Szorongó kutya, senkivel sem kijövő macska? Így lehetsz végre felelős, boldog állat-társ!

Bár szerencsére a szerető családokban élő két és négy (esetleg nyolc, ezer vagy épp nulla) lábúak többsége boldog és kiegyensúlyozott, sok háziállat küzd szorongással, lelki problémákkal. Az állattartók bizonyára tisztában vannak vele, milyen gyakori mára a rákos megbetegedés a kedvencek között, amely, persze más tényezők (pl. táplálkozás) mellett sokszor lelki eredetű okokra vezethető vissza. Hogyan segítsünk a szőrös-tollas-pikkelyes barátainknak, hogy túljussanak a problémáikon? Egyáltalán miről ismerhetem fel, ha baj van? Összeszedtünk néhány fontos dolgot minden állatbarátnak, hiszen kedvenceink lelki egészségének kulcsa a mi kezünkben van!

Mint az embernél, itt is a megelőzés a legfontosabb!

Ha valaki úgy dönt, háziállatra tesz szert, olyan szintű felelősséget vállal, mintha gyereket akarna. Persze már halljuk, ahogy felháborodnak sokan, azért mégse hasonlítsuk az embert egy nyúlhoz vagy kutyához! Nos, sokan úgy vagyunk vele, hogy egyenrangú partnerként és igenis családtagként, társként tekintünk kedvenceinkre. Emiatt aztán – ahogy minden normális szülő -, mi is a legjobbat akarjuk a kisebb-nagyobb állatainknak. A testi egészség (védőoltások, megfelelő táplálkozás, kielégítő mozgás és persze az ivartalanítás!) mellett a lelki egyensúly is a gondos gazdik figyelmének középpontjában áll. Hibát mindannyian elkövethetünk, de vannak olyan alapszabályok, amelyek be nem tartása, figyelmen kívül hagyása már-már állatkínzással ér fel.

Magyarországon még mindig nincsenek tisztában az emberek az állattenyésztés sötét oldalával. Bár természetesen léteznek megbízható, profi, állatszerető fajta szaporítók, mégis számos brutális “babagyárat” is fenntartunk, mi, “fogyasztók”. E sorok írója kifejezetten szenior-kutya rajongó, de megérti, hogy sokan vágynak kiskutyára, kölyökmacskára, egyéb fiatal állatra. Az aranyos kisállatok utáni vágy természetes, az ellenőrizetlen körülmények közül érkező egyedek vásárlása viszont etikai bűn. Hiszen ezzel állatok kizsákmányolását, kínzását finanszírozzuk, ráadásul jó eséllyel eleve genetikailag és pszichésen terhelt kutyust veszünk, amely aztán számos szenvedés után, hamar elpusztul. Ha mindenáron fiatal állatot szeretnénk, hemzseg az internet a nem várt almok kölykeivel (melyet ugye az ivartalanítással megelőzhetünk). De gyeptelepeken és menhelyeken is bőven akadnak csöppségek, akik örökbefogadásával, a helyek és a humánerő felszabadításával áttételesen további életeket is megmenthetünk.

A fajta kiválasztásánál (akár macskák esetében is) nagyon körültekintőnek kell lenni, hiszen hatalmas eltérések lehetnek az alap karakterekben és igényekben. Nyilván minden egyed más, de azért bőven vannak fajta jellemzők (nyugodtság, hízékonyságra való hajlam, extrém mozgásigény, korai halandóság stb.), amelyeket szem előtt kell tartani a nagy döntés előtt. Nem elég, hogy egy kutya, egy macska, egy nyúl “cuki”. Érteni kell hozzá és ismerni kell a fajta hátterét és jellemzőit is. Az idősebb (2 év feletti), örökbefogadásra váró kutyák esetében a legtöbb menhely és gyeptelep, valamint segítő szervezet bővebb jellemrajzzal rendelkezik. Sok esetben nem ismert az árva állatok teljes múltja, de bizonyos dolgokra a szakemberek képesek következtetni a viselkedésből és persze fizikai jelekből is.

