Saints Row teszt
Hosszú szünet után visszatér a Saints Row-sorozat, hogy egy őrületes reboot keretein belül felrázza a megszokott formulát.
A 3rd Street Saints gengszterei voltak már Mátrixban, megjárták magát a poklot, sőt többek köött visszavertek egy zombiapokalipszist, két kávé között pedig leszámoltak a Földet megszálló idegenekkel is. Ezek a botcsinálta banditák voltak már hollywoodi szupersztárok, de maga az USA elnökének színeiben hosszú órákon keresztül szórakoztattak bennünket, mostanra viszont elérkezett az idő némi vérfrissítésre. Nem csoda, mivel jócskán megfáradt a Volition játéka, így jutottunk el a szimplán Saints Row címet viselő epizódig. A széria legújabb része azt feladatot vállalta magára, hogy tiszta vizet öntve a pohárba egyfajta előzményként mesélje el miként alakult meg lilaruhás maffia -, meglepő fordulatként a készítők mindezt egy átgondoltabb és földhözragadtabb narratívában teszik meg.
A történet ezúttal az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részére, Santo Ilesoba kalauzol bennünket. Az Új-Mexikóra hajazó, poros képzeletbeli város érdekes mixe a vadnyugatias és latino stílusjegyeivel rendelkező területnek, mindezt pedig Las Vegas káprázatos fényűzésével kombinálták a Volition munkatársai, így a távolról még békésnek tűnő települést közelebbről vizslatva inkább tűnik szervezett bűnözés központjának. Kezdve az Idols bizarr megjelenéssel bíró brigádjától, akik minden nap véres harcot vívnak a helyi rendfenntartó erőkkel, át a Los Panteros kegyetlen gengsztereiig itt állunk mi, a cselekmény névtelen, ám hebrencs antihőseként. Főszereplőnk kezdetben pedig akkora lúzer, hogy még a jóbarátjával együtt sem képes törvénytisztelő állampolgárként boldogulni az életben.
Botcsinálta hősünk így hamar rájön, hogy sem helyi privát hadsereg zsoldosaként, sem pedig a bandák verőlegényeként nem lesz elég ahhoz, hogy megtömött bankszámlával rendelkezzen. Egy görbe estén aztán jön a megvilágosodás, megfogalmazódik az ötlet: mi lenne, ha egy saját bűnszervezetet alapítana a többi életrevaló haverjaival? Pár jókor elhelyezett gyomros és néhány morálisan megkérdőjelezhető döntés után megszületik hát a Saints, Santo Ileso legújabb bandája, az pedig csak rajtunk múlik, hogyan hódítjuk meg velük a város utcáit.
Az eredettörténetbe oltott Saints Row tehát több egy alapos rebootnál, a játék kidolgozására pedig a szokásosnál jóval komolyabb figyelmet fektetett az amerikai csapat. A határtalan hülyeségekről ismert GTA-klón eddigi fejezeti mindig is hagytak némi kívánnivalót maguk után, ellenben az új epizód történetvezetése egészen koherensre sikeredett. A főbb szereplői meglehetősen szimpatikusak, tapasztalunk majd némi karakterfejlődést, szóval bizonyos esetekben még szurkolni is tudunk majd nekik a cselekmény lefolyása alatt. Persze ne legyen illúzióink: a narratíva tekintetében közel sem egy Red Dead Redemption-el lesz dolgunk (amiről itt írtunk már), de egyetlen Saints Row-epizód sem rendelkezett még egy ennyire átgondolt történetvezetéssel vagy úgy en bloc forgatókönyvvel.
Természetesen ez a fajta stílusváltás távolról sem fog mindenkinek bejönni, hiszen a következetesebb sztorival és emberközeli karakterekkel némileg veszít a játék a már védjegyeként számító fekete humorából, valamint alpáriságából. Szerencsére azért akadnak még megmosolyogtató poénok továbbra is, de ez már nem az a játék, ahol méteres lila szerszámokkal püfölhetjük egymást a haverokkal. Nyilván ez a reboot sem nevezhető családbarátnak, viszont kézzelfogható hogy itt már a fejlesztők célja nem az volt, hogy a marhulások közepette minél jobban megbotránkoztassák a közönséget.
A Saints Row egyik legnagyobb újdonsága a testreszabhatóságában rejlik, hiszen gyakorlatilag mindent, de tényleg személyre lehet szabni. A főszereplő kinézetétől kezdve, a megannyi autón és fegyvereken át, egészen a menedékházig mindent a saját szájízünk szerint alakíthatunk át, ráadásul ezúttal a terjeszkedés sem merül ki abban, hogy megvásárolhatunk egy-két üzletet. Ezen a nyílt világú játszótéren rengeteg üres telek vár arra, hogy felhúzzunk rájuk egy-egy (természetesen illegális) boltot, ezek a bizniszek pedig a passzív jövedelmen túl további mellékküldetéseket tesznek majd elérhetővé. A nagyjából 10-12 órás, akár kooperatívban is teljesíthető sztorin túl rengeteg dolgunk lesz Santo Ileso negyedeiben; a mellékes tennivalók közt persze visszatérnek a kedvenceink, mint például a rohanó forgalomban elkövetett „egészségbiztosítási csalás”, de a food truckos drogcsempészet szintén tiszteletét teszi a legújabb epizódban.
