Jön a Valentin-nap, amely, lássuk be, a legtöbb férfinak legalábbis feszültségforrás, ha nem egyenesen rémálom. Nem azért, mert a férfiak utálják az ilyesmit és erőltetett baromságnak érzik, plusz, ugye, minden nap ugyanúgy kellene szeretni a másikat és ezt ki is kell mutatni, szóval tényleg semmi értelme, csak a virágárusoknak jó, és így tovább. Nem, ezeket a sztereotípiákat hagyjuk! Azért feszültségforrás, mert az épelméjű párok ugyan megbeszélik, hogy hagyni kell az egészet a francba, szeretik ők egymást éppen eléggé (plusz a virágárus- és csokimaffiát sem kellene pénzelni, ugye), azért mégis ott van a levegőben, hogy

na jó, de azért csak-csak kéne valamit.

Ezekből aztán sokszor szaftos sértődés, kiadós veszekedés (és, ha minden jól megy, békülős szex) lesz sok esetben, hiszen bármilyen okos, öntudatos és kiegyensúlyozott az ember, a kapitalizmus és a csoportnyomás nagy úr. Szóval nincs mese, Valentin-napon illik csinálni valamit és kész. Az alábbiakban úgy ajánlunk opciókat, hogy ragaszkodunk a MediaMarkt médiaválasztékához, azaz azoknak a férfiaknak lesz hasznos, akik otthonülős programot (is) terveznek. Közben persze tisztában vagyunk azzal, hogy csúnya diszkrimináció csak azokra tekintettel lenni, akik párkapcsolatban élnek, így két további kategóriát is bevezettünk: az agglegényeket, akiket az egész nem érint, mert nincs nőjük (legalábbis Valentinnap-kompatibilis) és ez jól van így. A harmadik kategória pedig azoké az egyedülállóké, akik nemrég vannak túl egy szakításon és ez az egész téma most különösen érzékenyen érinti őket. Nekik egyébként nem olyan filmet, zenét és játékot ajánlunk, amely eltereli a figyelmüket saját vergődésükről, ellenkezőleg: hiszünk a sokkterápia erejében, így csak azért is szeretnénk rávenni, hogy szomorú vagy nyomasztó dolgokat fogyasszon. Átértékeli majd a szomorúságról alkotott fogalmait, ha szembesül azzal, hogy másoknak még nála is sokkal rosszabb! Vágjunk is bele!

Film

Ha van csajod: Halhatatlan szeretők

Azt hitted, az Igazából szerelmet meg ilyeneket ajánlunk majd, mi? Ne viccelj már, megkímélünk a szirupos-közhelyes gagyitól, már csak azért is, mert biztos ezerszer láttad már őket, például azért, mert – mint az Igazából szerelem – annyiszor jött már szembe, hogy nem is tudtad volna kivédeni. A Halhatatlan szeretők lassú, egy kicsit sötét, de a maga módján ironikus és vicces romantikus vámpírfilm. Ha ez utóbbi kategória – teljesen jogosan – hervasztóan hangzik, gyorsan tisztázzuk, hogy szó sincs az Alkonyat csillogó bőrű vérszívóiról. Jim Jarmusch (!) filmjében több ezer éves, megfáradt, de azért még mindig szerelmes vámpírpárt játszik Tom Hiddlestone (!!) és Tilda Swinton (!!!), mellettük pedig néha feltűnik a fantasztikus, azóta elhunyt John Hurt is. Detroittól Afrikáig tart a magány és az újra egymásra találás meditatív, gyönyörű és nagyszerű zenékkel illusztrált kalandja. A Halhatatlan szeretők akárhányszor újranézhető, így a barátnőd biztosan nem bánja majd az ötletet akkor sem, ha már látta. Ha pedig nem látta, nagyon hálás lesz, amiért a kötelező lakossági gagyi helyett egy igazi gyöngyszemet nézel meg vele.

Ha összetörték a szíved: Trónok Harca

Blu-Ray vagy dvd, tök mindegy, egy jól irányzott Trónok Harca-dobozzal nem foghatsz mellé. Igen, tudjuk, hogy nézted, igen, tudjuk, hogy kened-vágod a szereplőket, a legendás egysorosokat és a felejthetetlen jeleneteket, de hidd el: nagyon sok mindenre nem emlékszel. Kezdd hát újra az első évadot és gondolj arra, hogy bármilyen rossz is most neked, még mindig olcsón megúsztad a túl intelligens törpénél, akit mindenki utál, a trónörökösnél, akinek ráolvasztanak egy koronát a fejére, vagy szegény húgánál, akit eladnak szexrabszolgának, majd pont, amikor beleszeret fogva tartójába, azt megölik. Szegény Sean Beanről nem is beszélve.

Ha agglegény vagy: Dunkirk

A korábbi Christopher Nolan-eposzokhoz képest tömör és rövid, ám látványosabb és feszültebb, mint bármi, amit korábban csinált. A Dunkirk több mint egyszerű stílusgyakorlat és történelmi film: az idősíkokkal ügyesen játszva, csodálatos képekkel mesél el egy reménytelen történetet.  Nincs benne szerelem, romantika meg ilyenek, de hát ez a lényeg, nem? Megérdemled ezt a filmet.

Zene

Ha van csajod: St. Vincent – Masseduction

Ha ránézel a borítóra, akkor ezt nem is olvasod tovább, mert pontosan tudod, miért ajánljuk. Na jó, azért reméljük, egy kicsit tovább olvasod, mert el kell mondanunk, hogy St. Vincent zenéje, amellett, hogy szexi – naná, különben miért ajánlanánk? – okos, személyes, egyszerre megható és szomorú, de végig popos feminista album. Hívták őt már a női David Bowie-nak, nem véletlenül; az albumot pedig részben Annie Clark (ez a valódi neve ugyanis) Cara Delevinge modell-színésznővel való szakítása ihlette. Oké, visszaolvasva a leírás mérsékelten Valentinnap-kompatibilis abumot takar, pedig maximálisan az, szerezd be, indítsd el és hagyd, hogy egyik dolog kövesse a másikat!

