Egy hajdanán szebb napokat is megélt stúdió jövője múlik legújabb játékuk sikerein. A fejlesztő jövőbeli terveit figyelembe véve bizakodóak lehetünk, de az Anthem jelenleg nem egy komplett alkotás. A Mass Effect és a Dragon Age-szériával berobbanó BioWare talán utolsó szalmaszálába kapaszkodik az Andromeda csúfos bukása után. Az Anthem fejlesztését közvetlenül Shepard és a Reaperek történetének lezárásakor kezdték el 2012-ben. Hét év sok idő, így a Dylan kódnéven futó játék munkálatai alatt megannyi változás történt a csapatban (a két társalapítón kívül 2018-ban még több kreatív vezető lépett le), és ez már az Andromeda végeredményein is meglátszódott. Bár jó pár– a Mass Effect első részén dolgozó- szakember tért ideiglenesen vissza hozzájuk, mégis óriási nyomás helyezkedik nemcsak a szakma, hanem rajongói oldalról is az edmontoni fejlesztőre. Lássuk összetörtek vagy pont ellenkezőleg, sikerült-e előnyt kovácsolniuk a vállukra nehezedő elvárásokból. A történet egy idegen bolygóra kalauzol el bennünket, amelyet a Shapereknek nevezett istenek ismeretlen okokból hirtelen elhagytak, a planéta átformálását pedig megszakították. A legnagyobb probléma, hogy a terraformálásra használt technológiát hátrahagyták, ezekről tudni kell, hogy képesek irányítani a rejtélyes Teremtés Himnuszát. Az emberek fejlettségi szintje közelében sincs a Shaperekhez képest, emiatt képtelenek uralmuk alá hajtani a misztikus relikviákat, ami azért bajos, mert időről-időre aktiválódnak ezzel nem kis galibát okozva a megmaradt túlélőknek. A főszereplőnk egyike a Freelancerek csoportjának, akiknek feladata, hogy a különleges exoruhák használatával megakadályozzák a mindig aktuális kataklizmát. A páncélok egy Helena Tarsis nevű hölgyhöz, illetve segítőjéhez Arden Vassa feltaláló nevéhez fűződnek, Ő volt az a személy, aki az ősi civilizáció technológiáját felhasználva megalkotta a Javelineket, majd később életét adta az Urgoth faj elleni küzdelemben. Később General Tarsis és elit egysége a Legion of Dawn végül győzedelmeskedett felettük, ezzel a tettel újból az emberiség lett a bolygó domináns faja – legalábbis Bastion lakói ekkor még ebben a hitben élhettek. Az emberek frakciókba és erődítményekbe verődve próbálják átvészelni a Shaperek után hátra maradt káoszt. Tíz évvel a kampány kezdete előtt a Dominion nevű csoport egyszer már megpróbált szert tenni Freemark erődjének szívében rejtegetett idegen tárgyra, de fáradozásuk hiábavaló volt, mert az ostromukkal pusztulásra ítélték a Freelancerek hajdani bázisát. Láthatjuk tehát, hogy ők lesznek a legfőbb riválisaink, viszont ettől függetlenül egyik oldalra sem lehet ráhúzni a „rossz” vagy a „jó” jelzőt. Nem szeretnék már rögtön az elején negatívan nyilatkozni, de aki arra számít, hogy a bő húsz óra után választ kap minden kérdésére, az csalódni fog, ugyanis a kiadó üzleti modellje pont a főszál elhúzására épít. A fősodor egyébként szinte végig feszes tempót diktál, ahogy haladunk előre úgy bonyolódik a cselekmény, valamint egyre inkább elmosódnak a morális határok. Az Anthem kitűnően indít, végig beszippant, ami alatt igazi látványorgia tárul a játékos szeme elé. Pont emiatt fájó, hogy technikailag ennyi hibával jelent meg, ráadásul a végjáték utáni lehetőségeink még