Total War: Rome Remastered teszt

A Total War-sorozat atyja derült égből villámcsapásként jelentette be, hogy elkészítette nagysikerű játékának felújított változatát, Total War: Rome Remastered címmel. Gladiust a kézbe, római sast a vállra, mert a nép dicsőséget, na meg kenyeret és bort követel.

A 2004 augusztusában megjelent Total War: Rome a brit csapat harmadik játékaként debütált, amit aztán jó pár további (szám szerint 11) epizód követett. A kétezres évek elején elért sikereket meglovagolva nem úgy tűnik, hogy a stúdió egyhamar elengedi a sorozatot, hiszen a 20 millió eladott kópia tökéletes motivációt nyújt a végeláthatatlan folytatásoknak. A stratégiai címek szerelmesei mindezt egy cseppet sem bánják, pedig a játékmenet alapjai mit sem változtak az előző eresztések óta. A legtöbb rész, bár különböző történelmi korokban játszódott, az eredeti formula megmaradt két évtized elteltével is.

Eszerint a világtérképen először a meglévő városaink menedzselésével kell egy stabil gazdaságot kiépítenünk, miközben ezzel párhuzamosan a diplomácia szintéren szintén a számunkra legmegfelelőbb gazdaságpolitikát alkalmazzuk a szomszédos uradalmakkal szemben. Persze minden világbirodalomnak terjeszkednie kell, így miután a békés annektálást elősegítő tárgyalások rendszerint kudarcba fulladnak, kénytelenek leszünk felvonultatni a választott népünk (jelen esetben Róma) ellenállhatatlan légióit, hogy a több tízezres hadoszlopokat irányítva győzelemre vezessük a római népet, na meg a Szenátust. A beton stabil alapokat pedig inkább csak továbbgondolva, itt-ott kiegészítve haladtak előre évről-évre a fejlesztők, hogy aztán idén végre kiadják az egyik legbátrabb folytatásukat, a Warhammer harmadik fejezetét. Amíg a rajongók tűkön ülve várják a fantasy befejező epizódját, addig a brit csapat tartogatott némi meglepetést az ókori stratégiák szerelmeseinek számára.

A Creative Assembly ugyanis a semmiből húzott egy váratlant és március közepén bejelentette, hogy érkezik a méltán népszerű Rome: Total War felújított verziója, Remastered alcímmel. A Római Köztársaság idején (i. e. 270-től-14-ig) játszódó kampányban többek között olyan frakciókat, sőt családokat irányíthattunk, mint Julius, Brutus vagy Scipio. A rómaiakat választva légiókat vezethetünk Karthágó ellen, hogy sóval szórjuk be városukat, elhajózhatunk a Hispán-félszigetre vagy a misztikus Hellászba, hogy népeit rabigába hajtsuk, de Gaius Julius Caesar vezetésével bekebelezhetjük a barbár gall területeket, hogy aztán a messzi Egyiptom gyönyörű uralkodónője, Kleopátra rabolja el szívünket.

Lehetne még hosszasan sorolni a világtörténelem egyik legizgalmasabb érájának főbb pontjait és a Total War bizony zseniálisan tálalja nekünk mindezt. Dinasztiákat irányítva kell megküzdenünk az uralkodással járó viszontagságok tengerével, miközben folyamatosan háborút viselünk a barbár népek ellen, politikai csatározásokban veszünk részt és folyton manipulálunk; nincs mese, a Szenátus hataloméhsége csillapíthatatlan. Nem csoda, hogy egy idő után elegünk lesz belőlük, elvetjük a kockát és átkelünk a Rubicon folyón, amivel véres polgárháborúba taszítjuk a világ legnagyobb birodalmát. Persze a fentieket már a 2004-es kiadás is emlékezetesen teljesítette, így lássuk, hogy pontosan miben kínál újdonságot a polírozott verzió.

A készítők első lépésként átdolgozták a birodalmunk menedzselésére szolgáló taktikai térképet, ami a feltupírozott textúráknak hála most már leginkább a Total War: Rome 2-re emlékezetet. A Tirrén-tenger csak úgy ragyog a napsütéstől, miközben kereskedelmi hajók tucatjai hálózzák be. Az Appenini-félsziget szinte lélegzik előttünk hála a mára kiépített úthálózaton haladó kofáktól, akik mind-mind a már meghódított provinciák felől érkeznek. Ha pedig kereskedelem, akkor itt jönnek a képbe az árusok, akiket csakúgy, mint a kémeket/diplomatákat, megvásárolható karakterként állnak Róma szolgálatába. Segítségükkel megnövelhetjük egy-egy terület termelését, amivel több aranyat kapunk az ellőtt körök végén vagy két üzletkötőt felbérelve egyenesen kereskedelmi útvonalat hozhatunk létre a főváros és bármely provincia között. Ügyes újítás lett ez a stúdió részéről, hiszen a karakter egy újabb pénzforrást testesít meg, illetve ezzel a megoldással tovább színesítették az egyébként sem sablonos Total War-mechanikát.

