Álomvilág és brutális, nyers valóság: ezért szeretjük a Testről és lélekről-t!
Ne telne el nap, hogy ne kerülne szóba Enyedi Ildikó, valamint új, Oscar esélyes alkotása. Bár jó eséllyel a Valami Amerika 3 rajongói és a “szarvasos” mozi nézői között csak kicsi az átfedés (reméljük, tévedünk!), bízunk benne, hogy az alábbi ajánlóval azoknak is kedvet csinálunk, akik nincsenek úgy oda a művész filmnek titulált alkotásokért. Egy többször megnézendő, magyar siker mű, előítéletek nélkül!
Enyedi Ildikót a legtöbbször a Cannes-ban Arany Kamera díjjal jutalmazott Az én XX. századom (1989) című filmje miatt szokták emlegetni. Illetve a mára sorra rangos címeket begyűjtő Testről és lélekről (2017) kapcsán. E sorok írója azonban a Simon mágus (1988) után szeretett bele a rendezőbe. A fiatalon, teljesen véletlenül elcsípett film akkor beleégett a retinámba. Érdekes, az élmény hatása alatt nem is figyeltem komolyabban oda az alkotókra, és az érzékeny mozi ellenére is valahogy az a tévképzetem volt, férfi keze van a dologban.
Enyedi Ildikó egyik varázslata, hogy miközben árad a képkockáiból a finomság, a női figyelem, mégis van benne valami kemény és megfogható, határozott és fókuszált. Nem mintha a felsorolt tulajdonságok kapcsán ne lehetne átjárás a nemek között. De a legtöbb férfi rendező férfias, míg a legtöbb nő, nőies (Francois Truffaut volt talán még ennyire “hajlékony”, aki a nők iránti rajongását olyan, szinte kecses eszközökkel kapta el, amire csak a végletekig érzékeny, általában femininnek titulált lélek képes).
Enyediben megvan az univerzalitás, megvan a képesség arra, hogy mindenkihez szóljon. Nem csak “nekünk”, magyaroknak rendez. Hanem az egész világnak. Ráadásul olyan univerzumokat teremt, amelyek tényleg sokszor példa nélküliek a filmművészetben. A Bűvös vadász (1994) főhőse pl. egy csiga, a már említett Simon mágusé egy Magyarországról Franciaországba hívott parafenomén, míg a Testről és lélekről-ben éteri szarvasok és steril, szenvtelen monotonitással leölt szarvasmarhák (is) szerepelnek. A rendező-forgatókönyvíró történeteiben emellett rendre ott a csoda. A csoda, amire minden korban ki vagyunk éhezve. Mind a magánéletünkben, mind globálisan.
A Testről és lélekről “csodája” egészen lenyűgöző húzás, elképesztően jól eltalált helyszínnel. A csupasz, fehér csempék között csordogáló állati vér, az ártatlan, szinte gyermeki tekintetű főhősnő és a különös, félszeg, mégis vonzó férfi főszereplő, valamint az egész történet folyamán fel-felbukkanó erdei jelenetek jól felépített rendszere ügyesen viszi előre a nézőt. Az első pár perc lassú művészfilmet ígér, aztán hirtelen kérdőjelek bukkannak fel: szemtanúi lehetünk a nagyipari gyilkolás rutinjának, míg egyszer csak egy nyomozás közepén találjuk magunkat. Eközben pedig kibomlani látszik egy szerelmi szál, amelynek szereplői egészen furcsa benyomást keltenek, akiket az ember lehet, élőben kerülne, a vásznon, a képernyőn azonban minden rezdülésüket kénytelen alaposan megfigyelni. Egyszerűen azért, mert azonnal kialakul az érdeklődés a két, zseniálisan megformált karakter iránt.
Röviden tehát szerelem és rejtély áll a történet középpontjában. Két olyan téma, amire általában vágyik a közönség. Ha valaki képes a hangos, előre megrágott poénokon kívül a finoman adagolt, csendesebb humoron is nevetni, annak biztos, hogy pozitív élmény lesz a film. És ha másért nem, hát már csak azért érdemes megnézni az alkotást, hogy az ember az Oscar-díjátadó után – ha nyer a mozi, ha nem -, véleményt alkothasson az Akadémia döntnökeiről.
Az eggyel intenzívebb, de könnyen jövő figyelmet igénylő mozit DVD-n is be lehet szerezni. Az első megtekintéshez azonban inkább a mozit ajánlanánk. Aztán a “rájátszás” már mehet otthon. Kiváló ajándék egyébként a lemez külföldi ismerősöknek is. Az angol nyelvű felirattal ugyanis bárki elmerülhet az Oscar-esélyes alkotásban. Március 4.-ig érdemes pótolni az esetleges lemaradást, hiszen aznap derül ki, melyik mozi nyeri a Legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrot. A mezőny erős, de azért mi szurkolunk! Hajrá szarvasok!
