Közeleg a karácsony, ami többek között azt jelenti: összegyűlik a család – ez pedig a szokásosnál is nagyobb esemény, tekintve, hogy az elmúlt két évben finoman szólva vissza kellett fogni magunkat ez ügyben. Ha pedig együtt vagyunk, egyvalami biztosan nem maradhat ki:
a CSOPORTKÉP
Csoportképet készíteni, azaz legalább három-négy, de esetenként tíz-tizenöt embert egy képbe komponálni úgy, hogy senki se lógjon ki, pislogjon be, legyen túl sötét vagy túl világos, ne vágjon arcokat (vagyis csak olyat, amilyet szeretne), és még valahogy a fa is benne legyen, vagy legalább valami finom vizuális motívum utaljon arra, hogy karácsony van: nem könnyű. A közös családi, baráti fotózkodás éppen ezért pár perc után, egy kollektív „jó, hagyjuk, jó lesz az, biztos van köztük vállalható” sóhajtással ér véget, aztán persze rendre kiderül, hogy nincs köztük vállalható.
Az alábbiakban ezen segítünk öt (plusz egy) egyszerű, könnyen betartható tippel, amelyek ráadásul máskor is jól jöhetnek majd, ha komolyabban érdekel a fotózás.
Szórt, egyenletes fények
A fotó két dologból áll: expozíció, kompozíció. (Meg egyébként még egy csomó mindenből, de a fotótörténeti és -elméleti nagyesszétől most eltekintünk, reméljük, nem bánjátok.) Most az elsőről lesz szó, azaz arról, hogy milyen minőségű, színű és mennyi fény jut be a kamera (ami lehet profi gép és okostelefon is) lencséjébe, és azzal mit kezd a gép. A portréfotósok kedvenc fénye a szórt, azaz lágy árnyékokat, finom átmeneteket adó, és egyszínű fény. (A csoportkép márpedig portréfotó, csak sokan vannak rajta.) Azaz nagy rutin és fantázia kell, hogy a különböző színű fényeket ügyesen vegyítsük, és általában csak stúdiófelszereléssel lehetséges jó eredményt elérni, ezért most maradjunk annyiban, hogy legyen egyszínű.
Ezekre lehet szükséged a jó fényekhez:
- Állandófényű LED körlámpa az arcok hatásos megvilágításához;
- Állandófényű, téglalap LED lámpa a sokoldalú fotós és videós világításhoz;
- Dönthető és forgatható fejű vaku, hogy a falról, plafonról visszaverve szépen derített, egyenletesen világított fotókat kapj;
- Derítőlap, a természetes fény visszaveréséhez, hogy az árnyékos részleteket is megfelelően exponáld.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ne keverjük a különböző színhőmérsékletű fényeket, például az ablakon át beérkező természetes fényt és a benti izzók fényét – az eredmény lehangoló lesz. Ha van elég természetes fényünk, főleg, ha szórt, azaz nem közvetlen napsütésről van szó, használjuk bátran azt – és semmi mást. Ha közvetlenül süt be a nap az ablakon, próbáljuk szétszórni a fényt áteresztő függönyökkel. Az alanyainkat állítsuk bátran a fényforrással (tehát az ablakkal) szemben, hogy attól lehetőleg mindenki ugyanazon, vagy hasonló távolságra legyen – ha nem így teszünk, az ablakhoz közel állók túl sok fényt kapnak és beégnek (menthetetlenül fehér lesz az arcuk, eltűnnek a vonásaik), és/vagy bebuknak az ablaktól távol állók (ugyanez, csak sötét tónusokkal).
Ha már este van, és nincs természetes fény, nehezebb dolgunk van, de nem lehetetlen a küldetés. Nagyon fontos, hogy ne egy, éles fényforrást használjunk, hanem több lámpát, amelyek fénye lehetőleg előről és/vagy oldalról érkezzen; nincs annál lehangolóbb, mint amikor az alanyok feje felett világító izzó eltünteti a szemeket és ijesztő, sötét táskákat varázsol alájuk, és úgy általában mindenkire rátesz plusz öt-tíz évet.
Cikkajánló
HAT TIPP, AMITŐL AZONNAL SZINTET LÉPSZ FOTÓSKÉNT
Legyen félalakos!
Térjünk rá a kompozícióra! Tudjuk jól, hogy sokaknak természetes az álló, tehát vertikális fotó, egyszerűen azért, mert eleve úgy tartják a telefonjukat, és egyébként is úgy lesz teljes alakos (az outfit megmutatása márpedig fontos), de ezt most engedjük el! A csoportkép – tehát ahol emberek egymás mellett állnak, ülnek, guggolnak és ugrálnak – bizony fekvő szeretne lenni. Menjünk minél közelebb, azaz komponáljuk félalakosra, mégiscsak az arcok a fontosak, azoknak kell minél több teret adni – de azért hagyjuk némi helyet oldalt és felül, hogy szellős legyen, ne szorítsuk őket a kép legeslegszélére!
Kreatívkodj bátran, ha pózoltatásról van szó: nem kell, hogy egymás mellett álljanak, nyugodtan állíthatod, ültetheted őket ötletesen, ihletődj a reneszánsz festményekből, kedvenc együttesed fotóiból, vagy Annie Leibovitz hihetetlen műgonddal összerendezett csoportképeiből – az alanyaid hálásak lesznek, és te is magadnak!
