Hatalmasat megy a George R. R. Martin világában játszódó Trónok harca-előzménysorozat, A sárkányok háza (amelyet most már akár a kádból is nézheted!), nekünk pedig eszünkbe jutott az összes kedves és kevésbé kedves emlék, amelyet a HBO (most már Max) sikerszériája kapcsán ápolunk. Az okos, de reménytelenül romlott karakterek, a váratlan fordulatok, a szövevényes, mégis követhető és szórakoztató hatalmi kavarás és itt-ott még sárkányok is felbukkantak. Az alábbiakban olyan játékokat ajánlunk, amelyek hasonló élményekkel kecsegtetnek, és amelyekben kivételesen neked is beleszólásod van a dolgok alakulásába. Értsd: nem kell tehetetlenül nézned, ahogy maradéktalanuk kivégzik a kedvenc dinasztiádat. Te magad végezheted ki őket.

Witcher 2-3

Két külön világ a Witcheré és a Trónok harca-univerzumé, annyira, hogy a szerzőjük más-más kontinensen él és alkot, mégis rengeteg a hasonlóság. Például:

  • Mindkettőben a világ megmentése a tét, csak ezt kicsit nehéz úgy kivitelezni, hogy a kisebb-nagyobb királyságok és fakciók egymással hadakoznak mindenféle történelmi és vérvonalbeli okokra hivatkozva.
  • Mindkettő a középkori berendezkedést idézi, megbolondítva némi mágiával és az emberiség nyakán maradt idegen lényekkel és fajokkal.
  • Szinte mindenki cinikus, bármit megtenne, hogy életben maradjon és úgy általában véve kevés a kedves ember.
  • Nagyon sok a pia és a szex.

Még szép, hogy meleg szívvel ajánljuk a Trónok harca-rajongóknak az Andrzej Sapkowski regényein és novelláin alapuló Witcher-játékokat. A gamerek többéségnek persze ajánlani kell, magától értetődően alapmű a harmadik rész; éppen ezért ajánljuk a másodikat is! (Az elsőt csak azért nem, mert mai szemmel még a ráncfellvarrt változat is kissé rosszul öregedett, és egyébként is érkezik a remake – akkor már érdemes megvárni azt.) Szóval, hiába nincs még nyílt világ és csili-vili grafika, a Witcher második, Assassin of Kings alcímet viselő epizódja legalább olyan élvezetes és mély, mint a harmadik, ha nem még jobb; a szerteágazó történet, a karakterek, a rengeteg döntési lehetőség felejthetetlen élmény. Azon ritka játékok egyike, amelyek valódi érzelmeket képesek kiváltani a játékosokból: örömöt, eksztázist, dühöt, szomorúságot, és itt-ott egészen konkrétan megható az egész.

Figyelmeztetnünk kell azonban mindenkit, hogy aki végigtolja, annak nem lesz más választása, mint elkezdeni a harmadik részt, annyira a hatása alá kerül. Akkor is, ha már ezerszer végigtolta.

Crusader Kings 3

A Trónok harcában csak három szerepelt, a Sárkányok háza meg, ahogy a címe is sugallja, felvonultat egy csomót, de azért lássuk be: ezekben a sorozatokban messze nem a sárkányok a legérdekesebbek. Az intrika, a „ki kit árul el” tippelgetések és annak a bizonyos salakanyagnak a kavarása bizony sokkal izgalmasabb, mint a tűzokádás, éppen ezért merjük ajánlani a Paradox végtelenül komplex, mégis szórakoztató grand strategy/RPG hibridjét. Van itt minden: évszázadokat felölelő sztori, egymás torkának ugró dinasztiák, hatalmi játszmák és olyan realisztikus történelemábrázolás, hogy még Závodszky Géza is hajnalig tartó gaming sessionöket tolna, ha egyszer leülne elé. (Valaki, aki ismeri, mutassa már meg neki!)

2020-ban szinte minden magazin maximális pontszámot adott neki, kiemelve, hogy még a legfelkészültebb játékosokat is lépten-nyomon meglepi a történet – a szó jó értelmében. A csapat pedig azóta is új és új letölthető tartalmakkal rukkol elő, idén márciusban például megjelent a játékban a pestisjárvány, ettől kissé búskomorrá vált az addig vidám és felhőtlen élet a középkori Európában.

Dragon Age: Inquisition

Akárcsak a Witcher esetében, itt is maradhatunk abban, hogy valójában az egész Dragon Age-sorozatot ajánljuk, de azoknak, akik most kapcsolódnak be a franchise történetébe, azt javasoljuk, kezdjenek az éppen tíz éves harmadik epizóddal. A szebb napokat látott Bioware ugyanis ügyesen ötvözte az első két rész erősségeit, és bár tudjuk, hogy a hardcore rajongóktól rengeteg kritika érte az Inquisitiont, összetett, szépen felépített, mély és szórakoztató szerepjátékot kaptunk, amelyet, akárcsak a Trónok harca esetében, a szereplők és az ő viszonyaik visznek el a hátán. Most azon túl, hogy a fejlesztőcsapat hagyományaihoz híven nemtől, kortól, fajtól és egyéb szociokulturális tényezőktől függetlenül bárkire ráhajthatunk és bárkivel össze is jöhetünk, ha elég kitartóak vagyunk, maguk a karakterek is emlékezetesek és élvezet őket megismerni – innen is hatalmas pacsi az extinisztár Freddie Prinze Jr. szinkronszínészi teljesítményének!

A játék grafikája is elegánsan öregedett, a játékmenet is kiváló, a világról nem is beszélve, egyszóval méltatlanul elfeledett darabja ez a Bioware-életműnek, amelyet igazságtalanul vesznek egy kalap alá a későbbi blamákkal, mint a Mass Effect: Andromeda és főleg az Anthem. Most, hogy (nem is oly’ sokára) érkezik a negyedik rész, még ürügy is van elővenni.

Kingdom Come: Deliverance

Sem sárkányok, sem mágia, sem egyéb fantasy elemek nincsenek benne, mégis azt mondjuk: ha valaki igazán át akarja élni a Trónok harca és a Sárkányok háza hangulatát, az sürgősen vesse bele magát ebbe a viszonylag kis költségvetésű, cseh csiszolatlan gyémántba, amely úgy dobja bele Henryt, a szerencsétlen parasztgyereket a középkori Közép-Európa hatalmi játszmáiba, hogy még George R. R. Martin is megnyalná mind a tíz ujját, ha gamer lenne.

A Kingdom Come: Deliverance egy ultrarealisztikus, a történelemhez a fontosabb szereplőktől a társadalmi berendezkedésen át a ruhákig és fegyverekig a végletekig hű akció-szerepjáték. A grafika nem csilivili, de a 2018-as megjelenéskor mégis példátlanul hihető volt: az erdő, a mezők, a sárral és mindenféle emberi végtermékkel borított falvak és a kastélyok pont úgy néznek ki, ahogy kell, a játékmenet pedig szintén ezt a realizmust hozza. Hősünk a történet elején valóban egy tehetetlen kis senki, akinek a bátorságán kívül egyebe nincs is, de kellő kitartással, gyakorlással és persze alvással és evéssel – mi szóltunk, hogy realisztikus a játék! – legyőzhetetlen lovaggá válik a kezeink közt.

A kérdés már csak az, hogy képes-e követni a játékos a különböző királyok, hűbérurak és katonai vezetők hatalmi harcát, illetve elviseli-e a folyamatosan rájuk panaszkodó pórnépet. Nekünk egyébként könnyű dolgunk van: már a játék első órájában felbukkannak az ízes magyarsággal káromkodó betolakodók, akik fel is aprítják szegény Henry falujának teljes lakosságát; furcsa érzés lesz a magyarok ellen harcolni, de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy belevágjon! Már csak azért se, mert szerencsére ennek is érkezik a folytatása.

Skyrim VR

Ha már sárkányok, nyilván nem hagyhattuk ki a 2010-es évek legfontosabb RPG-jét, a Bethesda bugoktól hemzsegő, de így is szívvel-lélekkel készített klasszikusát, amelyben különleges képességekkel megáldott hősként szívtuk magunkba az említett óriáshüllők életerejét haláluk után. Amely természetesen a játékos lelkén szárad.

Annyi csavart azért viszünk a történetbe, hogy ezútta a Skyrim VR-szemüvegekre optimalizált változatát ajánljuk; bár a játék számtalan újrakiadást megért, legutóbb például a Fallout 4 engine-jének hála ráncfellvart grafikával élvezhettük ezt az Elder Scrolls-epizódot, mégis úgy érezzük, hogy az igazi élmény egy PC-kompatibilis headsettel vár rátok. A grafika ebben az esetben valóban a 2011-es (konzolos) kiadást idézi, de ezt az apróságot azonnal elfelejtitek majd, amikor kiléptek a sárkány által feldúlt várbörtönből és először néztek szét a mammutfenyőkkel tarkított tájon. Nem olcsó a Quest 3, és az ehhez dukáló GPU sem, de az érzés, ahogy mondani szokták, megfizethetetlen.