Canon R100 teszt – kicsi a bors, de éles!

Mégis mit várjunk egy ilyen olcsó géptől? – kérdeztük szkeptikusan. A Canon R100 megmutatta: nagyon is sokat várhatunk.

Nehéz manapság fényképezőt tesztelni. Pontosabban könnyű, csak nehéz eredetinek maradni közben. A gyártók évről évre fejlesztgetik a termékcsaládjaikat a belépő szinttől a csúcskategóriáig, a készülékek egy kicsit mindig gyorsabbak, kényelmesebbek, jobban kezelik a képzajt – igaz, a megapixelháborúnak szerencsére évek óta vége –, de az utolsó igazi forradalom az volt, amikor a tükör nélküli vázak (MILC) utolérték tükrös társaikat (DLSR), azóta semmi. Azaz, kis túlzással:

Ha egy ma használatos fényképezőt láttál, az összeset láttad. (Sokkal inkább kérdés, mire szeretnéd használni a gépet, a fotózás világa, a készülékek rengeteg lehetőséget kínálnak)

Van, ami videóban kicsit jobb, van, ami gyors sorozatot tud, van, amely az autofókusz ügyében előzi be a konkurenciát, de alapvetően mindegyik teszi a dolgát, egy-egy márkához ragaszkodni manapság inkább vallási jellegű elkötelezettséget jelent, nem észérvekre alapozott döntést. (Főleg, ha a rajongók leszólják a többieket, mert nem azt használják, amit ők.)

A Canon új, R100 fantázianevű tükör nélküli cserélhető objektíves, APS-C szenzoros (azaz a képérzékelő mérete a kisfilmes formátum kétharmada) gépét mégis izgatottan vettük kézbe. Nem azért, mert hatalmas újdonságokat ígér, ellenkezőleg: azért, mert a gyártónak jelenleg ez az egyik legolcsóbb és legegyszerűbb, minden sallangtól megfosztott, kompromisszumos megoldásokkal átszőtt, mégis teljes élményt kínáló fényképezője. Azaz az igazi, nagybetűs Belépő Szint. Mégis mit tud egy ilyen kamera 2024-ben?

Bocsánat, az igazi kérdés nem is az, hogy teszi-e a dolgát (teszi, nem is akárhogy), hanem az, hogy van-e értelme beruházni egy ilyen eszközre, amikor az ember zsebében eleve ott lapul egy – a mobilgyártók ígéretei szerint – hasonló képminőséget produkáló eszköz: az okostelefon. A választ a kezdő fotósok szemével keressük, elvégre nekik szól ez a gép. Lássuk!

Mi ez?

A Canon R100 egy apró, könnyű, cserélhető lencsés fényképezőgép, amelybe csak a napjainkban elvárható alapfunkciók fértek bele, cserébe több mint korrekt képminőséget kapunk elfogadható áron. A 18-45 milliméteres gyújtótávolságú alaplencsével – ezt is kipróbáltuk – kinyílnak a lehetőségek a mobilos fotográfiához képest, főleg azért, mert ezzel az eszközzel teljesen kézben tarthatod az expozíciót is, nem csak a kompozíciót. Azaz te állíthatod be a következőket:

Záridő: azaz, hogy meddig engedje a fényt a zárszerkezet a szenzorra – ez felel azért, hogy mozdulatlan, vagy bemozdult lesz-e a fotó);

Érzékenység, azaz ISO: e fényképező esetében 200-ról indulunk és 12800-ig állíthatjuk manuálisan. Minél magasabb ez az érték, annál kevesebb fény (tehát annál rövidebb záridő) kell a helyes expozícióhoz, cserébe rohamosan növekszik a képzaj, amely szűrhető, ám ez egy szinten felül mosott, fakó végeredményhez vezet.

Fehéregyensúly: egy Kelvin és egy „Tint” érték, amely meghatározza, mennyire meleg, illetve zöldes/lilás színeket kap a fotó (utólag módosítható, ha az ember nyers fájlokat rögzít a memóriakártyára, azaz RAW formátumba fotóz).

Blende, azaz rekesz: ez már az objektívek sajátja; meghatározza, hogy a lencseszerkezetben elhelyezett, kör alakú, lamellák által szabályozott nyílás mennyi fényt engedjen be; ezt F értékkel jelöljük, minél nagyobb a szám, annál kisebb a nyílás. (Csak hogy egyszerű legyen.) Minél tágabb a blende, annál kevesebb fény (tehát rövidebb záridő és alacsonyabb ISO) kell az adott expozícióhoz, és annál kisebb lesz a mélységélesség (azaz a fókusztávolsághoz képest annál életlenebb a háttér és az előtér). A tág blendével ellátott objektíveket éppen ezért fényerős lencséknek is nevezik.

