Négy Realme telefont kaptunk kölcsön a világ mobil piacain térhódítását néhány éve indító, Európa egyes országait 2019 óta ostromló kínai gyártótól, az alapkategóriától a csúcsig. Nem tudtunk betelni velük.
Nehéz beszélgetést kezdeményezni a Realme telefonokról. Nem azért, mert nincs mit mondanunk (dehogy nincs!), vagy mert bármi baj lenne velük (dehogy van!), hanem azért, mert ha azt mondjuk a kedves vásárlónak, hogy vegyél Realme telefont, nagyszerű kínai készülékek ezek, a méltán elismert gyártó, az Oppo egyik családja, tele innovatív megoldásokkal!, akkor a kedves vásárló gyanakodva összehúzza a szemöldökét és matat tovább a már jól ismert telefon márkák környékén.
Bizony, a (vállaltan) kínai gyártókat és brandeket még mindig idegenkedés övezi. Hogy miért indokolatlan ez az óvatosság, arra most rögtön négy példát is hozunk, a Realme márka új generációjaa belépő szinttől a csúcskategóriáig minden igényszintre és költségkeretre ajánl egy-egy készüléket, ár-érték arányban nem is akármilyeneket. Tudjuk: kipróbáltuk őket.
A gyártóról egyébként annyit, hogy ők vezették be a piacra az olyan innovatív megoldásokat, mint a kijelző mögé rakott ujjlenyomat-olvasó, az optikai zoom, vagy a gyorstöltés. Ezek ma már sztenderd, a legtöbb közép- vagy csúcskategóriás mobilban meglévő funkciók, és ezt bizony az Oppónak köszönhetjük. Azért ez, reméljük, önmagában is meggyőző. De elkalandoztunk: vissza a Realme készülékekhez, amelyekben szintén visszaköszönnek a gyártó találmányai.
A négy új Realme telefon letisztult, meggyőző, mindenféle csilivili megoldástól mentes, könnyen azonosítható, sárga, minimalista dizájnú dobozban érkezett. Nem túl nagyok, éppen akkorák, hogy beleférjen minden, az előlapon pedig nincs más, csak a telefon típusa. Az üzenet egyértelmű: a gyártó elsősorban a fiatalok figyelmét igyekszik megragadni a merész színválasztással, a – nem csupán a dobozon tetten érhető – minimalista kivitel pedig azoknak szól, akik pontosan tudják, mit várnak egy telefontól, mire szeretnék használni azt, és akik nem szeretnék ott hagyni a boltban másfél havi keresetüket. A telefon alapszükséglet, az életet megkönnyítő kellék, sokszor az önkifejezés eszköze, fényképező és kamera egyben – de mégiscsak egy eszköz, nem a boldogság kulcsa. A Realme telefonok ezen attitűdjét nem tudjuk eléggé méltatni.
Vágjunk is bele!
Az őszinte belépőszint: Realme C3
Az éppen hogy nem rikító kék hátlappal ellátott telefon kézbe véve legfeljebb azért lehet gyanús, mert a költségérzékeny szegmensbe szánja a gyártó a C3-at, és a csatlakozó nem Type-C, hanem hagyományos microUSB. Azaz: ne várjunk szupergyors töltést. Maga a készülék azonban tetszetős: a recés, a fénnyel játszó kék hátlap kifejezetten prémium, kellemes a tapintása, nem vonzza az ujjlenyomatot, a hátlapba épített ujjlenyomat-olvasó pont a megfelelő helyen van, és a három kameralencse is kellemes meglepetés ebben a kategóriában.
A telefon, ahogy többi testvére is, kifejezetten nagy: 6,5 collos a képátló, és bár oldalt és felül apró (alul pedig kifejezetten vaskos) fekete sáv szegélyezi a kijelzőt, annak aránya a teljes felülethez képest még így is meggyőző. A széleken lekerekített, a teljes előlapot elfoglaló képernyőt aligha várhatunk egy éppen hogy 50 ezer forintos telefontól. Maga a kijelző IPS, azaz színhelyességére nem lehet panasz (nincs is), fényereje és kontrasztja egy kicsit elmarad az AMOLED-technológiától. Nagyobb testvéreivel összevetve némileg fakóbb, mosottabb a képe, tökéletes feketék nincsenek, felbontása pedig 720×1600 pixel, azaz félúton a hagyományos HD és a FullHD között. Ez főleg a szövegek olvasásakor tűnt fel, a betűkön bizony látni, hogy pixelekből állnak, de hamar megszokta a szemünk, az élményt pedig különösebben nem zavarta.
