, főleg azért, mert Slayer-vinyl mostanában nem jelent meg, és hát Slayert azért mégsem ajánlanánk karácsony környékére, az egy kicsit azért durva lenne!) Aki nem ismeri, az felejtsen el mindent, amit az utóbbi évtizedek Metallicájáról tud vagy tudni vél: ez az igazi, az origo, az alfa és az omega, ha csak egy Metallica-albumot, trashmetál- vagy úgy általában metálalbumot (sőt: ha csak egy albumot) hallatsz meg még idén, ez legyen az! A kritikusok azt szokták kiemelni a Master of Puppets kapcsán, hogy a banda megkomolyodott, Az Élet Nagy Dolgain töprengett a lemez készítése közben és ez a szövegvilágban és a dalszerkezetekben is megjelenik. Megijedni persze nem kell, szó sincs köldöknézős entellektüelkedésről, inkább bólogatásra, fejrázásra és léggitározásra készülj, meg arra, hogy hogy magyarázod meg a családnak, hogy mit művelsz. A gyönyörű bakelitlemezt itt veheted meg csodálatos, remasterelt hangminőséggel. Kulturmissziós célunk is van ezzel a cikkel, de nem csak ezért ajánljuk a magyar Blahalouisiana Alagutak, Fények, Nagymamád jegenyéi című albumát, hanem azért, mert tényleg jó. A magyar zene egyébként is nagyszerű évet zárt, a magyar garázsrock úttörőjének/meghonosítójának kikiáltott Jacked együttesből alakult Blahalouisiana pedig még úgy is kiemelkedett a mezőnyből, hogy öt éve léteznek és olyan manőverek vannak mögöttük, mint az előzenekaroskodás a Morcheebának. Amit most csinálnak, az olyan, mintha a táncdalfesztivál élvonalát ötvöznék a hagyományos magyar altrockkal (Kispál, Heaven Street Seven, persze mindkettő a fénykorában), csak sokkal szexibb kiadásban, és most nem csak Schoblocher Barbara énekesnőre gondolok, hanem mindenkire és mindenre. Kétnyelvűek, naná. Itt szerezd be az albumot, a cédé kibontásának és behelyezésének, illetve a booklet végiglapozásának élményéért! Ezt nézd! A diplomatikusan szólva változó színvonalú reboothullám és Tim Burton 2001-es, kétségbeejtően közepes filmje után szkeptikusan vártuk a 2011-es Majmok bolygója-eredetfilmet, aztán a hírt is, hogy trilógia lesz belőle. Még akkor is, ha a Lázadás alcímet viselő első rész nagyon jó volt. Aztán megtörtént a nagyon valószínűtlen: a második, Forradalom című előzményfilm is jó lett. Azóta pedig bekövetkezett a még valószínűtlenebbb: a harmadik, Háború című epizód is nagyon jó! Most pedig az egészet megveheted egy dvd-csomagban itt! Melegen ajánlott, egyrészt azért, mert mindegyik külön-külön is megható-megrendítő műfaji film, inkább családi dráma, mint háborús- és akciófilm, a látvány fantasztikus (abban az értelemben, hogy egészen könnyű elfelejteni a tényt, hogy a majmokat számítógéppel animálták), és a lényeg: az egyiknek sincs köze a karácsonyhoz, úgyhogy hatásosan beépíthető a tisztítókúrába! Vissza a kulturmisszióhoz: a főszereplő Borbély Alexandra nemrég lett a legjobb színésznő Berlinben, azóta pedig bekerült az Oscar-előszobába is Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje. Annak ellenére, hogy a történet teljesen szokványos, már-már unalmas, egy vágóhídi gazdasági igazgatóról szól és egy autista minőségellenőrről, akik közös álmaikon (amelyekben mindketten szarvasok) egymásba szeretnek, ám mindkettő annyira defektes, hogy sok esélye nincs a beteljesülésnek. Szóval semmi extra, tényleg! Na jó, de. Itt vedd meg dvd-n!

Ezt játszd!

Így december végén már biztos, hogy 2017 a videojáték-történelem egyik legjobb éve volt, multiplayer- és egyjátékos-fronton is. A kimerítő bestof-listákból tulajdonképpen elég lenne rábökni egy-két címre, de számunkra nagyon fontos, hogy az itt felsoroltak a lehető legkevésbé emlékeztessenek a karácsonyra, úgyhogy maradjunk a jó öreg náciölő fps-eknél és a zombihorrornál! Az előbbi alatt természetesen a Wolfenstein II The New Colossus című egészen drámai és fordulatos történettel bíró, egyébként teljesen agyament első nézetű lövöldözős játékot értjük, amely egy alternatív, nácik uralta Amerikában (meg a Vénuszon, de ezen már meg sem kell lepődni) játszódik és elég erőszakos, úgyhogy, mielőtt megveszed (az itt elérhető verziók bármelyikét), győződj meg róla, hogy elmúltál 18 éves! Zombihorrorként pedig mi mást ajánlhatnánk, mint a fantasztikus Resident Evil VII-et. Ne foglalkozz azzal, hogy a hetedik része egy az utóbbi években megfáradt és önmagáról megfeledkezett sorozatnak: a kilencvenes évek legeredetibb túlélőjátéka éppen most talált magára és telt meg erővel újra. Első nézet, zárt terek, minimális akció és maximális hangulat, inkább félelmetes, mint ijesztő (persze abból sincs hiány), szóval kötelező. Az pedig csak hab a tortán, hogy az egész játszható VR-ban – ezért ajánljuk megvételre a Playstation-vátlozatot; hogy milyen érzés így játszani, arról itt írtunk kimerítően -, az pedig hab a habon, hogy most egy csomagban, kiegészítő tartalmakkal együtt megvásárolható.