Most hogy az alapfogalmakat tisztáztuk, könnyebb lesz végigvenni az R100 tulajdonságait. Illetve a mellékelt objektív jellemzőit: a 18-45 milliméteres gyújtótávolság (kisfilmes rendszerben ez nagyjából 26-68 milliméter) a legtöbb helyzetben elég, azaz nagylátószöget és egy portréfotózásra is éppen hogy alkalmas tele állást is kapunk. Az objektív blendéje a gyújtótávolság (tehát zoom állás) szerint változik, nagylátószögben F4.5, 45 milliméteren F6.3 értékű; ezzel csak közelre fókuszálva érhető el az életlen háttér, de kezdőknek bőven megteszi. Arról nem is beszélve, hogy később újabb lencsékkel bővíthetjük a repertoárt (a váz RF rendszerű bajonetteket fogad, azaz az ilyen típusú objektíveket keressünk hozzá), azaz egy fényerős, akár fix gyújtótávolságú („zoom nélküli”) darabbal látványosan életleníthetjük a hátteret.

Mit tud?

A Canon – nem véletlenül – úgy reklámozza a gépet, mint hatalmas előrelépést a mobilfotózáshoz képest, teljes joggal: a célközönséget valóban a kezdő, de lelkes fotósok teszik ki, akik a kényelmes, de kétes eredményű okostelós pöccintgetésnél tudatosabban, célzottabban fotóznának. Azoknak való, akik már érzik, mitől működik egy kép, mit jelent a kompozíció, milyen erőteljesek a hagyományos fotográfia kifejezőeszközei – mint a már említett mélységélesség, illetve a mozgás visszaadása, vagy éppen kimerevítése a záridő segítségével –, és nem szeretnék, ha egy applikáció végezné el (vagy rosszabb esetben: imitálná) ezeket a beállításokat.

Az R100 egy 24 megapixeles gép, amely papíron nem tűnik soknak (lássuk be, egy átlagos mobiltelefon ennél többet tud), de ez ne tévesszen meg senkit: egy megfelelő objektívvel mindenre elég ez is, ha éles, részletgazdag a kép, akkor ennél több tényleg csak annak kell, aki óriásplakátra fotóz. Ez a 24 megapixel egy APS-C szenzoron terül el, ami az amatőr gépek sajátja: kisebb, mint a már említett 35 milliméteres, kisfilmes „full frame” formátum, de sokkal nagyobb, mint egy okostelefon érzékelője – a gyártó pedig természetesen erre helyezi a hangsúlyt. Hogy ez mit jelent? Mindenféle AI-huncutkodás nélkül is pontos, élénk színeket, magas ISO értéken is szépen szűrhető zajt és meggyőző dinamikatartományt.

Nem is beszélve a MILC és DSLR gépek nagy előnyéről a mobiltelefonokhoz képest: az expozíció késleltetés nélkül, a gomb  lenyomásának pillanatában történik, azaz pont azt a pillanatot csípheted el, amit szeretnél – persze némi gyakorlással. Az R100-asra hagyományos, mechanikus zárszerkezet került – az elektronikus, azaz mozgó alkatérszek nélküli, hangtalan zár egyelőre a profibb gépek sajátja –, de a zárhang így is diszkrét, kellemes. Akárcsak a sorozatfelvétel sebessége: ez a buffer beteltéig akár 6,5 kép/másodperc is lehet, tehát akkor sem maradsz le a pillanatokról, ha a nagy számok törvényére bízod a fotózást. (A mi tippünk: inkább figyelj, gyakorolj, légy jelen és legyen egy nagyszerű képed, ne hatvan, amiből talán van egy használható.)

Ebben a kategóriában meglepő a 4K-s videofelvétel lehetősége, igaz, ezt „csak” 25 képkocka/másodperc sebességgel hozza, azaz ezen a felbontáson slow-motion felvételekre ne számítsunk, erre csak az alacsonyabb – 720p-s – részletesség esetén van lehetőségünk. Jack bemenetének hála külső mikrofont is csatlakoztathatunk, az R100 mégsem igazi vlogger masina… És ezen a ponton inkább soroljuk fel, hogy mit nem tud, ettől lesz kerek az ismertető.

Mit nem tud?

