Battlefield V teszt
A Battlefield V visszatért a gyökereihez, a második világháborús epizód egyfajta tisztelgés a hősök előtt, ami ráadásul hibátlan többjátékos élményt nyújt.
A huszadik század legsötétebb esztendői nemcsak a filmek és sorozatok, hanem a videójátékok berkeiben is közkedvelt témának számít. Komoly kihívás lenne felsorolni, hogy eddig pontosan hány tucat cím szólt a szűk hat évig elhúzódó világégésről, de kétséget kizáróan a Call of Duty, vagy a szebb napokat megélt Medal of Honor széria szolgálta a legrealisztikusabb és legélvezetesebb feldolgozásokat. Több év kihagyás után az Activison időszerűnek látta visszatérni 1944-be, így jutottunk el a tavalyi esztendőben megjelent CoD: WWII-ig, aminek sztorijában újból a normandiai offenzívát, valamint a partraszállást követő fontosabb eseményeket követhettük végig. A kiadó döntése (loot boxok ide vagy oda) finoman fogalmazva is nyereségesnek bizonyult, hiszen a Garand kiugró tárának jellegzetes csattanása ismét vásárlásra ösztönözte az embereket. Most az Electronic Arts – DICE kettősnél van a labda és már előjáróban elmondhatjuk, hogy a konkurenciához hasonlóan szintén jól választottak a készítők, a végeredmény pedig egy rutinból összerakott, de roppant hangulatos játék lett.
A Battlefieldnél – Damoklész kardjához hasonlóan – mindig kényes témaként lebegett a fősodor milyensége, így egyáltalán nem csoda, hogy az EA egy teljesen más megközelítést alkalmazott a 2016-ban megjelent előd esetében. Ahogyan a Battlefield 1-nél, úgy megint a War Stories fogja nekünk szolgáltatni a játék történetközpontú fejezeteit, a megjelenés napján három kampányt plusz egy bitang látványos prológust gyűrhetünk le. Mind a három sztoriban lényegében valós eseményeken alapuló és sajnos méltatlanul elfeledett bevetéseket játszhatunk végig, amik bár nem annyira grandiózusak, mint az Omaha Beach-en történtek, de kétségtelenül heroikus tetteket ismerhetünk általuk meg. Az EA – DICE fiktív karakterekkel meséli el nekünk őket, így tisztelegnek a bátor hősök előtt, íme:
A Nordlys-t elindítva a norvég ellenállás oldalán szállunk harcba az elnyomó hatalommal szemben, ahol a német nukleáris programot kell szabotálni. A „Gunnerside” néven elhíresült hadművelet a második világháború egyik kisebb, de egyben legfontosabb eseményének egyike volt – a hat főből álló kommandós csapatnak a vemorki nehézvíz-előállító üzemét lövés és emberveszteség nélkül sikerült megsemmisítenie. A vakmerő frontvonal mögötti bevetéssel ez a maroknyi ember gyakorlatilag megakadályozta, hogy a nácik időben atombombához jussanak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a történészek szerint a németek ’45-ig képtelenek lettek volna elegendő nehézvizet kitermelni nukleáris fegyverkísérleteikhez, de mindez természetesen semmit nem von le a cselekedet értékéből.
Az Under No Flag címet viselő hadjárat főszereplője Billy Bridger, akivel az „Operation Albumen” nevű támadásban veszünk részt. Az 1942 júniusában elindított akcióban a britek Kréta szigete felé vették az irányt, hogy a németek repülőgépeiben annyi kárt tegyenek, amennyit csak tudnak. Ebben az elsők között tartott és összehangolt szabotázs-akcióban több mint negyven gépet sikerült elpusztítani, illetve közel még egyszer ennyiben súlyos károkat okozni. A lényeg itt nemcsak a partizánakció, hanem a tengelyhatalom utánpótlásának megnehezítése volt. A Luftwaffe elleni támadással akarták ellehetetleníteni a görög szigeten állomásozó német csapatoknak az Erwin Rommel által vezetett Afrikakorps (Német Afrika-hadtest) támogatását.
Tirailleur fejezetben egy, a többihez képest nagyobb szabású operáció keretein belül kell borsot törni az ellenfél orra alá. A D-naphoz képest csupán csekély figyelmet kapó „Operation Dragoon” nevű bevetés alatt játszódó történet a francia hadsereg gyarmati, Tirailleurs hadtestére fókuszál. Az 1944 szeptemberében lezajlott dél-franciaországi partraszállás lényege egyszerű volt; elvonni a Harmadik Birodalom figyelmét a normandiai partraszállásról, illetve ezzel úgy megosztani őket, hogy ne tudjanak utánpótlásokat küldeni a nyugat-francia partokhoz. Érdekesség, hogy az eredetileg Szenelgál és környékéről toborzott katonák alkották a világ első fekete-afrikai ezredét, sőt köztudott, hogy ezekben az időkben nem tartották sokra a színes bőrűeket (és mindezt a fősodor eleje hűen prezentálja), így szólhat ez az esemény: vakmerőségről, testvériségről, bizonyításról és nem utolsó sorban történelemhamisításról. Ebben a kampányban picit hátrébb szorul a lopakodás, nem véletlenül tehát a tirailleur főnév, aminek jelentése „lövész, mesterlövész” – ebből pedig már sejthetjük, hogy mi lesz a legfőbb feladatunk. A pályák szerkezetéből adódóan pedig valóban a mesterlövészpuska fog a legjobb választásnak bizonyulni, de természetesen olyan fegyverrel vonulunk harcba, amilyennel csak szeretnénk.
A három felvonáson és a prológuson kívül van még itt egy The Last Tiger névre hallgató, 1945-ben játszódó misszió. Őt egyelőre homály fedi, de az előzetesekben látott snittekből következtetve a címadó Tigrisbe, pontosabban a harckocsi parancsnokának bőrébe bújhatunk. Lehet Michael Wittmann, a híres SS-páncélososztály parancsnokának háborús tetteibe nyerhetünk bepillantást, aki korának egyik legkiemelkedőbb páncélos tisztje volt? Nos, december 4-én kiderül…
Az általunk választott nehézségi fokozattól és maximalizmusunktól függően nagyjából hat-tíz óra között teljesíthetjük a Battlefield V egyszemélyes kampányát, de érdemes megjegyezni, hogy két megoldás is a történetek újrajátszhatósági faktorát erősítik. Minden epizódban számos felszedhető tárggyal találkozhatunk, amiknek összegyűjtögetésével néhány különlegesebb fegyvert nyithatunk ki, ráadásul a cselekmények utolsó fejezeteiben szűkösen, de valamelyest kinyílnak a pályák. Ilyenkor egy nagyobb régióban mozoghatunk, feladatunk pedig minden esetben három küldetésre fog oszlani. Persze túl nagy mélységet ne várjunk tőlük, hiszen általában kimerülnek annyiban, hogy robbantsuk fel ezt meg azt, viszont ettől függetlenül a megoldásukba belevihetünk némi kreativitást. Osonva, és a lehető legnagyobb óvatossággal, de egy Stuka pilótafülkéjében ülve a „durr bele bumm” módszert egyaránt bármikor alkalmazhatjuk, viszont csak óvatosan, mert már közepesen nehézségen se lesz könnyű dolgunk a krautok ellen.