Viszont az a helyzet, hogy hiába a megannyi tennivaló, ha az a minőség kárára megy, márpedig jelen tesztalanyunknál sajnos pontosan ez a helyzet. Nyilvánvalóan a Saints Row-sorozat sosem ért fel a Rockstar Games open world-játékaihoz és nagyon úgy tűnik, a jövőben sem fogja levetni magáról a „szegény ember GTA-ja” titulust. Habár az újrázás mindent megpróbál, kidolgozottság terén jócskán elmarad bármely közelmúltban megjelent, akár Ubisoft-címtől – igen, jól olvassátok, ebben az esetben a francia fejlesztőcég pozitív bekezdésként szerepel egy Saints Row cikk alatt. Jóllehet a vezetés mechanikáját egész jól megoldotta az amerikai stúdió, viszont a gunplay egyszerűen borzalmasra sikeredett. Ezen nem segít az sem, hogy konzolon többféle aim assist beállítás között válogathatunk, hiszen ennyire kezdetleges harcrendszerrel legalább egy, de inkább két generációval ezelőtt találkoztam utoljára.
Technikai fronton azonban még ennél is rosszabb a helyzet, hiába az első napos javítás, ez sem segített a helyzeten – optimalizáció terén gyakorlatilag elvérzik a Saints Row. Összeomló szekvenciák, a különböző hang és grafikai hibáktól hemzsegő játékmenet, villódzó fények, össze-vissza előkerülő tereptárgyak, állandó szaggatás és hiába a négy grafikai beállítás. PlayStation 5-ön a 4K UHD beállítással sem lesz hirtelen egy szemet kápráztató alkotás, ráadásul ebben az esetben mondjuk le a stabil 60-as képfrissítési rátáról. Őszinte fogalmam a prezentáció mely eleme indokolja a fejlesztők kompromisszumos megoldását, hiszen sokszor még a teljesen alap 30 fps-t sem képes tartani a szoftver. Dönthetünk amellett, hogy beáldozzuk a „szebb” látványvilágot és ezzel a beállítással valóban meglesz a 60-as képfrissítés, viszont a legnagyobb csetepaték közepett újból bezuhan ez a szám. Technikai téren az összhatás tehát egy összecsapott fércmunka érzetét kelti, ami egyszerűen elszomorító, hiszen látjuk micsoda címeket lehet alkotni ezekre a szuper masinákra – legyen szó a Sony vagy a Microsoft platformjairól.
Pedig a potenciál megvolt a Volition próbálkozásában. Az első videókból egy remekül festő, a poénokat és komolyabb témákat megfelelően adagoló, egy itt-ott megváltoztatott, de még mindig szuper atmoszférával átitatott játéknak tűnt. Tehát valami olyasmi, mint amit a stúdiótól elvárnánk. A régebbi epizódokban mindig telitalálat volt a zenei körítés, nos, a reboot számomra itt is csődöt mondott. Néhány jobb számot és előadót (Busta Rhymes, Modest Mouse) leszámítva nem voltam hanyatt vágva a soundtrack nagy részétől. Persze akad itt rock, komolyzene, laza country és néhány hip-hop, vagy éppen és latin adó, még a synthwave szerelmesei megtalálják a maguk kis csatornáját, de valahogy itt sem sikerült hozni a már megszokott, illetve elvárt minőséget.
Összességében sajnos hiába a koherensebb történetmesélés és a még mindig működő nyílt világra épített játékmenet, hiszen a Saints Row technikai problémái miatt egyszerűen képtelen kilépni nemhogy a GTA-sorozat, de a saját árnyékából is. Persze lehet, hogy a készítők pontosan tudják hol állnak a képzeletbeli ranglétrán és nem akarják, hogy a Saints Row több legyen annál, mint ami. Ha pedig ezt kibontjuk, akkor lényegében egy nyílt világú akciójátékot kapunk, amit teletömtek rengeteg tennivalóval, könnyebben emészthető poénokkal és itt-ott megkomolyodott narratívával. Nagyon valószínű, hogy akik eddig se voltak oda a Voilation alkotásaiért, azok nem most fogják megkedvelni a stúdió játékát. Gyanítom, hogy ezentúl csak a törzsgyökeres rajongók fogják rááldozni azt a nem kevés pénzt, amennyiért jelenleg meg lehet vásárolni a legújabb Saints Row őrületet, mindenki más jobban tesz, ha megvárja az első, legalább 50%-os leértékelést.
A Saints Row 4 megvásárlásához kattints ide!
A Saints Row augusztus 23-án jelent meg PC, Xbox One, Xbox Series X/S, Google Stadia, PlayStation 4 és PlayStation 5 platformokra, mi az utóbbi konzolon teszteltük.
