Razer Kraken fülhallgató teszt – nem akartam, hogy a szívemhez nőjön, csúnyán elbuktam

Nagyon szép, még jobban szól, és bár nem tud mindent, nem győzzük ajánlani a Razer középkategóriás csodáját. Razer Kraken teszt.

Nem könnyű gamernek lenni manapság. Nem, ez nem ilyen egyszerű, pontosítok: nem könnyű gamernek lenni manapság, ha az ember nem csak játszani szeret, de fontos számára az esztétikum és tisztességes ízlése van. Na már most, ha az ember meglátja egy termék leírásában, hogy „gaming”, rögtön két dolog jut az eszébe, ahogy a dolgok most állnak, teljes joggal:

• túlárazott;
• csúnya!

Aki egy kicsit is képben van, annak ezt nem kell ecsetelni. Teljesen felesleges formatervezési elemek, indokolatlan RGB-ledek és jó esetben némi plusz teljesítmény a „nem-gaming” hardverekhez és perifériákhoz képest, szóval általában úgy néznek ki a hardcore játékosoknak szánt cuccok, ahogy a 2000-es évek high-tech kütyüjeit elképzelték a nyolcvanas évek elején. Például ezért is örülök mindig, ha Razer-terméket tesztelhetek: nem csak abban lehetek biztos, hogy az ár-érték arány rendben van (még akkor is, ha ötvenezer forintos billentyűzetről van szó), hanem abban is, hogy nem csak normálisan (már ez is nagy szó), hanem egyenesen nagyon jól néz ki.

Ezzel pedig nagyjából le is írtam, amit mindenképpen tudni érdemes a Razer cég Kraken nevű gaming headsetjéről. Lássuk azért a részleteket, ha már eltöltöttünk együtt egy hetet!

A Kraken kifejezetten a középkategóriába szánt, azaz nem túl drága, de felsőkategóriás (ahogy mondani szokták: prémium) megjelenésű és papíron legalábbis „túl szép, hogy igaz legyen” tulajdonságokkal felvértezett mikrofonos fejhallgató. Nem a semmiből jött, voltak már azonos nevű modellek korábban, ez a mostani egy kissé ráncfellvart, de jellemzőit tekintve nagyjából azonos elődeivel, nem véletlenül hívják egyszerűen Krakennek és nem mondjuk Kraken Prónak vagy Kraken X-nek, hogy az egyéb „gaming” fantázianevekről ne is beszéljünk. (Szerencsére a cég marketingesei sem beszéltek.)

Az esztétikai élmény persze mit sem ér, ha a hangminőség nem az igazi, vagy ha egy háromórás Fortnite-menet után az ember sajgó füllel és lüktető halántékkal, izzadtan veszi le a headsetet, de a Razer szerencsére minden szükséges pontot kipipált. Röviden: a Kraken eszméletlenül kényelmes. Bővebben: anatómiailag pontosan eltalálták a fül körüli párnák méretét és alakját, még a nagyobb füllel megáldottakat sem zavarja, nem nyom, nem ér hozzá a fülkagylóhoz sehol. A párnák puhák, de van bennük anyag, pont annyi, amennyi kell: alkalmazkodnak a fej alakjához, szépen lefedik a fület, hála a karakteresen feszülő, de nem túl durva fém fejpántnak. Borításuk ügyes elegye a műbőrnek és a puha szövetnek, Bár a Krakent nem látták el aktív zajszűréssel – ez különben sem jellemző a vezetékes gaming headsetekre –, ha a párnákon múlik, zaj nem jut se be, se ki, hacsak nem maximum hangerőn játszunk, a környezetünket sem zavarja és az sem minket. A Razer büszkén hirdeti, hogy a párnákat hűsítő hatású zselével töltötték fel. Ez természetesen nem aktív hűtés, azaz inkább az érzés jó, mint a hőmérséklet; ezt így, kora márciusban nem sikerült teljeskörűen tesztelni, úgyhogy maradjunk abban, hogy egyszer sem izzadtam bele két a másfél-két órás használatok alatt a 21 fokos lakásomban. Nem tudom, mennyi szerepe van ennek a gélnek az eleve igényes kialakításon túl, de szinte mindegy is.

Az említett fejpánt felel a méret beállításáért, szerencsére ezt sem bonyolították túl: a jobb és a bal egységet egy-egy mozdulattal tudjuk húzni és tolni, sűrű szakaszokban klikkel a helyére a pánt, ha pedig megvan a helyes méret, minden a helyén marad, nem lötyög, nem recseg, nincs játéka. A párna itt is pont annyira kemény, hogy határozottan, de kényelmesen simuljon a fejünkre.

