7 retro magyar film, avagy éljen május elseje!
Régi magyar mozikat nézni általában véve is szórakoztató, a munka ünnepe kapcsán azonban kifejezetten olyan tekercseket poroltunk le, amelyek a majális szellemiségéhez valamilyen módon kapcsolódnak. Klasszikusok, nem csak nagyoknak! Röhögje át velünk az idei május 1-ét!
Visszanézve minden szebb?
A szocialista népünnepély a szabad világból szemlélve különös, már-már bájos arcot ölt. Hogy anno nagyapáink és nagyanyáink miként érezték magukat az ünnepi termelési verseny vagy épp a vörös csillagos felvonulások kapcsán, már más kérdés. Mára azonban a történelem ezen szelete lezárult. A kőkemény ötvenes évek után a szoft-kádári idők közepette a “legvidámabb barakkban” számos nagyszerű szatíra és vígjáték készült. Néha szinte érthetetlen, hogyan ment át a cenzúrán egy-egy, azért a fennálló rendszert is bíráló alkotás. Mindenesetre az önmagunkon és a kisemberen való röhögés valahogy utat tört magának a filmvászonra, nem csak hazánkban, de többek között a méltán imádott cseh újhullám képkockáin is.
A most következő válogatás nyilván részben szubjektív, számos, a témához talán méginkább illő filmet is fel lehet sorolni, de hát egyszer valahol határt kell húzni minden listának. Következzen néhány régi kedvenc, amelyet bármikor szívesen újranézünk, főleg egy jó hideg sörrel vagy fröccsel, egy könnyed május éjszakán…
Állami áruház (Gertler Viktor, 1952)
A forgatás idejét és a téma tálalását figyelembe véve is kilóg a film a válogatásból. Hiszen a már említett Rákosi-korszak alatti hangulat merőben más volt, mint a “puha diktatúra” beli verzió. A zenés, propagandisztikus filmvígjáték a korszak egyik legsikeresebb alkotásává vált, nem is csoda, hiszen a néhány mondatos szerepeket is a kor legnépszerűbb színészei alakították. A dübörgő állami termelés és a film emblematikus helyszíne a Diadal Áruház, ahol szorgos méhek módjára dolgoznak a beosztottak, kiszolgálva a vevők igényeit. Minden igazán idilli, az sem számít, hogy a konfekció cikkek kissé silányak és hát valljuk meg, randák. Az élet ennek ellenére is szépen csordogál boldog medrében.
Bekövetkezik azonban a váratlan fordulat: “az Amerika Hangja Rádió bemondja a rémhírt, miszerint másnap bevonják a 100 Ft-os bankjegyeket, azok reggeltől semmire sem használható papírfecnikké válnak. Az amerikai imperialista ellenség részéről az akció célja vásárlási roham megindítása, általa áruhiány, politikai bizonytalanság előidézése. A rémhírnek felülő, politikailag kevésbé tájékozott polgárok megrohanják az üzleteket, hogy egyetlen délután alatt elköltsék összes százforintosukat. Az önmagát szegénynek mutató, de valójában igen komoly összeggel (20 000 forint) rendelkező Dancs az áruhiányra számítva feketézés céljából, akkoriban tiltott és büntetendő felvásárlást indít meg, ehhez rokonait és barátait is igénybe veszi. A vele kapcsolatban álló alvilág is felvásárlásba kezd.” (Forrás)
Van tehát izgalom, összeesküvéselmélet és mutyi, na meg persze szerelem és a minden gonoszt legyőző, tiszta szívű munkásosztály. Retro érdekesség: a Gellért-hegyen játszódó jelenetnél a film készítői kínosan ügyeltek, hogy a bombázásoktól romos Budai Vár és a háborúban felrobbantott Erzsébet híd ne látszódjon. Az Erzsébet híd pesti pillérének romjai ennek ellenére egy pillanatra láthatóak voltak. Szintén ebben a jelenetben látható az azóta lebontott ideiglenes Kossuth híd.
Én vagyok Jeromos (Tímár István, 1971)
A lista talán legkevésbé ismert alkotása különös helyszín, egy emésztögödör körül játszódik. A tanú kapcsán hatalmas sikereket elérő Kállai Ferenc ismét közel kerül a folyók töltéseihez, ezúttal azonban falusi orvos képében alakítja a naív, szerethető karaktert. Bár a történetnek nincs köze május elsejéhez, a munkához, azon belül is a “szakik” különös világához annál inkább! A feketézés és a becsületesség, a csalással elért haszon és a jóindulatból fakadó “lúzerség” csap össze a filmben. A jelenség jó eséllyel ma is pontosan olyan erősen jelen van a hétköznapjainkban, mint a hetvenes évek elején. A tanulságos kis mozi nem szolgál éppen felhőtlen utóérzettel, de a fantasztikus színészek, többek között Alfonzó, Kállai Ferenc, Psota Irén, Pálos Zsuzsa és Harsányi Gábor miatt amolyan kötelező darab!