 

Egy sírva-nevetős, személyes történet

2017 telén ideiglenes örökbefogadóként elvállaltam egy súlyos szeparációs szorongással küzdő, 10 év körüli kutyát. A gyönyörű kan a miskolci gyeptelepről került Budapestre egy kifejezetten kutyák mentésével és örökbefogadásával foglalkozó szervezeten keresztül. Fotó alapján beleszerettem az “öregúrba”, de mire láttam a képeket, a kutya már egy ideiglenes otthonban volt. Majd pár hét alatt kiderült, súlyos szeparációs szorongásban szenved, vagyis gyakorlatilag nem lehet egyedül hagyni. Ha volt körülötte valaki, a világ legjámborabb és csodálatosabb társa volt. De egy hosszabb egyedüllét olyan pánikrohamokat váltott ki nála, hogy bútor nem maradt egyben. Mivel az életvitelem nagyon rugalmas, így átvállaltam a kutyát, hiszen mellettem szinte sosem kellett egyedül lennie. A segítő szervezet egy nagy méretű kennelt (amelyben fel tudott állni, meg tudott fordulni) is kölcsönadott, így ha muszáj volt hosszabban elmennem valahova, biztonságban tudhattam a lakást.

A szerelem hatalmas volt, a gyönyörűség semmiben nem tett nálam kárt, igaz, felügyelet nélkül maximum 20 percekre hagytam egyedül (a kennelt nem szívesen alkalmaztam, de ilyen rövid ideig, ha nem is túl nyugodtan, de elvolt a kutyus nélküle is, melyről egy direkt bekapcsolva hagyott kamera felvétele tanúskodott). Igazi álom társam volt, akit az alvás és evés, meg persze a rengeteg simogatás tett boldoggá. Érdekes jelenség volt, hogy a kutya folyton kereste a testi kontaktust, a mancsa, a feje mindig a lábamhoz ért ha olvastam, dolgoztam. Ez persze nagyon aranyosnak tűnt, de valójában a súlyos szorongását fejezte ki. Az öregurat aztán három hét után örökbefogadták. Sajnos azonban kiderült, nem a megfelelő helyre került, így végül visszajött hozzám, az addigiaknál még erősebb pánikrohamokkal. A kutyamentő szervezet segítségével és támogatásával felkerestünk egy trénert, aki egyszerű gyakorlatokkal, házi feladatokkal látott el minket.

A ‘szepás’ állatok esetében a ritmus, az állandó rutin ismétlődése nagyon fontos, így különösen nagy gondot fordítottunk arra, hogy a bácsi tudja, mikor mi történik. Persze nyilván elmentünk esténként ide-oda, voltak nem várt programok, de a séták és az étkezések nagyjából mindig ugyanúgy folytak, szertartás szerűen. Emellett apró akaraterő próbákat is gyakoroltunk, melyeket gyönyörűen teljesített a kutya. Sajnos a visszakerülése körüli szorongás miatt végül természetes alapanyagú nyugtatókat is be kellett vetni, melyeknek hatását különösebben nem éreztük.

Végül aztán eljött a “nagy ő”, és az öregúr megtalálta a tökéletes társat és családot, ahol további tréningeket vesz és ahol a feltétlen szeretet mellett a türelmet és a megfelelő törődést is megkapja.

Számomra a legfontosabb tanulság a történetben az ideális társ megtalálása volt. Nem hazudok, fülig szerelmes voltam a kutyába, komolyan elgondolkoztam a végleges örökbefogadásán, de tudtam, egyedül, komolyabb segítő háttérbázis nélkül olyan lemondásokkal járna a közös életünk, amit nem lenne szerencsés elkezdeni. Mivel gyakorló túrázó és utazó vagyok, megviselte volna az idősödő, kényelemre vágyó állatot a sok gyaloglás, jövés-menés. Ha viszont folyton leadtam volna felvigyázásra, a szorongása jó eséllyel tovább romlott volna. El kellett tehát engedni a “cukiság faktort”, és a kutya érdekeit nézve kivárni a tökéletes gazdit. A jövőben is szenior korú kutyákat szeretnék menteni, gondozni és egy napon, ha saját társam lesz, jó eséllyel a 7+-os korosztályból fogok választani. Illetve onnan hagyom, hogy kiválasszon engem a kutya. Hiszen jó esetben itt tényleg egy társas kapcsolat, egy szövetség alakul ki, nem egy tulajdonjog.

 

Mit tehetek én, ha kisállatom van és valami “nem stimmel” vele

Ahogy az embereknél, úgy az állatoknál is a legnehezebb stádium, hogy megtaláljuk a megfelelő, személyre szabott módszert.  “Kétlábúként” is néha idő, míg a számunkra hatásos módszert, terapeutát, eszközt megleljük. De míg mi meg tudjuk magunkban fogalmazni a kételyeinket egy-egy mellékvágányról, a kutyánk, macskánk nem fog tudni szólni, hogy mi a jó neki. Azt mondják, a leghatásosabb kutyaterápia elsősorban a gazdikról szól. A Korom Gábor nevével fémjelzett tükörmódszer már a nevében is jelzi, mire számíthatnak az oktatáson résztvevők. A kölyökkutyákkal és felnőtt, valamint problémásabb egyedekkel is dolgozó iskola honlapján egy nagyon fontos megállapítás olvasható: A kiképzők személye, egyéni stílusa, az iskolák elhelyezkedése, létszáma és egyéb körülmények is befolyásolhatják a foglalkozásokat.” Ahogy említettük tehát, meg kell találni a megfelelő helyet, személyt és módszert, ez talán a legidőigényesebb kérdés a nevelés és a szorongás feloldás kapcsán.