Már csak azért sem, mert a telefon legalább úgy működik, ahogy egy alsó-középkategóriás készüléknek kell – de általában sokkal jobban. A 64 gigabyte-os tárhelyet microSD-vel bővíthetjük, és két microSIM kártyát fogad a telefon. A szenzorsziget felülre-középre került, viszont az értesítési LED-fényt sajnos kispórolták. Az ujjlenyomat-olvasó viszont megint kellemes meglepetés: nagyon pontos, nagyon gyors, nagyon jó helyen van.
A nyolcmagos MediaTEK Helio processzorcsalád teljesítménye megint csak a középkategóriára emlékeztet: a legújabb játékokat ugyan nem futtatja nekünk stabil 60 pfs-en (bár az alacsonyabb felbontás ebben pont a segítségére lehet), de minden átlagos művelet során kifogástalanul működik. Az applikációk gyorsan indulnak, a kezelőfelület reszponzív, a böngészés, Instagram- és Facebook-szörf is mind nagyszerű élmény volt, arról nem is beszélve, hogy az eredeti Androidot csak kicsit megbolygató Realme UI kezelőfelület semmilyen felesleges csicsát, rejtett bloatware-t, kötelezően telepítendő agyrémet nem tartalmazott, leszámítva talán az egyébként szimpatikus HeyTap felhőszolgáltatást. Azaz a telefon nem csak most gyors, hanem jó eséllyel jövő ilyenkor is az lesz.
A fény- és mozgóképek minősége valahol a korrekt és az egész jó közt mozog; a három szenzort látva egy kicsit talán túl magasra tettük a lécet, de a telefon árához képest ez még mindig bőven jó. A színek nem a legpontosabbak és az expozícióról is érdekes elképzelései vannak a beépített szoftvernek – vagy túl-, vagy alulexponál sok esetben –, de ez kézi rásegítéssel, vagy a teljes manuális vezérléssel korrigálható. A mozgókép legfeljebb 30 képkocka/másodperces és legfeljebb FullHD – sztenderd megoldás, amelyekkel elégedettek voltunk. A portréfotók hátterének életlenítéséről külön szenzor gondoskodik, a végeredmény meggyőző, nem lóg ki a lóláb, csak itt-ott, közelről látszanak pontatlanságok.
Imádtuk a külön jack csatlakozót is (és a zene minősége is kiváló), hiányoltuk, hogy a wifi-modul nem dual band, azaz az 5Ghz-es hálózatokat el is felejthetjük, a kedvencünket azonban a végére tartogattuk: az akkumlátorról van szó. Az 5000 mAh-s egységgel végre elértünk oda, ahol 13 éve abbahagytuk: hogy egy telefon nem csak egy napig szolgál ki minket, hanem kettőig, ha spórolunk, háromig is. A szerény hardver és a méretes akksi csodásan kiegészítik egymást, ha nagyon nyúztuk a telefont, akkor is 50-60 százalékos töltöttséggel tettük le az ágyunk mellé, és másnap is végig bírta. A szupergyors töltés hiánya ellenére is két óra alatt feltöltötte magát nulláról százra. (Nullára persze ne merítsük le soha, nem tesz jót neki.)
Végszó? Nem kell sok. A Realme C3 a ma kapható talán legjobb belépő szintű telefon. Ha tízezer forinttal drágább lenne, akkor is ezt mondanánk.
A készüléket itt vásárolhatod meg.
A bivalyerős középkategória: Realme 6s
Mivel az alapokat fentebb már lefektettük, részletes teszt helyett inkább nézzük meg, mivel tud többet a nagyobbik testvér, a 6S. Röviden: nagyon sok mindennel. Lássuk azért részletesen is.
