A MediaMarkt sajátmárkás tévéi eddig is remek alternatívát jelentettek az ismertebb – és drágább – gyártók modelljeihez képest. Ám ez a mostani  televízió végképp meggyőző.

Kicsi, könnyű, nagy felbontású

A legegyszerűbb dolgokról a legnehezebb írni. Ezért sincs könnyű feladatunk, amikor a MediaMarkt PEAQ nevű saját márkájának egyik okostévéjéről, a 43 collos, 4K-s felbontású, QLED-technológiával felszerelt Android TV-jét teszteljük. Álljon itt a neve is: PTV 43AQU-5023C. Az, hogy fantázianeve sincs, csak ez a faramuci szám- és betűkód, sokat elárul. Nem, egyáltalán nem rossz jel, hogy a gyártó nem tartotta szükségesnek a hangzatos fantázianevet: pontosan tudták ők is, hogy ez egy őszinte szórakoztatóelektronikai eszköz, pontosan az, aminek ránézésre és a specifikációk alapján is tűnik: egy kicsi, könnyű, nagy felbontású okostévé és kész.

Bizony, a PEAQ Android TV-je talán a legunalmasabb termék, amit tanulmányoztunk magazinunk története során – és ez egyáltalán nem baj. Egy ilyen tévénél ugyanis, ha bármi meglepőt tapasztalunk, az csak rossz hír lehet; a legjobb, ha minden a papírforma szerint működik, és esetünkben pontosan erről van szó. Nézzük azért végig, mit kell tudni a termékről és milyen érzés volt őt nézni és rajta játszani, pusztán azért, hogy megerősítsük a vásárlókat:

Igen, ez az, aminek látszik, és teljesen jól működik, bátran megveheted tehát, ha egy 2024-es mércével kicsi okostévére van szükséged.

Lelőttük a poént – sebaj.

Milyen tévé is ez 4K android?

Mivel a televízió pont azoknak szól, akik nem mélyültek el a technológiai részletekben, csupán egy könnyen használható, megbízható tévére vágynak, kedveskedjünk nekik és kezdjük az elején. Ez egy 43 colos, azaz 108 centis átmérőjű okostévé; a piacon kicsinek számít, már nagyobb, mint egy monitor, de még kisebb, mint egy átlagos televízió, azaz könnyedén elfér bármely helyiségben, és egészen kis szobákban sem lesz zavaró, ha nem tudunk elég messzire ülni. 4K-s, más néven UHD-s (azaz 3840 x 2160 pixees) felbontásának hála a megfelelő tartalom (azaz a streaming szolgáltatók legtöbb filmje, sorozata és az aktuális konzolgeneráció videojátékai) lenyűgöző részletességgel jelenik majd meg, és mivel ehhez kis képernyőméret társul, a pixelsűrűség nagyon nagy: közel hajolva sem lehet elkülöníteni a képkockákat.

Mivel okostévéről van szó, ráadásul Android TV operációs rendszerrel, gyárilag tud szinte mindent, amit egy androidos telefon: az összes Magyarországon hozzáférhető streaming platform appja telepíthető – vagy, mint a Netflix, eleve telepített –, akárcsak a YouTube, Spotify és bármi, ami a Google Playen hozzáférhető és tévére optimalizált. Még webet böngészni is tudsz vele – kipróbáltuk, kissé szaggat az élmény, elvégre ez mégsem laptop, de működik. A megfelelő portra csatlakoztatott konzollal, sőt, PC-vel még játékra is alkalmas a tévé, azaz kompromisszummentes élmény vár. Pontosabban akadnak kompromisszumok, ám kizárólag a minőség, nem a funkciók terén.

Mit tud?

Maga a tévé átmérője sem sokkal nagyobb, mint a képernyőé: az azt körülölelő keret – a káva – ugyanis kifejezetten keskeny, pár milliméteres csupán, kivéve alul, ahol egy diszkrét csíkot kapott, rajta a márkajelzéssel. Bár a tévé minden eleme műanyag – ennek hála legalább könnyű, alig 7 kilós –, az anyaghasználat és az összeszerelés minőségi, elegáns, letisztult a külseje, bárhol diszkréten megbújik.

Képminősége átlagos – azaz kifejezetten jó a százezer forintos árhoz képest. Az okostévéknél több szempontot kell figyelembe venni a felbontáson túl, hogy nagyjából tudjuk, milyen élmény vár ránk: a szín visszaadási képességet, a fényerőt, a kontrasztot, a mozgási elmosódás mértékét – vagy jó esetben annak hiányát – és esetleg a képfrissítés sebességét.

