Battlefield 2042 teszt
A Battlefield 2042 a nem túl távoli jövőt és egy nagyon is reális hadviselést mutat be a rajongóknak, nagy kár, hogy a borzasztó rajt és a rengeteg technikai hiba beárnyékolja a legújabb Battlefield-epizód minden szegletét.
Ahogyan a Call of Duty: Vanguard esetében, úgy a Battlefield 2042 bétafázisa sem aratott osztatlan sikert sem a rajongók, sem pedig a kritikusok szemében. Habár látva a konkurens Call of Duty gyatra minőségét, a Battlefield-rajongók joggal hihettek kedvenc sorozatukban. Sajnos a helyzet az, hogy ezúttal nem kaptak jobbat vagy többet, mint a másik oldalon álló Vanguardban reménykedők. Hiába a sok szemkápráztató videó, amiket a DICE a marketing tervek alapján közzétett, a svédek legújabb eresztése sajnos eklatáns bizonyítéka arra, hogy miért nem szabad idejekorán a hype-vonatra előfizetni. Óriási kár érte, hiszen a 128 fős összecsapásokkal operáló, tornádók által tépázott pályákkal és modern fegyverzettel minden adott volt egy jó kis Battlefield-epizód megalkotására.
Ami elsőre feltűnő lehet, az a sztori teljes hiánya. Először a Battlefield V után a csapat úgy döntött, hogy ezúttal nem akar szingli kampányt csinálni, ehelyett minden erőforrást az online mókára fog összpontosítani. Nos, hiába a munkaerő allokálása, ez lényegében sehol nem látszik majd a multiplayer ikonra bökve, hiszen az előző rész után gyakorlatilag minden tekintetben visszalépésnek fogjuk érezni az Electronic Arts legújabb lövöldéjét. Az összesen három részre osztható módok a következőképpen néznek ki; az All-Out Warfare fülön belül találhatjuk meg a klasszikus Breakthrough és Conquest területfoglalás alapú módokat. Itt ugorhatunk bele a 128 fős csatározásokba, amiket összesen hét különböző pályán élhetünk át. Nem sok mindent tudtam dicsérni a Vanguardot játszva, ellenben a pályák legalább nagyszerűen lettek kivitelezve, sajnos ez a Battlefield 2042 esetében már egyáltalán nem mondható el.
Ahogyan a játékmechanika egyes elemei, úgy a játszóterek sincsenek megfelelően optimalizálva. A pályák óriásiak lettek, aminek következtében (főleg jármű nélkül) hosszú perceket kell gyalogolnunk a következő csetepatéig, persze abban az esetben, ha addig nem kapnak le minket a levegőből. Eddig is rengeteget számítottak a járművek, most viszont egyértelműen az a fél kerül előnybe, ahol a csapattagok többsége jól bánik a földi és a légi egységekkel. A dolog pikantériája, hogy ezek a pályák nemcsak nagyok, de teli vannak üres elemekkel, amik így mind a járművek, mint pedig a mesterlövészek paradicsomjaként szolgálnak. Természetesen a száz feletti összecsapások csak az újgenerációs konzolokon és PC-n elérhetőek, a gyengébb gépekkel rendelkezőekkel be kell érniük a szokásos 64 bakás szórakozással. Sajnos ők szintén ezeken a pályákon fognak játszani, hiszen nem igazán érkezett azóta se egy kisebb, csőszerű pálya (pl. Operation Metro), ahol a közelharci tudásunkat tudnánk kamatoztatni.
A következő játékmód a Hazard Zone névre hallgat, ami a kevésbé káosz-szerető játékosbázisnak lett kitalálva. Itt összesen 32 játékos esik egymás torkának, ahol a négyfős csapatoknak a dolga, hogy bizonyos számú adathordozókat mentsenek ki a zónákból. Sajnos ez a játékmód csak akkor működik, ha a haverokkal tudunk nyomulni, illetve a rengeteg technikai baki itt már kétségkívül tetten érhető. A különböző járművek ebben a játékmódban szintén dominálnak, ezeket kilőni sima rakétavetős egységekkel borzasztó nehéz, ráadásul a sorozat történelmében most először sikerült olyan rosszul a hangkeverés, hogy simán mögénk tud jönni légpárnás tank anélkül, hogy időben észrevennénk. Tehát nemcsak a fegyverek döreje lett sokkalta gyengébb bármely elődhöz képest, mivel a minőségbeli romlás a játék minden egyes szegletére igaz. Habár a készítők mindezt próbálják hétről-hétre foltozgatni, a botrányos rajtban rengeteg játékost elvesztettek, így óriási kérdés, hogy a közeljövőben mivel próbálják majd visszacsalogatni a csalódott rajongókat.
