A magyar Spiderman, aki csak “spider”, nem “man” – újra mozikban a Vízipók-csodapók!
1975-től kezdve évtizedekig a tévében futott a sorozat, majd az alkotók 1983-ban összefűztek jó pár epizódot, kiegészítették pár összekötő jelenettel és moziban is bemutatták a víz alatt élő pók és barátai történetét. Remake helyett most a digitálisan felújított verziót tárja a nézők elé a Mozinet. Érdemes tehát beírni a dátumot a naptárba: április 18-tól ismét “jön, jön, jön a Vízipók”! Ha pedig haza vinnéd magaddal a kedves történeteket, a MediaMarktban megtalálod a mesét, akár gyűjteményben, akár kisebb kiszerelésben is!
Furcsa, torz hangok és nagy adag biológia
Gyerekként nem különösebben kedveltem a légnadrágos és a keresztes pókok, valamint a körülöttük élő aprócska élőlények történeteit. A mozi premier kapcsán, felnőtt fejjel megnéztem pár részt a sorozatból és rájöttem, mi zavart. Illetve arra is, mennyi mindent nem értékeltem korábban. A legkomolyabb kapcsolódási nehézséget a sok esetben eltorzított szinkronhangok jelentették számomra, egyszerűen nehéz volt azonosulni a karakterekkel a furcsa, kissé recsegő tónusok miatt. Amelyeken érződött, gépekkel manipulált emberi lágék, nem pedig aranyos kis kabócák, csigák, katicák. Gyerekfejjel simán elfogadjuk, hogy amit látunk, bár nem a valóság, mégis “létezhet”. A szívünkben, az agyunkban ott él Vuk és Süsü és Gombóc Artúr. A mindig is jól eladható, szerethető állatfigurákkal sem nehéz kialakítani a képzeletbeli, érzelmi kapcsolatot. De ha egy apró vízicsiga úgy szól, mint Mikrobi, az ember néha összezavarodik.
A hangszínek mellett talán Keresztespók folytonos nyavajgása, kötekedése is zavart. Na meg a felsőbbségtudat, hogy ő a szárazföldön él, márpedig ez a pókok életének a rendje, aki másképp tesz, legalább is megkérdőjelezhető. A mese erénye egyébként nyilván ebben is rejlik, a másság és elfogadás kérdése ártatlan, 70-es, 80-as évek köntösben került tálalásra. Az alkotók számára talán inkább az adott, meglehetősen specifikus környezet gondos bemutatása járhatott a fejükben. A sorozat ötletgazdája, Bálint Ágnes dr. Kertész Györgyöt, az ELTE Állatrendszertani Tanszékének docensét kérte fel a figurák és a történet szakszerű kidolgozására. Ha az ember átolvassa a mese adatlapján a szereplők nevét, hirtelen rádöbben, egy tankövnyi, összesen 77 (!) élőlényt helyeztek el a rajzolók a sorozatban! Nyilván akadnak azonos fajhoz tartozó egyedek is (pl. a darazsak, bolhák vagy épp a különböző színű vízicsigák), de elvitathatatlan érdeme a mesének, milyen alapos körképet mutat a hazai élővilág egy speciális szeletéről. Emellett a megrajzolt növények kapcsán is az az érzésünk támadhat, egy növényhatározót nézegetünk, ahol fotó realisztikus képek peregnek a szemünk előtt.
Néhány apró érdekesség
A Vízipók-csodapók kalandjai eljutottak külföldre is, a lengyel verzióból egész részletet találtunk, de akadnak plakát és könyvkiadványok nyomai is az interneten, illetve feliratos részek is (bár ezek között akad megrendítően rossz verzió is, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy viccnek szánta-e az “alkotó”, vagy tényleg azt gondolja, ilyen az angol nyelv…). A cseh nyelvre fordított mese 2009-ben és 2010-ben ment utoljára a Minimax kinti csatornáján, ami, ha nem is tegnap volt, de azért újkori sikernek könyvelhető el. Míg Hollandia 1992-ben csapott le a magyar pókra, összesen 33 epizódot vetítettek le az RTL4 helyi adóján. A legmeglepőbb találat viszont egyértelműen az arab és fárszi verzió. Egészen különös élmény az ismeretlen, egzotikus nyelveken felcsendülő főcímdalt és párbeszédeket hallgatni. A vérbeli rajongóknak az összes alábbi felvételt jó szívvel ajánljuk!
A lengyel pók
A holland pók
Az arab pók
A fárszi pók
Cseh nyelvű plakátok a 90′-es évekből és angol verzió a kis barátainkról:
