A nagysikerű Life is Strange visszatért, hogy új szereplőivel ismételten egy különleges és lebilincselő történettel örvendeztessék meg a rajongókat. Figyelem: a cikk spoilereket tartalmaz a Life is Strange 2 (Episode 1: Roads) cselekményét illetően, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar! A Remember Me gyenge szereplése miatt a Dontnod Entertainment hamar a csőd szélére került. Utolsó esélyként az akkoriban még egyáltalán nem jellemző közösségi finanszírozásra adták a fejüket, amivel elkészíthették életüket megmentő indie-játékukat, a Life is Strange első részét. Max Caulfield időmanipulálós túrája után pillanatok alatt felfigyelt rájuk a nemzetközi iparág, így megannyi támogatással a hátuk mögött már nem volt akadálya, hogy újabb projektekbe vághassák francia fejszéjüket. Ezen a vonalon született meg a Vampyr, ami kissé megosztó, ellenben jól fogyó cím lett, ennek apropójából pedig a készítők idejét látták újból ellátogatni az Egyesült Államok északnyugati partvidékére, Oregon államba. Senki nem gondolta volna, hogy a 2015-ben megjelent első rész ekkora hatást fog gyakorolni a kalandjátékok műfajára. Bár Max és Chloe története egy szimpla tini-drámaként indul, a Dontnod jókora misztikummal rázta fel a már megszokott körítést, aminek keretein belül egy olyan szívfacsaró történettel (na meg választási lehetőségekkel) teli címet kaptunk, ami nem rest súlyos mondanivalókkal edukálni a nagyérdeműt. A főszál végig Rachel Amber rejtélyes eltűnésének mezsdjéjén halad, miközben olyan témákat feszeget, mint a barátság, a család, a felnőtté válás, elengedés, az embert behálózó személyes tragédiák, illetve azoknak következményei. Mind-mind olyan kérdéskörök, amik elsőre teljesen elcsépeltnek tűnhetnek, mégis egy adott cselekménybe vagy élethelyzetbe illesztve válik egyértelművé, hogy mindez pont ellenkezőleg igaz. A keserédes befejezés után szerencsére még egyszer visszautazhattunk Arcadia Bay-be, a Before the Storm címre hallgató előzmény-epizód ugyanis a Chloe és Rachel kettősére fókuszált, könnyfacsaró körítésben. Sajnos bármennyire jó volt felhőtlenül, együtt látni a csajokat, akkor már mindannyian tudtuk, hogy mi lesz kapcsolatuk vége. Látható tehát, hogy meglehetősen nagy nyomás helyezkedik a folytatás vállain, a nagysikerű első rész bizony feltette a lécet az új szereplőkkel és egészen új szituációkkal érkező etapnak, lássuk mennyire sikerült (ha egyáltalán) ezt megugrania vagy legalábbis megközelítenie a Diaz-testvérek vesszőfutását feldolgozó második szezonnak. A helyszín Seattle, 2016. Főszeplőink Sean (16) és Daniel (9) Diaz édesapjukkal tengetik mindennapi életüket, miután az anya elhagyta családját a legkisebbik fiú megszületése után. Habár mexikói származásuk néha hátrányosan érinti a familiát, túl kirívó dolgok szerencsére nem történnek velük. Az apa, Esteban tisztes munkával, autószerelőként tartja fent családját, Sean legnagyobb problémája pedig, hogy mit vegyen fel az aktuális halloweeni megborulásra, valamint hogyan csókolja meg első szerelmét. Az idilli állapotot aztán egyik pillanatról a másikra áthúzza, amikor a szomszéd és Daniel összekülönböznek, a vitát megpróbálja Sean és az apja is megakadályozni, de a helyszínre érkező hatóság csak rosszabbít a helyzeten, a rendőr ugyanis lelövi Estebant. Daniel meglepetésszerűen kinetikus erőt bocsájt ki, melynek következében a biztos úr életét veszti, sőt a lökéshullám szinte az egész utcát letarolja. Ilyen előzmények után jutunk el odáig, hogy a Diaz-tesók menekülni kényszerülnek és gyakorlatilag kettejük útját, szökését követhetjük végig öt epizódon keresztül; Oregon végtelenbe nyúló fenyveserdőitől kezdve Nevadán és Kalifornián át egészen Puerto Lobosig, ahol a fiatalok végső célként próbálnak menedéket keresni. Meglehetősen nehéz egy narratív-központú címről úgy írni, hogy ne lőjem le a fordulatokat, így a spoileres bekezdéseknek (amit nagyjából a játék első epizódja dolgoz fel) itt a vége. Ha az összképet nézzük, akkor a Life is Strange 2 meglehetősen hullámosan teljesít, főleg a sztori ritmusát illetően. Persze sosem akart akciójátékká válni, illetve egy-egy ponton azért felpörögnek az események (általában a fejezetek végén), de példának okáért a Rules (ahol egyébként összeérnek a szálak a The Awesome Adventures of Captain Spirittel) már egy nagyon döcögős epizódot takar. Szinte alig halad előre valamit a történet, aztán erre jön a Wastelands, ami dettó nem sikerült túl fogcsikorgatósra. Szerencsére a töltelékrészek után kezdődnek az izgalmak, a Faith és a Wolves negyedik, valamint ötödik rész mutatja meg igazán, hogy miért szeretjük a Dontnod játékait. A zárásban lesznek abszolút tetten érhetőek az eddigi döntéseink következményei, amik nemcsak Daniel jellemfejlődésének alappilléreiként szolgálnak, hanem lényegében eszerint kapjuk meg a hét lehetséges befejezés egyikét. A szoftver megannyi választási lehetőség elé állít bennünket, semmi sem fekete és fehér, az arany középutat pedig igen nehéz lesz megtalálni. Természetesen tőlünk függ, hogy milyen stílusban játszunk, ellenben ne feledjük: kisöcsénk előtt példaképként állunk, ezáltal személyisége döntéseink szerint fog változni, az utunk végére pedig tetteinknek messzemenő hatásai lesznek. Nagyon örültem neki, hogy még mindig van mondanivalója a Life is Strange-nek, ami jelenleg nem más, mint a testvéri szeretet, az egymásba való vetett hit és összetartás ereje, ezeknek mindegyike jelen van a srácok útja során. A hangulat szintén magáért beszél, bár a látványvilág korántsem a legszebb, mégis a párbeszédek, az újfent borzasztóan erős zenei felhozatal (Gorillaz, Phoenix, Block Party, stb…) vagy az akusztikus gitárra írt témák mind gyönyörűek lettek, és bizony ezeknek óriási szerepük van abban, hogy ilyen szinten bele tudjuk magunkat élni kettejük megpróbáltatásaiba. A karakterek ismét kiválóan sikerültek, a számos (pozitív és éppen negatív figurát alakító) mellékszereplők szintén üde színfoltjai a sztori alakulásának, de ugyanez a helyzet az itt-ott elejtett, előző részre vonatkozó utalásokkal is. Merész vizekre evezett Michel Koch és Raoul Barbet csapata, amikor úgy gondolták, játékukba aktuálpolitikai helyzetekre célozgatnak. Szinte mindenhol érezhető Donald Trump rasszizmussal átitatott vezetésének (bevándorlásellenes politikájának) viszontagságai, ami végigjátszásunk során tökéletesen aposztrofálja a reménytelenség, üldözöttség érzését, ám a politikai vonal szerencsére csak mellékesen van jelen a fősodor alatt. A Life is Strange 2 változatos helyszíneket mutat be, több száz mérföldet utazunk át, tehát szó sincs egy helyben toporgásról, hiszen fivérek célja nem más, hogy délre falcoljanak, ahol maguk mögött hagyhatják keserű múltjukat. Néhány szót a technikai részletekről, bár sosem a látványvilágon volt a hangsúly és ez most sincs másképp, de azért akadnak egészen szépen kidolgozott tájak, ahol az ember el fog lőni néhány screenshotot. A zenei körítés ugye újfent páratlanul sikerült, az indie, rock, alternatív, grundge (Seattle a grunde szülővárosa) műfajok között váltakozó soundtrack szerves részét képzi a narratívába való beleélésnek. Technikailag azért akadnak bökkenők, mivel a pár kifagyáson kívül szereplőink arca néha kidolgozatlannak hat, a szinkron és a szájmozgás sincs teljes összhangban, valamint a töltési idők a kelleténél tovább tartanak, teljesen indokolatlanul. Erős narratíva, szívmelengető téma a testvéri összetartásról, egymásra utaltságról, döntéseink következményéről és persze a testvéri szeretet erejéről. Bár a Life is Strange 2 nálam méltó folytatása lett az első résznek, mégsem érhet fel Max, Chloe vagy Rachel kalandjához, miért? Egyszerűen túlontúl csapongóan sikerült ez az öt rész, ahol leginkább az első és az utolsó epizód lett igazán erős, így nem nyújt olyan érzelmi hullámvasutat, mint a nagy testvér. Továbbá grafikailag, valamint technikailag lassan nem ártana, ha szintet lépnének a fejlesztők, hiszen a pénz és a kiadók általi támogatás most már nem lehet akadály. Ha szeretted az első részt, akkor kötelező Daniel és Sean utazását is szemügyre venned, hiszen a történetmesélés és mondanivalók szempontjából még mindig az egyik legerősebb anyag a piacon. A Life is Strange 2 epizódikus formában PC, Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.