Már az ókori görögök is sütöttek gofrit!
Míg a palacsinta római eredetű finomság – a kutatások alapján a légionárius katonák pajzsukon sütötték meg a nagy, kerek, lapos tésztát -, úgy fest, a gofri a német-alföldi tájakhoz, elsősorban a belgákhoz köthető. Mivel ételek kapcsán azért nagy szokott lenni a szórás: az általunk erdélyinek tartott kürtőskalácsot a csehek is sajátjukként árulják, míg például a bureket (ejtsd: bjurek) számos dél-európai ország vallja saját, nemzeti ételének, a szerbektől a bolgárokig. Nem tisztünk kinevezni a belgákat az ínycsiklandozó gofri atyjának, mivel azonban a legtöbb forrás feléjük mutat, mégiscsak nekik mondunk köszönetet a csodás finomságért. Mindenesetre úgy néz ki, az étel eredete egészen az ókori görögökig visszanyúlik, akik – római társaikhoz hasonlóan – szerették a sült tésztát, így előszeretettel készítettek forró vaslapok között ostyákat. Az eredetmonda kapcsán ezután hatalmas űr tátong, a következő, jelentős lépés a gofri történetében a Németalföldön következett be. A belga cukrászok, akik az egyéb finomságok készítéséből megmaradt maradékokat igyekeztek felhasználni, hogy ne menjen kárba a tészta, kisütötték azt. A vaslapok mintázatának lenyomatába végül mézet csorgattak, majd így árusították az édességet. A talán nálunk is jól ismert, eredeti “wafel” név is ehhez kapcsolódik, hiszen a szó a méh lépet jelöli. Az 1964-es világkiállítás kapcsán végül a brüsszeli verzió eljutott Amerikába, ahol elsősorban reggeliként honosodott meg az étel: szalonnás-juharszirupos verzióban. A klasszikus belga verzió mellett létezik egy hazánkban is elérhető változat, mégpedig a holland “stroopwafel”. Az északi szomszédok finomságának előnye, hogy csomagolt verzióban is tökéletes, nem kell feltétlenül frissen beszerezni. A vékony, ropogósabb lapocskák közötti édes-mézes réteg (óh, ha ezt Eliza Doolittle látná!) bár kissé émelyítő, előnyére válik, hogy nem lehet belőle sokat enni. Emellett egy fekete, cukormentes kávéval karöltve csodás élményt nyújthat!
De mi is az a gofri?
Nos, a gofri egy rácsos tészta, amelyet – ahogy említettük – vaslapok között sütnek, majd különböző szószokkal, feltétekkel ízesítenek. Sós és édes verzióban is fogyasztható, Magyarországon talán elsősorban a habos krémekkel díszített változat a legismertebb. De az egyre népszerűbb édesség egyre összetettebb ízesítéseket is felsorakoztat: a fagylalt, a gyümölcsök, a különböző csonthéjas vagy épp csokis reszelékek, de akár a pillecukor is elő-előfordul már az utcai gofri árusok kínálatában. Mivel maga a tészta is finom, így a desszert tulajdonképpen nem igényel különösebb körítést. Persze a “több több” elve alapján agyonhalmozhatjuk mindenféle földi jóval, csak figyeljünk oda arra, hogy azért ne szökjön az egekbe a vércukor szintünk…Gofri otthon? Igen!
A technológia és a piac csodája, hogy nagyjából bárki és bármikor készíthet otthon gofrit. Sőt, játszhatunk is a témával: a vékonyabb – hollandusabb -, ostya szerű verziót ugyanis gyors és ügyes hajtogatással akár tölcsérré is formázhatjuk! Emellett a reggelink részévé is válhat a finomság, mondjuk rukkolás-kecskesajtos feltéttel, esetleg avokadóval. Nyilván klasszikus májkrémet is rákenhetünk a tésztára, még az is lehet, hogy működik… Egy sajtos-bacon-ös verzió viszont már így leírva is ígéretes. Egy a lényeg: merjünk kísérletezni és persze sütni! Receptekben rogyásig gazdag az internet, tapsztalataink alapján a legegyszerűbb verziók szoktak a legjobban beválni. Formázási és ízesítési tippekért is elég csak felmászni a világhálóra, persze ha az ember kicsit tudatosabb, azért kikérheti szakértő cukrász véleményét is! És hogy miben készítsük el a gofrinkat? A MediaMarkt áruházaiban online és személyesen válogathatunk a különböző méretű és tudású ostya-, panini-, palacsinta-, szendvics- és persze gofrisütőkben. Aki kedveli ezt az irányt, multifunkciós, cserélhető lapú eszközt is talál a MediaMarkt, jelenleg 110 termékből álló kínálatában! A sütőlapok és berendezések beszerzése után pedig nincs más hátra, mint irány a piac: tojás, liszt, sütőpor, tej, vaj, olaj, cukor és só, no meg egy kis vaníliás ízesítés elég az első lépésekhez. A gofri nem egy ördöglakat, a titka a tökéletes vastagságban, a barázdákban és megfelelő sütési időben rejlik. Úgyhogy kezdő cukrászokként is nekiláthatunk kísérletezni, hogy megtaláljuk a leginkább testhezálló kombinációt! Hajrá!