A kijelző bár részletgazdag és kontrasztos – még szép, OLED-technológiát használ – nem kihajtható, dönthető, forgatható, azaz stabilan a vázba épített. Ez eleve behatárolja a használati kört: szelfi készítésére mérsékelten alkalmas, hát még szelfivideózásra, azaz nem ideális választás a vloggereknek. Nincs továbbá a vázba, szenzor stabilizátor (az érzékelő köré épített rezgéscsillapító), csak digitális, amely kevésbé hatásos és a képkivágás bánja. Optikai stabilizátor tehát csak az ezzel ellátott objektívekkel használható – szerencsére a mellékelt kitlencse is ilyen.

Árulkodó még az is, hogy egy szál tárcsa található a vázon, azaz a beállításokat kissé macerásabb kontrollálni, mint az egy kategóriával komolyabb gépek esetében. Természetesen választhatunk, hogy mit irányítsunk a tárcsával – záridőt vagy blendét félautomata módban, expozíciókompenzációt automata módban és így tovább –, de további vezérlők híján ez inkább egy családi gép az élmények megörökítésére, a leendő sportfotósok és fotóriporterek kissé szűkösnek érezhetik a kezelőfelületet. Főleg, hogy joystick sincs a hátlapon és a képernyő sem érintésérzékeny, azaz menükben kell bogarásznunk akkor is, ha az autofókusz-mezőt szeretnénk pozicionálni.

Ez persze ne vegye el senki kedvét, hiszen így is nagyszerű gép az R100-as, főleg ezért az árért. Térjünk is a lényegre:

Milyen érzés használni?

Az anyaghasználat kitűnő: nem meglepő, hogy a gépváz műanyag, de stabil, strapabíró így is, pont ott és pont annyira gumírozott, ahol és amennyire kell. A menü gyors, reszponzív, a gombok jól reagálnak. A képernyő mellett az átnézeti kereső is nagyszerű: nem a legnagyobb, de éppen annyira kontrasztos és részletgazdag, mint a kijelző. A dioptriakorrekció a kereső alatti csúszkával végezhető, és a mellette található érzékelő is jól végzi a dolgát: ha a szemünkhöz emeljük a gépet, automatikusan kijelzőt vált.

Egy szál SD-kártyahelyet találunk az akkumulátor mellett. Apropó akkumulátor: bár kicsi, könnyű, az R100-as így is jól bírja, a gyártó által ígért 3-400 helyett mi 500 képet lőttünk egy feltöltéssel, úgy, hogy főleg a nagy kijelzőt használtuk kompozícióra és a képek visszanézésére. Természetesen alapvető utómunka-műveletekre, korrekcióra is alkalmas a gép, RAW fájlokból JPG-t konvertál és a vázba épített WiFi- és Bluetooth-kapcsolat segítségével könnyen másolhatók a képek okostelefonunkra.

Az autofókusz gyors és megbízható, egy percre sem éreztük, hogy nem a legújabb Canon-processzor ketyeg a gépben. Még félhomályban is könnyedén megtalálta a tárgyat, és a szem- és arcfelismerő is jól működik, még folyamatos fókuszkövetés (szervó) üzemmódban is.

Hát a képminőség?

Ezért az árért és egy ilyen kis testben határozottan meglepő, mennyit ki lehet hozni a fotókból. Az R100-as ugyan nem váltja meg a világot, de bátran feltekerhetjük az ISO értéket, még 3200-nál is bőven használható – és közösségi médiára publikálható – képeket kaptunk. Úgy, hogy rögtön meg is kínoztuk szegényt és kivittük a Rákos-patak partjára a szürkületben. ISO 800-ig nem tapasztaltunk zavaró zajosodást, 1600-nál már észrevehető volt, de még 6400-on is elfogadható eredményt adott – igaz, itt már szükség volt némi zajszűrésre Adobe Lightroomban.

Ez pedig egy teljes méretű, utómunka nélküli képrészlet ISO 3200-on – nem vészes, ugye?

Ami szintén kellemes csalódás, az a mellékelt objektív részletessége és rázkódáscsökkentése. Nagylátószögben csak minimális volt a hordótorzítás, inkább a vignettálás volt zavaró itt-ott, de ez korrigálható utómunkával. Viszont akár fél másodperces záridővel is képes volt éles fotót produkálni. Íme egy példa:

És ugyanaz a kép stabilizátor nélkül:

Akárhogy is nézzük, a Canon megválaszolta az áruházainkban gyakran felmerülő „most kezdenék fotózni, milyen gépet ajánlotok?” kérdést. Az R100-ast határozottan ajánljuk.

A fényképezőgépet itt találod: CANON EOS R100 tükör nélküli digitális fényképezőgép (RF-S 18-45mm IS STM objektív kittel)