Razer Blackwindow teszt, avagy a világ egyik legjobb billenytűzete, de ötvenezerért?!

Kedves olvasó, nem akarom előadni a techsznobot (nem vagyok az, eskü!), és nem is szeretnék úgy tenni, mint aki nagy lábon él (nem élek), és megteheti, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a minket körülvevő (magyar) valóságot és az attól elválaszthatatlan átlagos pénztárcavastagságot. Így azzal kezdem, hogy miközben a Razer csúcsragadozó billentyűzetét bontottam ki, ugyanaz motoszkált a fejemben, amely bármely nem-milliomos honfitársamnak motoszkálna,

Miért akarna bármely épelméjű felnőtt ember billentyűzetet ötvenezerért?!

RGB kell? Oké, értem (na jó, nem, de elfogadom, hogy a gaming esztétika már csak ilyen), de hát könyörgöm, olyan akad ötödennyiért is! Mechanikus switchek kellenek? Hát, biztos van, akinek számít, de állítólag húszezer körül már egészen korrekt (akár Cherry MX-alapú) megoldások is vannak. Multimédiás funkciók? Ugyan már, azok ma már minden tisztességes billentyűzet alaptartozékai! Szóval elhiszem, hogy szuper termék a Blackwidow, de hát urizáljon az, akinek van rá pénze!

Mint a fentiekből kiderül, sem true gamer, sem billentyűzetszakértő nem vagyok, mentségemre, a MediaMarkt pontosan tudta ezt, amikor nagyvonalúan a rendelkezésemre bocsátotta a perifériát, azzal, hogy írjam meg, hogyan szeretek bele. „Na persze”, gondoltam magamban, és már előre az eszközt visszafogottan méltató, de létjogosultságát azért megkérdőjelező mondatokat.

Eltelt két hét, itt ülök előtte, és fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy, ha ezt megírtam, ki kell húznom, el kell csomagolnom és visszaadnom. Egy mondatot sem fogok leírni az előre elhatározottak közül. Beleszerettem, na.

Igaz, nem a nevébe. Eleve elborzasztóak ezek a gamint fantázianevek, Blackwidow, na jó, hagyjuk már, ráadásul nem bírtak magukkal a marketingesek, csak oda kellett biggyeszteniük még utána, hogy Elite (legalább nem Ultra vagy Xtreme, az még borzasztóbb lenne), szóval felkészültem rá, hogy a formatervezés is követi ezt a szintű hatásvadászatot, ám amikor kinyitottam a dobozt, nem hogy kellemesen csalódtam, hanem határozottan megkönnyebbültem: a Blackwidow Elite gyönyörű. Ezt a mondatot pedig gaming perifériáknál nem könnyen írom le, elhihetitek.

A gyártó dizájnfilozófiája a következő: minden jól látható helyen legyen rajta, amire szükség van, és semmi ne legyen rajta, aminek nincs funkciója. Nincsenek minták, nonfigi motívumok, fröccsöntött műanyag díszítő elemek, csak egy egyszerű, tekintélyt parancsoló, fekete váz, azon egyszerű, klasszikus fonttal ellátott billentyűk, funkciógombok, LED-ek, jobb felül pedig a multimédiás gombok. Az egyetlen elem, ami megtöri a rendezett, letisztult hatást, az a Razer-logó a szóköz alatt, középen, természetesen RGB-világítással. Egyáltalán nem zavaró, a gyártó pedig bőven megérdemel ennyit. Arról nem is beszélve, hogy, ha használjuk, eltakarja a mágnesesen rácuppanó, ruganyos bőr csuklótámasz. (Ajánlom, hogy használjuk, nagyszerű érzés.)

Ami a funkciókat illeti: a billentyűzet természetesen (a stabil kapcsolat és a minimális látencia érdekében) vezetékes, a kábel (nagyon helyesen) nem kihúzható, cserélhető, cserébe vaskos, erős. Két USB- és egy jack csatlakozóban végződik, ha esetleg USB- és hangtovábbítóként használnánk, nyilván egérrel és headsettel. A kimenetek a bal oldalon, szépen elrendezve találhatók. A Blackwidow ezzel együtt működik úgy is, ha csak az egyik USB-t csatlakoztatjuk a pc-hez. A váz fém és nagyon jó minőségű műanyag keveréke, ennek megfelelően nagyon nehéz (több mint másfél kilós) a billentyűzet, ez persze nem baj, hiszen így kizárt, hogy megmoccanna a kezünk alatt, még egy feszült Fortnite-ütközet közepette is. A billentyűk minősége is szuper, textúrájuk megfelelő, a karaktereket pedig nem csak rájuk festették, hanem nagyon finom gravírozással mélyítették beléjük. Természetesen egy gomb sem mozog, lötyög, a switchek stabilan fogják őket, a gyártó szerint akár 80 millió leütésig is. Az RGB-funkciók persze valódiak, szó sincs kamu háttérvilágításról, a fényerő, a módok (a villogó-pulzáló effektusoktól a zónák szelektív megvilágításáig) szoftveresen és ahogy mondani szokták: intuitív felületen irányíthatók. Mivel én ezektől hülyét kapok, diszkrét, statikus fénnyel használtam a Blackwidowt. Mit mondjak, könnyű volt megszokni. A fény eloszlása tökéletes, a szélen lévő billentyűk is pont annyit kapnak, mint középen.