A Battlefield V sava-borsát az előző eresztéshez hasonlóan ugyancsak az online mód, ezen belül leginkább a Grand Operations és a Conquest adja, de természetesen a Frontlines, Team Deathmatch, Domination és az újoncnak számító Breakthrough műfajokban is megmérkőzhetünk. A megjelenés napján összesen nyolc térképen indulhatunk harcba, játszani fogunk többek között Norvégiában, Észak-Afrikákban, Franciaországban és Hollandiában. A pályák pedig: a Twisted Steel, Narvik, Rotterdam, Aerodrome, Devastation, Arras, Hamada és a Fjell 652 névre hallgatnak. Aki a szűkösebb terepet szereti, annak a Fjell lesz a tökéletes választás, hiszen ő rendelkezik a legkisebb mérettel, míg a Hamada pont a másik végletet képviseli. Ahogyan azt már megszokhattunk mindegyikük dinamikus időjárással van felvértezve, ami azt jelenti, hogy Rotterdamban bármikor eleredhet az eső, de Narvikon szintén elkaphat minket egy nagyobb hóvihar, ezzel jócskán lecsökkentve a látótávolságot. Ha minden a tervek szerint halad, akkor december és január környékén jön a Panzerstorm című játékmód (ami kiemelten a járműves harcokra fog koncentrálni), illetve a Tides of War (december 6.) és a Last Tigerrel párhuzamosan aktiválódó Practice Range (december 4.) dettó hamarosan bővíti a repertoárt. A PUGB és a Fortnite csúcsra juttatta a battle royalt, a zsánerre kihegyezett Black Ops 4 sikerei után pont a Battlefield maradna ki belőle? Igaz, március 5-én, de érkezik a Firestorm névre keresztelt módja, a megjelenéskor összesen hatvannégy játékossal karöltve.
Az inkább küldetés-orientált Grand Operationsben előre meghatározott feladatokat kell több szinten teljesítenünk. A bétában is látott Narvik első (Airborne) körében légvédelmi ágyukat fogunk a térképen elszórt bombákkal megsemmisíteni, majd ha ez sikerült, jöhet a „Final Stand” etap. Itt már nincs utasszállító gépekből ejtőernyővel kiugrálás, a cél pofonegyszerű: áttörni az ellenfél védelmi vonalait, majd elfoglalni a központját. A különböző stratégiai pontok (avagy zászlók) elbitorlására az örökzöld Conquest nyújt lehetőséget. A jól bevett módszer szerint működő felállásban összesen hatvannégy katona feszül egymásnak, a két hadsereg feladata elfoglalni és tartani, illetve védeni a kulcsfontosságú területeket. Az nyer, aki minél tovább tudja uralni őket, ezzel lenullázva a másik fél pontjait. Mindkét játékmód sarkalatos pontja a csapatjáték, erre a Battlefield 1-ben megismert négyfős squad-rendszert találták ki a fejlesztők. Kiélhetjük taktikai vénánkat, szóval tervezhetünk, végrehajthatunk, célpontokat jelölhetünk meg, mindennek fejében a csapatvezető megannyi speciális támogatást kérhet (lőszert, tankot, légicsapást). Továbbá elhalálozásunk után a még életben maradt csapattag mellett ragadhatunk újra fegyvert, így másodpercek alatt ismét a harc sűrűjébe vethetjük magunkat.
Miért változtatott volna a stockholmi fejlesztő olyan dolgokon, amik flottul működnek? Akár aposztrofálhatnánk ezzel a mondattal a Battlefield V-öt, ezt pedig hozzáállásunktól függően vehetjük előnyként vagy hátrányként is. Gyakorlatilag minden 2016 óta fejlesztett elem megmaradt, tehát aki ismeri az előző részt vagy játszott pár kört a Star Wars: Battlefront 2-vel, azt pár újdonságtól leszámítva túl sok meglepetés nem érheti. A DICE ugyanis rengeteg energiát fektetett mind a négy karakterosztály (Assault, Medic, Support, Recon) és fegyverzetének testreszabhatóságába. A csomagokban kinyitható ruhák, fegyver kiegészítők, harci festések, továbbá női és férfi karakterek garmadája áll rendelkezésünkre, hogy a saját szájízünk szerinti felszereléssel apríthassuk a bakákat. Az újdonságok listájára írhatjuk a minimális építkezési mechanizmust, ugyanis szinte bármelyik egységgel képesek vagyunk homokzsákokat, „mini” utánpótlási pontokat, szögesdrót és lövészárok hálózatokat kiépíteni környezetünk előre meghatározott pontjaira.