Szakítás után: Portishead

Belegondolni is borzongató, hogy húsz éves az album, aminél magányosabb és nyomasztóbb remekmű aligha született a popzene történetében. A bristoli trió az emberi lélek legsötétebb bugyraiban turkált a cím nélküli második lemezükön, olyan hatásosan, hogy a Dummy című első ehhez képest Disney-filmzenének tűnik. (Pedig annak idején azt is a világ egyik legsötétebb albumának kiáltották ki.) Akkoriban még neve is volt a műfajnak: triphop, de ez ma már igazán nem számít, a lényeg, hogy a szanaszét torzított, hangmintákkal és kínzóan lassú ütemekkel telepakolt dalok, amelyeket Beth Gibbons hangja úgy visz a hátán, mintha a világ összes kínját cipelné (nyilván így is van), tökéletesen alkalmasak arra, hogy magukkal rántsanak a kilátástalanság spiráljába. Mindezt persze a te érdekedben: a végén koppansz a padlón és onnan már csak felfele vezet az út, a következő Valentin-nap pedig talán, talán, tényleg csak talán már nem magányosan telik!

Ha agglegény vagy: Queens of the Stone Age: Lullabies to Paralyze LP

Ha agglegény vagy, tulajdonképpen bármit hallgathatsz, de ha már Valentin-nap van, illene valami keményet, férfiasat, de azért intelligenst, ugye? Arról nem is beszélve, hogy ha agglegény vagy, nyilván rendelkezel legalább közép-, de inkább felsőkategóriás bakelitkejátszóval és az ahhoz dukáló meghajtással, mert hát a meleg, kissé sercegő, de azért szó szerint tűpontos hangzás az igazi, ugye? Nehogy már agglegényként, Valentin-napon streameljél, vagy ilyesmi! A nyertes pedig nem is lehetne más, mint Josh Homme híres stoner bandája, az egyszerre vad, végletekig kimatekozott, slágerekben utazó, mégis furcsa zenekara, a Queens of the Stone Age, tőlük pedig a Lullabies to Paralyze album. Egyrészt azért, mert a 2003-as remekművet, a Song for the Dead lemezt biztosan rojtosra hallgattad már, az új pedig, nos, fogalmazzunk diplomatikusan: még a rajongók közt is megosztó. A kettő között nagyszerű átkötés a 2005-ös Lullabies a maga kevésbé slágeres, csavaros, zaklatott, ám mindvégig rock and roll dalai. Tekerd meg a volumét és feledkezz meg róla, hogy odakint emberek épp halott virágokat adnak egymásnak, rossz filmekre ülnek be és túlárazott éttermekben kérik meg egymás kezét!

Videojáték

Ha van csajod: Rayman Legends

Igen, videojáték, az ugyanis ordas hazugság, hogy az ilyesmi csak árt egy párkapcsolatnak! A titok egyszerű: olyan játékot kell választani, amibe a másikat is be lehet vonni. A Rayman Legends minden szempontból tökéletes erre: bolondos, rajzfilmes grafikája és jó értelemben idióta zenéje miatt életvidám, vicces játék, két elmeroggyant szereplőt kiválasztva pedig tökéletes co-op szórakozás, amelyben nem csak segíthetitek, de viccesen szívathatjátok is egymást. (Figyelem! Két kontroller kötelező!) A zene egyébként annyira hangsúlyos hogy több pályát csak a ritmust követve lehet végigjátszani. További előnye még, hogy minden létező platformon elérhető, beleértve az előző generációs konzolokat. Az egyetlen hátránya, hogy kifejezetten nehéz, ami elrettentheti az esetleg tapasztalatlan párodat. Ekkor ne add fel, ülj mögé, vedd a kezedbe a kezeit és mutasd meg a kontrolleren, hogyan kell ezt csinálni, mint a Ghost agyagozós jelenetében!

Ha nemrég szakítottál: Shadow of the Colossus

Egy másik cikkben már méltattuk a világ egyik legfontosabb (eredetileg Playstation 2-es) játékának csodálatos remake-jét (ezúttal PS4-re és PS4 Próra), mint a videojáték-történelem egyik legszomorúbb, a végkifejlet alatt kifejezetten szívszaggató történetét egy halott kedvesről, akit a főhős békés, ám fenyegető külsejű óriások leöldösésével szeretne visszahozni az életbe, csak mert a hangok ezt mondják neki. Vidáman hangzik, ugye? A remake ugyan csak február 6-án jelenik meg, szóval csak ez után keresd a polcokon és a PSN Store-ban, de Valentin-napra bőven végigjátszhatod az egészet, aznap este tehát lamentálhatsz kedvedre búcsún, elmúláson és az ember gyarlóságán.

Ha agglegény vagy: Doom

2016 egyik legjobb, de mindenképpen a legmacsóbb és a maga módján legviccesebb játékában, miután megnyomod a „New game” menüpontot, kerek egy percig tart, hogy démonokat kaszabolj egy pisztollyal. Majd shotgunnal, majd gépfegyverrel, plazmaágyúval, rakétavetővel, láncfűrésszel, a harmadik felvonásban pedig természetesen a napjaink elvárásaihoz fazonírozott BFG is előkerül. A BFG egyébként, ha valaki nem tudná, a Big Fucking Gun rövidítése, és ezzel az információval be is fejezzük ezt a cikket.