Az azonnal (és magától) feltelepülő Razer-szoftver a piac talán legjobbja (ennél jobban csak a Logitech konfigurációs felületét szeretem), magától értetődő minden, egyszerűen csak működik, ahogy kell, nem kell külön driver, hibaelhárítás, keresgélés, újraindítás. A makrókat és a funkciók billentyűnként beállíthatók (természetesen multimédiagombostul), a Blackwidow öt profilt tárol, akár a felhőben is. Azaz nem ezen fog múlni, hogy sikerünk van-e CS: GO-ban vagy Starcraftban.

Apropó, switchek: a billentyűket a Razer saját gyártmányú switchei tartják a helyükön (és aktiválják, ha lenyomjuk őket), azaz nem a népszerű Cherry MX-változatokat használja a gyártó. Nincs sok összehasonlítási alapom, de nekem úgy tűnt, ez nem baj, a válaszidő és az élmény ugyanolyan jó. Színek szerint elkülönített switchtípusok persze a Razer felhozatalában is akadnak, nálam a kevésbé kattogós, ruganyos és kényelmes orange változat járt, de választhatunk sárgát és zöldet is (jelenleg csak ez utóbbi kapható a MediaMarktban), ez utóbbi erőteljesebb, hangosabb, szinte írógépszerű élményt nyújt, az egyik áruházban kipróbáltam ezt is, és, ha lehet, még jobban beleszerettem, mint a narancssárgába. A gamerek általában jobban szeretik a puhább változatot, arról nem is beszélve, hogy a zöld tényleg hangos, tényleg csak agglegényeknek és -leányoknak ajánlott, akinek családja van, az ugyanis simán felébreszti vele éjjel. A switchek oldalról nézve láthatóak, tehát határozottan elemelik a billentyűket a fémváztól, de ettől csak menőbb lesz az egész: szó szerint megmutatja, hogy nem kamu, valódi gamer termék ő, ez pedig ad az egésznek némi steampunk varázst.

Az Elite teljes formátumú, azaz numerikus résszel is ellátott billentyűzet. Sajnos csak angol kiosztású érhető el a piacon, ami szívfájdalom lehet annak, aki sokat gépel vele. Tényleg csak azért nem tudom könnyű szívvel ajánlani mindenkinek, mert megértem azt, aki képtelen lemondani a hosszú í-ről. A Blackwidow dőlésszöge egy ügyesen egymásba rejtett, dupla támasztékrendszernek hála két fokozatban állítható. Szerencsére a kicsi és a nagy is nagyon stabil, nem mozdul, még akkor sem, ha véletlenül odébb taszajtjuk a billentyűzetet.

Nem hittem volna, hogy ezt leírom, de a multimédiagombok hiányoznak majd a legjobban: annyira magától értetődő és kényelmes a szélén lévő (azaz akár egy ujjal is irányítható) hangerőszabályzó és a mellette található, nagyszerű tapintású vezérlőgombok, hogy most már el sem tudom képzelni, hogy bárhogy máshogy tekerjem a volumét. Tényleg érthetetlen, miért nem pakol oda pont ilyeneket (akár olcsóbb kivitelben) minden tisztességes gyártó.

Na jó, nem voltam egészen őszinte: nem a multimédiagombok hiányoznak majd a legjobban. Ami a legjobban hiányzik majd… nos, arról elég nehéz írni. Általában megtalálom a szavakat, ha szükség van rájuk, de most tényleg nincs könnyű dolgom. Azt hiszem, a legjobb szó, bármilyen közhelyes is legyen: az élmény. Nem csak az, hogy még az én nem-gamer agyammal is feltűnik, mennyit számít a gyors válaszidő és az, hogy pontosan érzem a pillanatot, amikor a lenyomott billentyűzet elküldi a biteket a kábelen keresztük. Nem csak az RGB, nem csak a gombok textúrája, formája, a köztük lévő távolság, a csuklótámasz és a tudat, hogy amit használok, az a lehető legjobb billentyűzet. Hanem ez mind együtt. A Switch finom klikk hangja, az egyszerre puha és határozott ellenállás, és az, hogy a legfinomabb mozdulatra ugyanúgy reagál, mint a legdurvább püfölésre. Ekkor már tudtam, hogy nincs mese, igenis van értelme ötvenezerért billentyűzetet venni, annyira van, hogy hamarosan lesz nekem is. Lehet, hogy utólagos belemagyarázás, de gondoljatok bele: sok gamer pont azt a területet hanyagolja el (és próbálja megúszni egy párezres befektetéssel), amellyel a legtöbbet érintkezik fizikailag: a billentyűzetet és az egeret. Miközben százezreket költ videokártyára, memóriára és processzorra. Szóval ideje elkezdeni spórolni.

A Razer Blackwidow Elite billentyűzetet itt tudod megvásárolni.

100000cookie-checkRazer Blackwindow teszt, avagy a világ egyik legjobb billenytűzete, de ötvenezerért?!