Ahogyan fent is említettem, nemcsak Róma oldalán kezdhetünk hódító hadjáratokba, ugyanis a Remastered kiadásba 16 extra nép került be, így már összesen 38 frakcióból szemezgethetünk a kampány során. Mindegyik törzs vagy civilizáció katonái valamelyest át lettek dolgozva, de hiába a kicsit részletesebb kinézet, hiszen ez még mindig meg sem közelíti a Rome 2-ben prezentáltakat, és akkor még nem ejtettem szót az egységek kezdetleges animációjáról, vagy a mesterséges intelligencia furcsaságairól. Ami további pozitívum, hogy a Creative Assembly korszerű 3D-s kamerakezelést rakott a felújításba, átdolgozták a különböző hangeffekteket és zenéket, illetve megváltoztatták a menürendszert. Szerencsére a zöldfülűek számára is teljesen érthető tanítómód fokozatosan vezet be minket a játék rejtelmeibe, így megtanuljuk a jócskán átdolgozott diplomáciai rendszert vagy az átláthatóbb birodalom-menenedzsementért létrehozott „listák” használatát. Mondhatnánk, hogy utóbbi nem egy óriási újítás, ellenben amikor már tíz-tizenöt várossal és ugyanennyi légióval rendelkezünk, akkor ezzel a megoldással egyszerűen átláthatóbbá válnak a meghódított területek, vagy a térképen szétszórt egységek, karakterek.

Látványvilág tekintetében továbbá megkapjuk a szinte kötelező 16:9-es és a 21:9-es képarányt, natív 4K felbontással megtámogatva, valamint a lehetőséget, hogy bármikor átválthatunk a klasszikus kiadás mechanikáira, így egyáltalán nem kötelező az új fejlesztések használata. Rengeteg rajongó örülhet, hiszen a Remastered egyenesen Steam Workshop támogatással jelenik meg, amihez cross-platform multiplayer mód társul. Láthatjuk, hogy a srácok egyáltalán nem szűkölködtek az extra tartalmakban, aminek eklatáns példája az eredeti játékot kiegészítő fejezetei (The Alexander és a Barbarian Invasion) jelentik – ezek a megvásárlás után dettó a pakk részét képzik.

A rengeteg pozitívumon túl azért vannak a szoftvernek gyermekbetegségei. Bár a textúrák, a hanghatások, sőt a kezelőfelületek tekintetében nagyszerűen működnek az újragondolt megoldások, azért mégiscsak egy tizenhét éves játékról beszélünk. Ebből kifolyólag pedig az AI egyáltalán nincs a toppon, nem gazdagodtunk új egységekkel, a töltési idők brutálisan hosszúra sikeredtek, számos javításra szoruló hibába futhatunk bele, ráadásul a látványvilág tekintetében szintén messze elmarad a folytatástól. Tudják ezt jól a készítők, nem véletlen a nyomott fogyasztói ár, valamint az 50%-os kedvezmény az eredeti példánnyal rendelkezők számára – legalábbis a Steam áruházában. A technikai bakik nagy része pedig orvosolva lesznek, mivel az első napos frissítésnek hála már a megjelenés napján rengeteget fog javulni a játék.

Összességében a Total War: Rome Remastered egy korrekt újrázása lett a 2004-es verziónak. A két évtized alatt a stúdió számos újítást vezetett be a szériájukba, ebből pedig itt jó pár darabot kamatoztattak, sőt a kereskedők behozása csak tovább mélyítette a franchise játékmenetét. Aki esetleg még nem próbálta a sorozatot, de már kacérkodott vele, annak tökéletes választás a Remastered, hiszen kétségkívül a sorozat egyik legjobb részéről beszélünk, ráadásul egy jóval olcsóbb vételnek számít, mint dupla ennyit kóstáló Total War: Rome második része.

A Total War-részek megvásárlásához kattints ide!

A Total War: Rome Remastered április 29-én, PC-re jelent meg.

123330cookie-checkTotal War: Rome Remastered teszt