Cikkajánló
ELÉG EGY MOBIL ÉS EGY ELHÚZOTT FÜGGÖNY: ÍGY FOTÓZZ KARANTÉN IDEJÉN!
Felejtsd el, hogy „csíz”!
A közhiedelemmel ellentétben nem tesz jót a képnek, ha mindenki egyszerre mond valamit, amitől úgy tűnik, mintha szélesen mosolyognának – már csak azért sem, mert már három-négy ember sem tud semmit tökéletes szinkronban mondani és csinálni, hát még tíz tizenöt. (Főleg nem a negyedik tojáslikőr után.) Az ilyesmiből vagy káosz lesz, vagy kényszeredett vigyor. Még csak mosolyogtatni sem feltétlenül kell őket – sosem veszi jól ki magát a képen, ha unszoljuk őket. Általában elég, ha mindenki egyszerűen belenéz a kamerába, a többi úgyis jön magától.
A csoportképtfotózás során egyébként is külön művészet a harc a bepislogás ellen. Az a szomorú helyzet, hogy ha hat-hét embernél több szerepel egy képen, valaki jó eséllyel pislog majd; a profi fotósoknak kész repertoárjuk van ennek elkerülésére. A legegyszerűbb és leghatásosabb az, ha sorozatképet lősz: öt-hat fotó gyors egymásutánban, és biztosan lesz köztük olyan, amin mindenkinek nyitva a szeme. Van fotós, aki direkt arra kér mindenkit, hogy csukja be a szemét, hogy aztán „most!”-ra kinyissák; ilyenkor azonban általában nagyon furcsa a végeredmény, mindenki gúvadt szemekkel bámul a kamerába. Mi egy klasszikus fotós trükkre esküszünk: kérjünk meg mindenkit, hogy nézzen bármerre, csak ne a kamerába, és „most”-ra forduljon felé. Ez az egyszerű, vicces játék csodákat tesz: ellazít és mosolyra késztet mindenkit (főleg, ha előtte egymásra néznek), az összhatás pedig meghitt és természetes lesz.
Óvatosan az időzítővel!
A csoportképpel egy a gond: valakinek el kell készítenie. Az a valaki márpedig jó eséllyel nem lesz rajta a képen. Ilyenkor jön jól az időzítő, ám ennek használata nem csak macerás, de sok-sok hibalehetőséget is rejt. Állvány kell hozzá, azzal meg ugye körülményesebb komponálni, így elvész a pillanat varázsa, ha beállítottad a megfelelő időt (a mi tippünk: legyen tíz másodperc), oda kell érned a helyedre, be kell helyezkedned és természetes testtarttást, arckifejezést felvenni, ez pedig nagyon nehéz, főleg, hogy nincs senki a kamera másik oldalán, aki instruáljon. Az egyetlen, amivel kissé oldható a dilemma, az időzítő plusz sorozat: a készüléket állítsd be, hogy több képet is készítsen, így biztosan lesz megfelelő köztük.
A legjobb azonban, ha akad valaki, aki nem szeretne rajta lenni a képen; még mindig ezerszer jobb, ha egy ember nyomja meg a gombot, mintha egy állványra szerelt kamerával néznétek farkasszemet hosszú másodpercekig.
Ezekre lesz szükséged az időzítéshez
- Szelfi miniállvány hajlítható lábakkal, hogy bárhol rögzítsd okostelefonodat, könnyebb gépedet;
- Egyszerű, olcsó, de megbízható állvány komolyabb gépekhez, okostelefon-adapterrel;
- Profi, stabil, strapabíró állvány gömbfejjel csoportképhez, éjszakai tájfotóhoz vagy asztrofotográfiához;
- Univerzális infrás távirányító, hogy több méterről, időzítés nélkül is gombnyomásra exponálhasd a gépet.
A karácsonyfa legyen keretmotívum!
A karácsonyi csoportképek visszatérő kliséje, hogy a delikvenseket beállítják a fa elé, hiszen ettől lesz egyértelmű, milyen alkalomból gyűltek össze. Ezzel önmagában csak akkor van baj, ha kötelező érvényű szabályként gondolnak erre a megoldásra. A helyzet ugyanis az, hogy lehet akármilyen szép, a karácsonyfából ritkán lesz jó háttér: ha kettőnél több ember szerepel a képen, máris nem tölti ki a képet, azaz a háttér káosz lesz, amiben mellesleg van egy karácsonyfa is. Szabadítsuk fel magunkat ezen kényszer alól és pózoltassunk, komponáljunk szabadon, esetleg észben tartva, hogy a fát akár a képkivágás szélén, keretmotívumként, akár más ügyes megoldással – például az előtérbe egy-két ágat, izzót belógatva – használjuk. Vagy ki is hagyhatjuk. Sokkal szebb – és karácsonyibb – lesz a csoportkép boldog emberekkel – és esetleg egy-két karácsonyi pulcsival –, karácsonyfa nélkül, mint a fa előtt kényszeredetten összezsúfolt arcokkal.
Mehet a szelfi!
Ha túlgondolni sem szeretnéd, nem fontos, hogy a lehető legnagyobb felbontású és a legjobb minőségű legyen a kép, mégis emlékezetes fotót szeretnél, zsúfolódjatok össze, pattintsátok fel a szelfikamerát a lehető legnagyobb látószöggel és hadd szóljon!
Kapcsolódó termékek