Ha nincs komolyabb gond a kedvencünkkel (nem szed szét rendszeresen dolgokat, kijön más állatokkal és az emberekkel, nincsen konstans hasmenése, étvágyzavara stb.), akkor is érdemes kicsit elmerülni a szakirodalomban. A Stresszoldás kutyáknak című könyv például a Fear Free („Félelem nélkül”) pozitív megerősítésen alapuló programról szól, amely a félénk és szorongó kutyákon hivatott segíteni. A szerzők – állatgyógyászok és viselkedéskutatók – a stressz, a félelem és a szorongás tüneteit járták körül, amelyeket úgy fest, a kutyatartók jól ismernek, bár ritkán értik meg, mivel állnak szemben. Rendkívül hasznos könyvről van szó, “telis-tele személyes történetekkel és részletesen leírt megoldásokkal, amely életmentő lehet az aggódó gazdik és félénk kutyáik számára. A könyvből többek között megtudhatod: Miért válik egy állat félénkké és szorongóvá, milyen káros hatásai vannak a félelemnek a kutya életére, és hogyan segít ezen a Fear Free program? Milyen típusai vannak a félelemnek, és hogyan ismerhetjük fel ezek jeleit a kutyán? Milyen buktatókkal jár a büntetés, milyen előnyei vannak ezzel szemben a pozitív megerősítésnek, és mi a jutalmazás helyes módja? (A könyv lépésről lépésre ismerteti a jutalmazás megfelelő alkalmazását.) Hogyan szoktathatod helyes viselkedésre a kutyádat, és növelheted az önbizalmát, valamint az alkalmazkodóképességét bármely életkorban? Hogyan taníthatod meg a kutyádat alapvető vezényszavakra és izgalmas feladatokra, amelyekkel biztosíthatod a lelki egészségét? Hogyan oszlathatod el a kutya leggyakoribb félelmeit jutalmazás alapú módszerekkel? Hogyan teheted félelemmentessé az állatorvosi vizsgálatot, a kutyakozmetikai kezeléseket, a gyerekekkel való játékot, a forgalmas köztereket, a családi kiruccanásokat és más konkrét élethelyzeteket?”

 

Persze a legfontosabb a figyelem, a szeretet, na és a türelem

Sajnos sok állattartónál a figyelem a kényelmes bútorokban, játékokban és öltözékben merül ki. Nem azért, mert nem szeretik igazán a kedvenceiket, hanem mert nem elég tudatosak a felelősségvállalás kapcsán. Sokan már azt sem mérik fel, mennyibe fog kerülni egy-egy állat ellátása (az étkezések és az alom mellett az oltások és az orvosi kezelések összege bizony nem két fillér!). Bízunk benne, ha minden kutyára, macskára, egyéb háziállatra vágyó felnőtt csak egy szakkönyvet elolvas az örökbefogadás, esetleg a vásárlás előtt, vagy még inkább kikéri egy szakértő véleményt (érdemes felkeresni a menhelyeket és elbeszélgetni az ott dolgozókkal, esetleg elmenni egy nyílt napra, vagy akár beállni önkéntes sétáltatónak, segítőnek!), sokkal harmonikusabb és tartósabb ember-állat kapcsolatok alakulhatnak ki, és megelőzhetővé válik sok egészségügyi és lelki probléma is. Húsvét környékén mindig elő-előkerül a felelős állattartás témája. Azonban az év többi napján is érdemes foglalkozni a kérdéssel és a “nagy döntés” előtt mindenképp muszáj elmélyedni kicsit az etológia ránk vonatkozó részeiben. Mindemellett az “extra” energia ráfordítás mellett egyértelmű, hogy háziállattal élni csodálatos dolog! A speciális kapcsolat megfizethetetlen, a boldogság-mutató pedig folyton-folyvást kileng!

Kapcsolódó MediaMarkt termékek:

Marty Becker – Lisa Radosta – Wailani Sung – Mikkel Becker – Stresszoldás kutyáknak, 3699 Ft

84050cookie-checkSzorongó kutya, senkivel sem kijövő macska? Így lehetsz végre felelős, boldog állat-társ!