A szintekhez igazított fegyvereinket festegethetjük, kiegészítőket aggathatunk rájuk, illetve minden elsődleges puskánkat játékstílusunkhoz mérten specializálhatjuk. Ezeket a tulajdonságokat többek között a napi küldetések és az assigmentek teljesítésért kapott pénzzel vehetjük meg, például feloldhatjuk: a gyorsabb újratöltést, könnyebb csípőből tüzelést, pontosabb célzást, kisebb visszarúgás, gyorsabb tárcserét, stb. Fontos megjegyezni, hogy csak kozmetikai felszereléseket rejtenek magukban az akár majd valódi pénzért is megvehető csomagok, tehát semmiféle játékmenetbeli előnyt nem fog nyújtani azoknak, akik nem restek beáldozni néhány zöld hasút a külsőségek oltárán.
Bár a Battlefield V korántsem hibátlan, a svéd srácok szerencsére nagyrészt ki tudták gyomlálni a béta gyermekbetegségeit, de azért akadnak jócskán furcsaságok. A menübe kilépve még mindig sokszor szétdobja a csapatot, főleg a többjátékos mókában akad rengeteg tereptárgy összeolvadás, illetve még mindig érthetetlen, hogy miért kellett minden interakciót egy gombra rakni. Nagyon frusztráló, amikor a legnagyobb tűzharc közepette még pluszban azzal is bíbelődhetünk, hogy megtaláljuk az újraélesztés közben véletlenül kicserélt mordályunkat.
A Battlefield 1 talán legidegesítőbb tulajdonsága a rengeteg töltési idő volt, de itt a tapasztalat szerint maximum két perc alatt betölti a következő csatát, ellenben a kezdőképernyőre való kilépéssel, amihez esetekben kénytelenek leszünk még egyszer ennyit várni. A béta után sok kritika érte a játékot, miszerint a hangok eltörpülnek az előző részben hallottakétól, de az a helyzet, hogy a korai fázis és a végleges produktum között ég és föld a különbség. Az egyjátékos kampány alatt szóló zenék hű társként egészítik ki a képernyőn látottakat, illetve az online mókában egyszerűen fenomenális szinten járul hozzá a hibátlan háborús hangulat megteremtéséhez.
Természetesen a DICE-tól megszokott grafikai minőséget kapjuk, ebbe most se lehet belekötni. A pályák, katonák, fegyverek és járművek kidolgozása első osztályú, a fizika rombolhatósága lenyűgöző, a motor szinte döccenőmentes képfrissítést tudhat magáénak. Tehát röviden: a Frostbite 3 teszi a dolgát, piac legszebb második világháborús címével van dolgunk! A fegyverek közötti különbség jól érezhető, minden lövésnek, tárazásnak érezzük a súlyát, maximum a tankok lövegtornyainak fürgeségét lehet megkérdőjelezni, de valahol ez érthető, hiszen a Battlefield a pörgős, taktikus és átütő erejű többjátékos élményre fókuszál.
A Battlefield V összességében egy remek játék lett, ami néhány hibát és frusztráló megoldást leszámítva olyan élményt kínál, amire csak vajmi kevesen képesek. A csúszás egyértelműen jót tett neki, továbbá reméljük, hogy a félresikerült marketing által okozott károkat szintén minimalizálni tudják a készítők. Eddig úgy tűnik, hogy az EA nem szeretné magára hagyni legújabb gyermekét, hiszen már az elkövetkező hónapokra annyi ingyenes tartalmat jelentettek be, amennyit a Battlefront 2 talán csak most, egy év után tud felmutatni. Aki a téma szerelmesének vallja magát, annak biztosan tetszeni fog az „ötödik” Battlefield rész, de ajánlom mindazoknak is, akik egy minőségi, második világháborús lövöldére vágynak.
A Battlefield V Deluxe változata november 15-én, míg a standard kiadás november 20-án, Xbox One, PC és PlayStation 4 platformokra jelent meg.