jó pár hónapig szintén erős korlátok közé lesznek szorítva. Sajnos a publikum előtt a lehető legkellemetlenebb módon indítottak a kanadai kollégák, az előre jól beharangozott VIP demó korántsem ment zökkenőmentesen. A szerverállomány rögtön az első órában megadta magát, előjöttek a képfrissítési problémák, textúra hibák és a sűrű képernyőfagyások – utóbbival sokaknak játszhatatlanná vált a kipróbálható verzió. Nyilván részben emiatt tartanak béta fázisokat, de mégis jogos lehet a kérdés: egy ilyen kiélezett helyzetben miért kockáztatták meg a „VIP” jelzőt nem gondolva arra, hogy ezzel még több potenciális vásárlókat bukhatnak? Minden kezdet nehéz (ezt biztosan sokat mondogatták a kiértékeléseken), de úgy tűnik tanultak belőle, szerencsére a nyílt hétvégét már szinte döccenőmentesen hoztak le a srácok. A korai hozzáférések nyilvánvalóvá tették, hogy javelinekkel bejárni az Anthem impozáns világát, egyszerűen fantasztikus érzés! A vízesésekkel, esőerdőkkel, hegyekkel-völgyekkel megkoronázott helyszínek áll leejtően festenek, ezeken keresztülrepülni pedig igazán egyedi hatással bír – végre átélhetjük, hogy mit érezhet Tony Stark aktuális high-tech találmányában. Természetesen nincs tökéletes boldogság itt se, páncéljaink ugyanis túlhevülnek, ilyenkor landolásra kényszerülünk és jó pár másodpercig szinte bárminek ki vagyunk téve. Első körben biztosan a túlmelegedés lesz az igazi ellenségünk, hiába a Vasember-szerű ruha, hiszen szabadúszó zsoldosaink sokkal sebezhetőbbek az ilyen helyzetekben. A repülés élménye és irányítása (legalábbis kontrollerrel biztosan) idővel rutinszerűvé, valamint intuitívvá válik, pár óra után pedig szinte minden mozdulatot érezni fogunk. Az emberiség utolsó mentsvárának egyikéül szolgál Fort Tarsis, ahol számtalan NPC keresztezi utunkat. Küldetéseket kaphatunk tőlük, szóba elegyhetünk velük, hogy minél többet tudjunk meg a minket körülvevő világról, de az első küldetések teljesítése után alapanyagokat és kozmetikai cuccokat vásárolhatunk nem kevés pénzmagért cserébe. Gyakorlatilag szabadon bejárhatjuk a várost; elszórtan kódexeket, extra információkat találhatunk és számos teljesítésre váró (napi, heti, havi) kihívásokat vállalhatunk el a minél gyorsabb fejlődésünk érdekében. Sokak számára biztosan meg fogja törni a ritmust, sőt lehet a belső nézet sem fog feltétlenül mindenkinek tetszeni, de számomra a karakterek mimikájának kidolgozása miatt egyáltalán nem zavart, révén picit más aspektusból is szemlélődhetünk a prológus előtt választott főszereplőnkkel. Csalódás, de ne várjunk túlságosan mély karakter-testreszabhatóságot, mert erre inkább csak a páncéloknál lesz lehetőség, de másrészről legalább látszik, hogy a készítők nem akarták újból elkövetni az Androméda egyik leginkább szidalmazott hibáját, az arcjátékot. Ezúttal gyakorlatilag tökéletesre sikerült, szinte minden érzelmet leolvashatunk az adott személy arcáról és akkor még nem említettük meg a szebbnél-szebb átvezető videókat. Az Anthemet jellemezhetnénk egy Destiny-Mass Effect klónként némi Vasember életérzéssel, és meg kell mondjam: mindez piszok jól áll neki! A négyféle páncéltípus (Colossus, Ranger, Storm, Interceptor) teljesen eltérnek, de egyben remekül kiegészítik egymást. Harc közben