A minőségi anyaghasználat és a vaskos formatervezés azt sugallja, hogy a Kraken nem éppen könnyű darab, ami ugye elsőre sosem zavaró, de több óra után kínzó lehet. Szerencsére ezt is ügyesen megoldották: az egész headset súlya alig 300 gramm, azaz, ha meg is érezzük, hosszú távon sem akadályozza majd a játékot.

A kialakítást és a finomhangolt, 50 milliméteres membránokat látva meglepett volna, ha bármi baj van a hangminőséggel; a meglepetés szerencsére elmaradt. Igaz, szokás szerint zenével próbáltam ki először, próbálgattam a műfajokat és a hangerőt és az ítéletem a következő: a hangzás több mint megfelelő, kerek, érezhetően figyeltek a basszusokra és a magas tartományra, középtájon viszont nem éppen kifinomult, illetve az, csak kissé elnyomják a szélső frekvenciák. Egy kicsit öblösnek, üregesnek tűnt. Szó se róla, így is élmény volt a zene, maradjunk inkább abban, hogy a Krakent nem elsősorban erre alkották meg, és ez bizony érződik is. Nem hánykolódnék álmatlanul, ha ezentúl csak ezen tudnék zenét hallgatni, de azért örülök, hogy van egy kifejezetten erre a célra polírozott fejhallgatóm is.

A lényeg persze úgysem ez, hanem a játék, és ez az, ahol a Kraken viszi a prímet, legalábbis a kategóriájában. Ahogy elindítottam a kedvenc zúzós címeimet (jelesül: Wolfenstein The New Colossus, Doom), rögtön összeállt, miért szeretik a gamerek a Krakent. A fegyverropogás úgy uralta a terepet, hogy hagyott némi teret minden másnak is, pont annyit, mint kell: a csatamezők őrületén túl átsejlett a zene, a párbeszédek, a környezet hangjai. Egyszerűen jobb élmény volt az egész, mint hagyományos fülessel vagy középkategóriás hangfalakkal, és ennek megfelelően több adrenalin is zúdult az agyamba. Ahogy a fentiekből sejthető, a Kraken a shooterek esetében brillírozik, de nem hagy cserben a lassabb, megfontoltabb stratégiai vagy kalandjátékok közben is: a Frostpunk ropogó hava és süvöltő szele bizony határozottan segített, hogy átjöjjön a játékból áradó reménytelenség, de még a legfrissebb Civilization is határozottan szórakoztatóbbnak tűnt.

Nem hallgathatom el viszont, hogy a Krakenből hiányzik egy-két funkció, amellyel a középkategória más képviselőt bizony már felszerelik a gyártók. Nem szabályozható például külön a voice chat és a játék hangereje, azaz minden a lehető leghangosabb, hangerőt szabályozni csak en bloc van lehetőség. Továbbá nem surround, a térhatést még tettetni sem tudja (igaz, ez utóbbi nem is hiányzik), ez kompetetív FPS-ekben, ahol igenis hallanunk kell, ki honnan lő, némi hátrányt jelenthet. Szerencsére viszont annyira tisztán, elkülönítetten szól sztereóban, hogy nagyon-nagyon ritkán öltek meg csak emiatt. (A saját bénázásom miatt annál gyakrabban.)

Ha már kompetitív játékok: a mikrofon ügyes és elegáns formatervezési megoldással kihúzható és betolható, ráadásul szabadon formálható és tartja az alakját, ami nagyon nagy előny. A hang szépen, tisztán szól, minden beszédhang érthető, talán egy kicsit hideg és fémes, de annyi baj legyen. A Kraken vezetékes headset, méghozzá jack-alapú, nem USB-s. Két csatlakozóban végződik, konzolok kontrollereire dugva elég az egyik, ha azonban dedikált mikrofonbenemetünk van (tehát: pc-n), használhatjuk azt is. A kábel stabil és szövetborítású, megtörni tehát nem fog. Találunk rajta hangerőszabályozót és mikrofonkapcsolót is, nem kell tehát a billentyűzetünk funkciógombjai után kapkodni, ha túl hangos, túl halk, vagy nem szeretnénk, ha a többiek hallanák, amint éppen nem tűrjük a nyomdafestéket a tizedik kör Apex Legends közben.

A Razer Kraken nem tökéletes, ami se nem meglepő, se nem baj, főleg, mert egy súlyos hibát sem vész. Cserébe megbízható, jól felszerelt és kitűnően összerakott gamer eszköz, hű társad lesz éveken át. Ráadásul – ezt tényleg nem győzzünk hangsúlyozni – gyönyörű, ami nagy szó a kategóriájában, tehát már csak ezért is hálásak vagyunk a gyártónak, hogy létezik.

A Krakent fekete kivitelben itt, zöld változatban pedig itt vásárolhatod meg.