A PEAQ okostévéjének színei pontosak, élénkek, gyári kalibrálással is szórakoztató és hihető képet kapunk. Bár a gyártó nem sok részletet árul el a technológiáról, az biztos, hogy QLED panelről van szó, azaz kapott egy nanorészecskékből álló réteget is, amely a színek pontosságáért és a fényerősebb megjelenítésért felel. Ebből következik, hogy Direct-LED, azaz hátulról és nem oldalról világított panellal van dolgunk, azaz a fényeloszlás kiváló, nem tapasztaltunk érzékelhető felhősödést, a panel fényereje egységes. Helyi fényerőszint-szabályozás azonban nincs; talán nem is baj ebben az árkategóriában, hiszen csak kevés zónára lenne lehetőség.

Azt sem tudjuk, milyen típusú a panel; mi elsőre AV-re tippeltünk az élénk színek és a kissé csalódást keltő betekintési szög miatt (a tévé szemből nézve adja a legjobb képet, 30-40 fokkal oldalról már tapasztalható némi kontrasztvesztés, de a színek szerencsére így is pontosan maradnak), de a feketeszintek és az 1200:1-es kontrasztarány miatt valószínűbb, hogy IPS panelről van szó. Értsd: a fekete részek inkább sötétszürkék, de ez csak a sötétebb jeleneteknél tűnhet fel a nézőnek, és ekkor sem zavaró kifejezetten. A panel fényereje 330 cd/négyzetméter, azaz általános használatra megfelelő, de napfényes szobákban már veszít a láthatóságából, erre mindenképpen gondoljunk vásárlás előtt.

Elvileg HDR-üzemmódja is van, ez a még élénkebb színekért és nagyobb kontrasztért/fényerőért, illetve az árnyékos részek láthatóságáért felelős technológia, ez a tévé a leginkább elterjedt HDR10 formátumot támogatja. Csodát azonban ne várjunk: fogja és dekódolja ugyan a jelet, sőt, a képüzemmód is átvált nagy dinamikatartományúra (erre vonatkozik a HDR betűszó), de a különbség éppen csak, hogy látható. A lokális fényerő egy kicsit erősebb és a színek élénkebbek lesznek, de nem veszi fel a versenyt egy drágább QLED, vagy OLED-panellel; ez ebben a kategóriában egyébként nem meglepő.

Az operációs rendszer megbízhatóan üzemel; a tévé nem kifejezetten gyors, az applikációk indítása előtt „gondolkodik” egy-két másodpercet, de semmi olyasmit nem produkál, amivel ne lehetne együtt élni. Bár a hivatalos leírás szerint tartalmaz Google Asszisztens-funkciót, az egyébként korrektül összerakott és kényelmes távirányítón nem találtunk mikrofonbemenetet és az ezt aktiváló gombot sem, így ezt elengedtük. A Netflix, a YouTube, a HBO Max és a Sky/Showtime platformok mind gond nélkül indultak, a felbontást, HDR-üzemmódot is megfelelően váltogatta a tévé, szóval az elmúlt években sokat fejlődött Android op. rendszer hozza a formáját.

Még játékra is alkalmas, igaz, e-sport versenyekre ne ezzel induljunk: 60 Hz-es képfrissítése a modern konzoloknak elég, csúcspécéhez már kevés lehet, de aki ilyen vasat épít, az nyilván nem erre a tévére köti majd. Azért mi kipróbáltuk és kellemesen csalódtunk: egyrészt érzékelhető késleltetést (lag) nem tapasztaltunk a kontrolleres játék során, azaz alkalmi játékosoknak megfelelő az élmény, másrészt az olcsóbb LED-panelekre jellemző mozgási elmosódást (motion blur) is szépen kezelte.

A készülék hangja korrekt: sztereó, kissé dobozszerű, de meglepő a hangereje és még a mélyek is szépen domborodnak (a gyártó nem listázza a teljesítményt), ám azt azért el kell mondanunk, hogy még a legegyszerűbb hangrendszerre kötve is jelentős lesz az előrelépés, azaz akár a PEAQ felhozatalából is választhatunk egy kisebb, mélyláda nélküli hangsugárzót, és máris teljes lesz az élmény.

Összességében korrekt, őszinte, egyszerű, de strapabíró tévé a PEAQ 4K-s alapmodellje, a „konyhai mindenes”-től a „nappali meccsnézős”-ig bármilyen helyzetben megállja a helyét. Ezért az árért pedig kifejezetten ajánlható a csomag.

A PEAQ 43 collos tévéjét itt tudod megvásárolni.