érdemes fókuszba állítani a kombinált támadásokat: ha egy Storm által befagyasztott emberre tűzet dobunk, akkor a szerencsétlenül járt delikvens berobban, amivel extra és sokkal nagyobb sebzéseket vihetünk be. Bár a négyfős kooperatív mókában egy csapatban lehet akár ugyanannyi Colossus, ellenben a fenti példa szintén jól tükrözi: az ütőképes összeállítás érdekében érdemes előre lebeszélni és megosztani egymás között a karakterosztályokat, valamint azok képességeit, felszereléseit. Minden típusnak megvannak az előnyei-hátrányai, talán a Ranger ebből a szempontból a leginkább kiegyensúlyozottabb, továbbá fontos megjegyezni, hogy páncélonként eltérő speciális támadással rendelkezünk. Ilyenkor gyakorlatilag bárkivel is aktiváljuk a közvetlen környezetünkben biztosan fű nem terem, ebből kifolyólag érdemes bölcsen felhasználni őket, hiszen újratöltődési idejük hosszú percekbe telnek. Ügyes és átgondolt döntés, hogy a küldetések és főbb ellenfelekkel vívott harcok után a loot csakis a pálya végén érhető el, ezzel az alkotók elkerülik a játékmenet ritmusának megtörését a mások számára felesleges időhúzással egyetemben. A különböző ritkasági szintű fegyverek, páncélok vagy kiegészítéseikből iszonyat mennyiség található, de hozzá kell tenni, hogy az egyes fegyverek modelljeire ez már semmiképpen se igaz. Szinttől függetlenül lényegében csak a statisztikájuk változik, a kinézetünk sajnos nem. A ruhák speciális képességeit szintén a pályákon elszórt zsákmányból turbózhatjuk fel vagy cserélhetjük le, amivel egészen érdekes összeállításokat is létrehozhatunk. Természetesen a felvehető páncélok kinézeteit szintén tetszés szerint variálhatjuk, átszínezhetjük. A játékban fellelhető mikrotranzakció bizony első sorban a küllemekre fog épülni – a helyi pénzbeli egységeken kívül lila fizetőeszközzel, vagyis úgynevezett shardokkal fizethetünk érte, amikből jó magyar forintért tárazhatunk be az aktuális platformunk piacteréről. Kétségkívül az Anthem legerősebb része maga a javelinekkel történő kalandozás. Igazi adrenalin bomba velük repkedni és egyben harcolni egy olyan fantasztikus világban, ahol a pályák megalkotása és kivitelezése igazi művészi értékkel bír. Ami ennél is frenetikusabb azok a konkrét összecsapások, elképesztően szórakoztató három társunkkal együtt megvívni az epikusabbnál epikusabb csatákat – pontosan emiatt vagyok dühös és emiatt kár, hogy technikailag bizony súlyos hibákkal teli játék köszön vissza. Nyilvánvalóan óriási volt feléjük a kiadói nyomás, ne feledjük, hogy a Ubisoft hamarosan piacra dobja a legfőbb konkurenciának számító Division 2-őt, ami egy bejáratott cím, ráadásul az előrendeléseit látva adhat némi okot az aggodalomra. Tehát maga a tény, hogy az EA szerverei néha ledobálnak, már „megszoktuk”, viszont ezzel sajnos csak a jéghegy csúcsát karcolgattuk. Többször előfordult, hogy a misszió elején valami miatt összekavarodott a gombkiosztás, így az univerzumot is felrobbantó elsöprő erejű támadás helyett inkább integetett, tapsolgatott vagy egyszerűen csak nem reagált rettenthetetlennek tűnő harcosom. Továbbmegyek, egy mellékmisszió legvégén egyszer csak a feltámasztó (így a fegyverválasztó) gomb minden előzmény nélkül elromlott, nem reagált -, így el lehet képzelni mekkora