Veri az ördög a feleségét (András Ferenc, 1977)
Bár minden idők egyik legétvágygerjesztőbb magyar filmjében már tényleg van állami ünnepség, a történet nem május 1-én, hanem augusztus 20-án játszódik. Sebaj, a vasutas Kajtár család és a nagyhatalmú funkcionárius főnök találkozása és az alaphangulat pompásan illik a majálishoz. Mindössze egy napot ölel fel a film, a Kajtárék balatoni otthonában lezajló vendégség komolyabb drámákat sem hordoz magában, mégis minden másodperc igazi gyönyör! Egy komoly hátránya van csak a filmnek, az ember rettenestesen megkívánja a klasszikus, magyar vasárnapi menüt! Hát még a tökös-mákos rétest! Pásztor Erzsi zseniális alakítása és a fiatal Pécsi Ildikó lenyűgöző idomai örökre velünk maradnak!
Te rongyos élet (Bacsó Péter, 1984)
A lista mezőnyéből a legsúlyosabb drámát magában hordozó alkotás 1951-ben játszódik. Sziráky Lucyt, az ünnepelt primadonnát, mint osztályidegent kitelepítik, mivel egykori férje arisztokrata származású volt. Lucy vidéken megtapasztalja a paraszti életet, és ő ugyan próbálja magát megszerettetni a kitelepített arisztokratákkal, azok mégis betolakodónak tekintik őt. Lucy azonban vérbeli színésznő és igazi nő! Hamarosan megtalálja a megfelelő hangot a kitelepítettekhez, és az összes, őt csodáló férfiakhoz: a falusi párttitkárhoz, vagy épp a járási rendőrkapitányhoz is! Udvaros Dorottya és Szacsvay László szatírikus-szomorú kettőse elgondolkodtató húrokat penget. A Csárdáskirálynő betétdalát pedig még napokig dúdoljuk a moziélmény után…
Egészséges erotika (Tímár Péter, 1985)
Ó, a “ladagyár”! Fásult munkásnők, egy rakás, eladhatatlan, de mindenáron kitermelt gyümölcsös láda, egy doboz kefír, egy ipari kamera, na meg persze sok, fineszes férfi. Tímár Péter 1986-ban bemutatott bohózata örök kedvence marad minden különös ízlésű filmrajongónak. És bár ismét csak augusztus 20-a körül forog az események egy része, a munkások szerepe ebben az alkotásban elvitathatatlan, így aztán időszerű is május 1. kapcsán. A különös nyelvezet, és a később a Csinibabában vagy épp a Zimmer Feriben sokszor használt, visszafele felvett jelenetek különös atmoszférát keltenek. A rendszeren való gúnyolódás ekkorra már szinte korlátlan.
Csapd le csacsi! (Tímár Péter, 1991)
Még egy Tímár remekmű, ezúttal egy házaspár küzdelméről. Ha nincs közös munka, nincs mit építeni, összedől a világ? 1989-et írunk, a főszereplők, Bea (Pap Vera) és Géza (Gáspár Sándor) fiatal házasok. Egyik nap az asszony levelet kap a nemi gondozóból, ami csak egyet jelenthet: a férj félrelépett! Megindul a harc a házasok között, a két fél ál-szeretőket (Eszenyi Enikő, Koltai Róbert) vet be, miközben a szomszéd ház pincéjében Béla szomszéd (Eperjes Károly) vezetésével bevetésre készül egy szupertitkos munkásőr kommandós csoport. Tulajdonképpen csak egyetlen normális figurát látni a történet folyamán, a vidéki, egyszerű anyóst (Törőcsik Mari). A totális háború végén minden elpusztul, a romokon azonban valami új is megszületik…
Csocsó, avagy éljen május elseje! (Koltai Róbert, 2001)
És végül a totális telitalálat. Koltai Róbert már a Szambánál is kicsit belenyúlt a május elsejei témába, ám míg ott a színház és színészet volt a központi téma, itt már egy visszaemlékezésen alapuló, május 1-i ünnepség körül forgó cselekményszál pereg le a kockákon. A torokszorító történetet az alkotók kedves nevetésbe csomagolták, máshogy a besúgórendszert és a szabadság totális korlátozását nehéz is lenne feldolgozni.
Két bónusz kedvenc az egykori Csehszlovákiából
Miloš Forman Fekete Péter (1964) és Tűz van, babám! (1967) című alkotásai a zseniális rendező két korai mozija. A későbbi, kétszeres Oscar-díjas rendező 1986-ban, a Varsói Szerződés csehszlovákiai invázióját követően emigrált az Egyesült Államokba. Míg a Fekete Péter inkább csak nevetés a kisemberen, önmagunkon, addig a Tűz van, babám! már komoly rendszer kritika. A tűzoltóbálon és a közelben, egy idős ember házában lezajló események súlyos szimbólumok. A rendszer fojtogató légköréből kiszabaduló, „migráns” rendező későbbi munkái jól bizonyítják, kellett számára a tér, a lehetőség, az anyagi és szakmai háttér, hogy olyan grandiózus alkotásokat hozhasson létre, mint az Amadeus, a Száll a kakukk fészkére vagy épp a Hair, a Larry Flynt, a provokátor és az Ember a Holdon. Mi most azonban régi, “csehesebb” munkáit vettük elő, és mint mindig, most is szívesen újra végignézzük Csenda, a kőműves segéd lerészegedését, vagy épp a falusi szépségkirálynő választás őrületét.
Kapcsolódó MediaMarkt temékek:
Én vagyok Jeromos (DVD), 999 Ft
Udvaros Dorottya – Majdnem valaki (CD), 2299 Ft
Koltai Róbert – Sose halok meg? – Az első 75, 3299 Ft
Száll a kakukk fészkére (DVD), 999 Ft