A kijelző technológiája IPS, azaz a színvisszaadás és a kontraszt is megegyezik, a felbontás azonban jóval nagyobb: 1080×2500 pixeles, azaz FullHD-nál erősebb, és ez bizony látszik is rajta, sokkal kellemesebb hatást kelt. Az igazi nagy dobás azonban a 90hz-es képfrissítés bevezetése, amely a mai sztenderd 60hz másfélszerese, és ez nagyon sokat számít, még úgy is, hogy az emberi szem ezen a szinten már alig-alig érzékeli a különbséget: sokkal finomabb, folyamatosabb a mozgás, élmény használni a telefont. Különösen, hogy a processzor ennek megfelelően jobb, ugyanúgy nyolcmagos Helio, de egy kategóriával erősebb, azaz csodásan kiszolgálja a komolyabb követelményeket. A szenzorsziget csak egy apró kört foglal el a jobb felső sarkon, nagyon diszkrét, nagyon szép.
A hátlap még mindig műanyag, de ezúttal meggyőző, üveges hatású, látványosan játszik a fényekkel. Nálunk a fekete változat járt: stabilan simult a kezünkbe, igaz, az ujjlenyomatokat látványosabban gyűjti, mint kistestvére. Amibe azonban beleszerettünk, az a bekapcsoló gombba épített ujjlenyomat-olvasó: amilyen apró felületre préselték a szenzort a Realme mérnökei, annyira gyorsan és megbízhatóan működik. Szerencsére nem spórolták ki az USB-C csatlakozót, azaz garantált a gyorsabb adatátvitel, a 30 wattos gyorstöltés (egy óra alatt teljesen feltölti a mellékelt adapter akár nulláról is). A jack csatlakozóért pedig még mindig hálásak vagyunk. A belső tárhely 64 gigabyte-os, A RAM 4 gigabyte-nyi. Mindkettő bőven elég mindenre, leszámítva a hardcore gamereket és az egész nap a telefonon lógó power usereket, de ők úgyis egy-két kategóriával feljebb céloznak.
A Realme-széria büszkesége, a kamera is szintet lépett: ezúttal négy szenzor gondoskodik a készülék kategóriáján felüli képminőségről, a főkamerával 48 megapixeles képeket készíthetünk, de helyet kapott egy 8 megapixeles ultranagy-látószögű lencse, egy makrolencse és egy fekete-fehér portrészenzor is. Bár létezik a piacon a 48 megapixelnél combosabb megoldás is (tárgyaljuk is mindjárt), még mindig azt mondjuk, nem a felbontás, hanem a képminőség és a részletesség számít. Szerencsére a 6S ezen a területen is jól teljesített: bár kevés fényben kissé mosottak lettek a képek az erős zajszűrés miatt, nappali fényben jól exponált, részletes, színhelyes fotókat kaptunk. A nagylátószöget pedig öröm volt használni. A hobbifotósok tucatnyi képüzemmód közül válogathatnak, az egyik például az állvány nélküli éjszakai fotózást segíti, meggyőző eredménnyel. Videót most már 4K-ban is forgathatunk, 30 fps-es sebességgel, FullHD mozgóképet pedig akár 120 fps-es sebességgel, azaz kedvünkre készíthetünk lassított felvételes klipeket is.
Ami visszalépésnek tűnhet, az a „csupán” 4300 mAh méretű akkumlátor, ami még mindig elég vaskos, a konkurenciához képest is. Készüljünk mindenesetre arra, hogy ez a telefon inkább egy-másfél napig szolgál ki minket, mint kettő-háromig. Addig viszont tényleg élmény használni.
A készüléket itt tudod megvásárolni.
Az alapdarab: Realme 6
A referenciamodell, amelyhez viszonyítandó az összes többi. Ehhez képest ez a fejezet lesz a legrövidebb, egyszerűen azért, mert majdnem mindenben megegyezik a kisebb testvérével. Kinézetre, fogásra ugyanaz: üvegszerű, prémium hatású műanyag, apró káva, még apróbb szelfikamera-sziget, bekapcsológombba integrált ujjlenyomat-azonosító és szuperhatásos, bár 2D-s arcfelismerő (tisztességes fényben tényleg azonnal működik), és így tovább.
A processzor, a kijelző felbontása és technológiája mind ugyanaz, és ez jó hír: hiába az IPS „gyenge” kontrasztja, ennél színhelyesebb képernyőt rég láttunk, és a fényereje is rendben van, talán csak közvetlen napfényben éreztük kevésnek. A wifi-modul, akár a 6S esetében, dual band, a Bluetooth pedig szintén 5.0-ás. Mindkét mobil tökéletes játékgép is, minden kipróbált cím nagyszerűen futott, talán csak az Asphalt röccent meg itt-ott, de hát annak eleve extrém a gépigénye maximális látvánnyal, szóval ezt felróni nem túl fair a Realme 6-nak.
A kisebb testvér is tartalmazza, mégis itt emelnénk ki a Realme-család egyik nagy előnyét: azt, hogy minden teljesen testre szabható. Bár ez általános az Android-telefonoknál, mégis: ilyen egyszerűen és magától értetődően még egy készüléket sem sikerült magunkhoz igazítanunk. A navigációs gombok, a gesztusok, a segítőgömb, az oldalról egy mozdulattal előhívható kedvencek-menü mind nagyon hasznos, az idősebbek pedig beállíthatják a nagy ikonokat és az átláthatóbb elrendezést.
Két ponton különbözik markánsan a Realme 6s és a Realme 6. Az utóbbi modell választási lehetőséget kínál a háttértár és a memória ügyében: 64 és 128 gigabyte-os, illetve 4, 6 és 8 gigabyte RAM-mal ellátott változatot is kézhez kaphatunk. Nálunk a 128/4-es járt, és csak azt mondhatjuk, amit fent is: bőven elég mindenre. A nagyobb tárhely azoknak jön majd jól, akik tudják, hogy nagyon sokat fotóznak, videóznak és keveset használják a felhőt, azaz mindent a telefonon szeretnek tárolni. A másik nagy különbség a 64 megapixeles főkamera, amely nem is annyira nagy különbség: a fájlok nagyobbak, maguk a képek azonban csak egy kicsit részletesebbek, mint a 6s által produkált fotók. A technológia és a minőség ugyanaz, ami jó hír, mert nagyszerűen beválik. Hogy megéri-e a 25 ezer forintos árkülönbség a 6s-hez képest, arról mindenkinek magának kell döntenie. A mi szerény javaslatunk az, hogy csak a plusz megapixelek kedvéért nem feltétlenül kell ennyivel mélyebben a tárcánkba nyúlnunk, a tárhely miatt azonban érdemes megfontolnunk.
A készüléket itt tudod megvásárolni.
A királyölő: Realme 6 Pro
Az Oppo zseniális egyensúlyozását az ár-érték arány libikókáján mi sem példázza jobban, mint a Realme 6 Pro létezése. Egy készülék, amely tudásában lazán kihívja (és sokszor meg is veri) a kétszázötven-háromszázezer forintos kategória bármely képviselőjét, csak éppen egészen konkrétan fele annyiba kerül. Milyen kompromisszumokat kellett ehhez kötni? Kellett egyáltalán? És főleg: milyen érzés a legjobb Realme mobilt a kezünkben tartani? Lássuk!
A gyártó receptje egyértelmű: a Pro modell nem egy nulláról újratervezett készülék, hanem a sima 6-os frissített változata, amely csak egy-két ponton kapott komolyabb hardvert – szerencsére a legfontosabb pontokon. Kézbe fogva máris érződik a kategória: a hátlap üveg, még szebb, robosztusabb, mint kistestvéréé. A telefon ennek megfelelően egy kicsit nehezebb is, de nem vészes A hátlapi kamerasziget éppen úgy négy lencsét tartalmaz, mint az előbb tárgyalt telefonok, ám eléggé kiugrik a felületből, azaz stabilan asztalra fektetni csak szilikon védőtokban tudjuk majd a telefont. Szerencsére mellékelték azt is a dobozban.