sikerrel zárhattunk egy nehéz fokozatra állított etapot. Konkrétan hemzseg a minden képzeletet felülmúló bakiktól; hirtelen eltűnő testrészek, furcsa vagy megszakadó hangeffektek, beakadó (be nem töltődő) textúrák és küldetések, túlbonyolított menürendszer, mindennek tetejében pedig a képfrissítés Full HD felbontásban se hozza döccenés nélkül az elvárt szintet. Sok mindent elárul az Anthem technikai oldaláról, hogy a megjelenés utáni napon már megjelent egy tíz gigás javítócsomag, ami többek között a hanghatásokat, a játék stabilitását, valamint némileg csökkentette a hosszú perceket igénylő töltési időt. A BioWare üdvöskéje egy végtelenül ambiciózus projekt, amit rengeteg tartalommal lehet és meg is kellene megtölteniük a fejlesztőknek! Mivel az alkotók hosszú távra terveznek, így életbevágóan fontos a játék életben maradása szempontjából, hogy megfelelő mennyiséget pakoljanak bele és szerencsére erre már megvannak az elképzelések, legalábbis ami a sztori utáni elfoglaltságot illeti. A következő negyedévben számos bővítést terveznek, többek között márciusban Freeplay Eventek, úgynevezett legendás missziók (ebből eddig három végtelenségig felvehető van), illetve új tárgyakat, kozmetikai eszközöket szerezhetünk meg a Strongholdok (raidek) ládáiból. Áprilisban magasabb fokozatra kapcsolnak és a hét új Freeplay Eventen, a legújabb legendás küldetéseken kívül kapunk egy plusz raid-pályát. Mindez azt jelenti, hogy összesen már négy közül választhatunk az alapból bent lévőeken, illetve a fősodor végén megnyíló másik kettő után. Bevezetésre kerül a Mastery-rendszer, bekerülnek a várva-várt guildek, kibővülnek a játék Destiny-re hajazó közösségi funkciói és ez még nem minden, hiszen hetente újabb és újabb Stronghold-kihívások keretein belül mérhetjük össze tudásunkat barátainkkal. Azt sajnos nem tudjuk, hogy áprilisban milyen további tartalmakkal gazdagodunk, mivel a kilencven napos „útiterv” második-harmadik fejezetére egyelőre nem tért ki a csapat. Az Anthem jelenleg nem bővelkedik se a hazai, se a külföldi sajtó pozitív kritikáitól. Sajnos a bő húsz-huszonöt óra alatt teljesíthető történet után jogosan tesszük fel nemcsak magunk, hanem a készítők felé is a kérdést: oké, de hogyan tovább? Jelen állapotában az Electronic Arts-nak sikerült újból előrukkolnia egy félkész címmel (helló, Battlefield V!), ami a látványvilág és az akció élvezeti faktorának tekintetében fenomenális lett. Csodálatos tájak, félelmetes hanghatások, addiktív és egyben lehengerlő élményt kínál a BioWare legújabb produktuma, de mindezt milyen áron? Óriási a kettősség, hiszen ha működik, a piac egyik legélvezetesebb játéka, ha pedig előjönnek a bakik, akkor folytathatjuk szitkozódásunkat a kiadó felé. Én azt mondom, hogy mindenképpen várniuk kellett volna legalább fél évet a kiadatással, viszont mindez senkit se tántorítson el tőle. A koncepcióban óriási potenciál rejlik, ráadásul az elképzelések szerint rengeteg tartalom van a csőben, a mi feladatunk ebben az esetben pedig nem más, mint kivárni őket. Ez utóbbi fogja eldönteni ugyanis, hogy himnuszként vagy éppen requiemként fogunk rá emlékezni. A játékot itt vásárolhatod meg! Az Anthem PC-re február 15-én, míg Xbox One és PlayStation 4 platformokra 22-én jelent meg.