A harmadik játékmód Portal lesz, ami talán mindközül a legszórakoztatóbb órákat nyújtja. A Portal adja legteljesebb Battlefield-élményt, hiszen itt visszautazhatunk picit az időben és feleleveníthetjük a régi szép emlékeket. Kezdve a Battlefield 1942-ben utoljára játszott El-Alamein vagy a Battle of Bulge pályáitól, át egészen a Bad Company 2 Arica Harborig vagy a Battlefield 3 Caspian Borderig mindet gyönyörűen újították fel a készítők. Valóban nosztalgikus élmény ezeken a hadszíntereken újból fegyvert ragadni, ellenben nagy kár, hogy a „hűha” érzés sokaknál el fog maradni. Ennek oka egyrészt, hogy hiába a class-rendszer megléte, a fejlődés ebben a játékmódban borzasztóan belassul, továbbá a bonyolult és átgondolatlan menürendszer szintén képes lesz sokaknál frusztrációt okozni. Az átdolgozott classok szerint gyakorlatilag mindenki bármelyik fegyvert használhatja, viszont az egyes kasztok képességei (szanitéc, mérnök, stb…) már megmaradtak az egyes specialistáknál. Persze az élet és a lőszertöltögetésen túl találkozni fogunk jó pár elborultabb képességgel; ilyen lesz az automatizáld lőtorony vagy később megszerezhető kampó, amivel bárhova fellőhetjük magunkat. Jogos a kérdés, hogy mi értelme van a grappling hooknak egy Battlefield-játékban, de erre valószínű csak a fejlesztők tudnának érdemi választ adni.
Technikai téren igazából nem túl sok fejlődést tapasztalhatunk a Battlefield V-höz képest. Egyáltalán nem csúnya, sőt helyenként gyönyörűen tud festeni, de összességében semmi extrát nem gyújt grafikai szinten a DICE alkotása. Sajnos a képfrissítés stabilitásába már könnyedén bele lehet kötni; habár nem annyira durva a helyzet, mint PC-n a 20 és 40 között ingadozó fps-el, ellenben PlayStation 5-ön folyamatosak a különböző fagyások és összeomló szerverek. Sose gondoltam volna, hogy a következőket le fogom írni egy Battlefield-tesztben, de az a számos játékmechanikai gond és átgondolatlan interface mellett magán a gunplayen is rengeteget kell még políroznia a stúdiónak. Ha ez még nem lenne elég, akkor ott van az összesen 22 darab fegyver, ami egyrészt borzasztóan kevés, ráadásul ezeknek a balanszát (sebzésüket, visszarúgásukat) dettó sikerült csodálatosan elrontani. Sorolhatnám még naphosszat a számos kisebb-nagyobb technikai hibákról, hiszen a megjelenés óta elárasztották az internetet a durvábbnál-durvább képernyőmentések és videók, de legyen elég annyi: lesz mit orvosolnia a fejlesztőknek a következő hónapokban.
Összességében a Battlefield 2042-öt inkább a hangulat és a nosztalgikus Portal játékmód viszi el a hátán, mintsem a hibátlan és átgondolt prezentáció. Rengeteg munkája lesz még a svédeknek azért, hogy visszaszerezzék a rajongók kegyeit, akiket mind a botrányos rajtnál vesztettek el – a hozzájuk vezető út pedig még sok-sok hónapon át vezet. Valószínű sokkal gyorsabb ütemben fognak érkezni a javítócsomagok, mint mondjuk a Cyberpunk 2077 esetében, de ettől függetlenül mindig nehéz dolog újra megnyerni a csalódott réteget. Pedig az EA és a DICE ugyancsak élő szolgáltatásként tervez a Battlefield 2042-vel és lehet egyszer meg is fogja érni a megvásárolni, de jelen helyzetben senkinek sem tudnám tiszta lelkiismerettel ajánlani közel 30 ezer forintos fogyasztói áron az idei Battlefield-epizódot. Úgy tűnik 2021 év végén lényegében minőségi lövöldék nélkül maradtunk, egyik nagy sorozat képviselője sem tudta hozni a tőlük elvárt színvonalat. Erre talán még sose volt példa, de mi ez, ha nem egy figyelmeztető jelzés az iparág utóbbi években egyre csak gyűrőzödő hozzáállásáról.
A Battlefield 2042 megvásárlásához kattints ide!
A Battlefield 2042 november 19-én Xbox Series X/S, Xbox One, PlayStation 4, PC és PlayStation 5-re jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük.