Ezt leszámítva szinte minden változatlan, ami a megjelenést illeti. A képátló ezúttal 6,6 collos, azaz 0,1 inchcsel nagyobb, mint a 6-osé, a felbontás és a képarány viszont változatlan: 1080×2400 pixel, 20:9-es arány. Mindkettő tökéletes, a pixelek elkülönítéséhez nagyon közel kell hajolnunk. A kijelző ugyanúgy IPS, annak minden előnyével és hátrányával: a feketék nem tökéletesek, és a fényerő sem éri el az AMOLED-szintet, igaz, a maximumon kicsit világosabb, mint az alapmodellé, azaz a napfényben kevésbé küzdelmes, de ezen még érdemes lehet a gyártónak csiszolni. Alighanem a kijelzőnél tudta leginkább megfogni a pénzt az Oppo. Ha minket kérdeztek: vállalható és működő kompromisszum.
Minden más: csodálatos. A processzor ezúttal „klasszikus” Snapdragon: 8 nanométeres technológiával készült 720G, amely egy kategóriával jobb mint a Realme 6-é. Ez látszik is: sem játékokban, sem más appok futtatásakor nem kellett kompromisszumokat kötnünk és várnunk bármire, még az összetettebb feladatokkal (kép- és videószerkesztés) is könnyedén megbirkózik a 6 Pro. A 8 gigabyte RAM is sokat segített ebben, meg az is, hogy nem kellett a háttértár miatt aggódnunk: 128 gigabyte-on terpeszkedhetünk. A gyártó ráadásul ügyesen tereli a hőt, legalábbis abból ítélve, hogy a telefon alig melegedett a kezünkben.
Az igazi különbség azonban a fotókon és videókon mutatkozott meg. Bár papíron nincs hatalmas szakadék, a gyakorlatban a Realme 6-tal szerettünk fotózni, ezzel meg imádtunk. A fő kamera szintén 64 megapixeles – alapjáraton 16 megapixeles, éles és színhelyes képekre méretezi le ezeket –, kapunk egy kétszeres, azaz 54 milliméteres gyújtótávolságúnak megfelelő telefotó-lencsét is 12 megapixeles szenzorral, egy 8 megapixeles ultra-nagylátószöget, és egy 2 megapixeles makró módot, amelyet egyszer kipróbáltunk, aztán megállapítottuk, hogy sok értelme nincsen. A 13 milliméteres nagylátószög tényleg mindenre elég, arról nem is beszélve, hogy a gyártó az európai aloldalán egy lánchidas fotóval szemlélteti mindezt. A szelfimód kiváló: két lencsét kapunk, egy alaplátószögűt és egy nagylátót, utóbbival bármikor újrázhatjuk a híres Oscar-szelfit a barátainkkal. Ennek mindössze az az ára, hogy az előlapi szenzorsziget kicsit nagyobb, kapszula alakú.
Ami a lényeg: minden kép színhelyes, éles és zajmentes volt, bárhol, bármikor készítettük őket. A legerősebb éjszaka volt a telefon, az alaplencsét használva, de a nagylátószögnek sem volt oka szégyenkezni. A videó még mindig maximum 4K és 30 fps, cserébe magabiztosan exponál, lövi be a fehéregyensúlyt,szűri a zajt, és a mozgást is csodálatosan visszahozza, svenkeléseknél sem tapasztaltunk idegesítő pásztázási hibákat, „zselé-effektet”.
Az akkumulátor még mindig 4300 mAh-s, de ez a Color UI (itt már így hívják a kezelőfelületet) és a Snapdragon processzor nagyszerű optimalizálásáának hála, bőven elég: nem merült gyorsabban, mint a 6-os modell. Sőt. Ja, és a gyártó megkegyelmezett: ezen is van jack csatlakozó. Éljen!
A végszó? Ha valaki azt kérdezné (mint ahogy kérdezik is sokan), milyen telefont vegyen 130 ezer forint körüli összegért, gondolkodás nélkül vágjuk rá, hogy Realme 6 Pro.
