Sid Meier’s Civilization VI teszt (konzol)

A nagysikerű Civilization VI most konzolokra látogatott, mi pedig ennek nagyon örülünk, mert általa megszületett az utóbbi esztendők egyik legjobb átirata. 

Nem mindennapi jelenség, hogy egy törzsgyökeres stratégiai játék konzolra látogat. Őszintén, a Halo Wars-t leszámítva az utóbbi évekre visszagondolva nem nagyon tudnék most hirtelen felsorolni egy (kiemelkedőt) se a műfaj tagjai közül, pedig tudjuk jól: konzolon is van kereslet a minőségi stratégiákra. Az előző generációban, bár megkaptuk a Revolution alcímmel ellátott Civilization-epizódot, az akkori PC-s kiadással szemben inkább egy lebutított változatot üdvözölhettük a 2008-as epizód személyében. A Firaxis Games viszont most nem bízta a véletlenre; megkaptuk az utóbbi esztendők legjobb, legtöbb díjat besöprő körökre osztott stratégia játékának konzolos átiratát, mindezt pedig minőségi köntösbe bújtatva.

A Civilization-széria mindig is egy roppant mély címnek számított, elvégre egy egész náció irányítása minden, csak nem könnyű feladat. Anélkül, hogy túlságosan belemennék, és hosszú oldalakat írnék az alapjátékról, valamint annak sokrétű elemeiről, most inkább magáról az „új” kiadás részleteiről, illetve a két platform közötti különbségről szeretnék beszámolni. Először is szinte egy az egyben sikerült átültetniük a 2016-ban megjelent nagytesót a marylandi fejlesztőknek – három éves megfeszített meló ide vagy oda, megérte a beleölt munkaórákat! Miután első lépésként ráböktünk a számunkra szimpatikus szcenáriót és megtörtént a megfelelő történelmi személy kiválasztása indulhat is a történelemírás.

Mindegyik vezető másban jó, így a mi, valamint népünk hozzáállásához mérten érdemes az adott fővezérre voksolni. Lehetünk militarista beállítottságúak, ahol mindenünk a háború és a szomszédos népek területeinek annektálása, de szintén megállhatjuk a helyünket igazi kereskedő nemzetként, akit a gazdasági győzelemért hajt, ezáltal leginkább a diplomácia lesz a legfőbb fegyverünk. Bármelyik ösvényre lépünk, nem lesz könnyű dolgunk, már csak azért sem, mert a konzolos port nem igazán rágja a szánkba a megfelelő lépéseket, de ezt is vehetjük úgy, hogy a hatalom teljes mértékben ránk van ruházva, minden rajtunk áll vagy bukik. A játék sokrétűségéből adódóan nincs előre megálmodott praktika a győzelem eléréséhez, annyi viszont szent, hogy egy-egy menet lejátszása bizony rengeteg időt vesz igénybe. A Civilization VI sose volt az stratégia, amibe csak belenézünk az esti vacsora előtt, hogy megfelelően átlássuk, sok türelmet és még több időt igényel, de a műfaj szerelmeseinek ezek feltételek nem fognak gondot okozni.

De akkor most mik a főbb különbség a két kiadás között? Játékmenet tekintetében szerencsére gyakorlatilag semmi. Az irányítás kontrollerre való átültetése gond nélkül sikerült, ráadásul abszolúte nem zavaró ez a fajta irányítási mód, hiszen a körökre osztott jellege miatt nem kell kapkodnunk, bőven lesz időnk minden lépésünket átgondolni. Technikailag talán a legzavaróbb tényező a töltési idők hosszúsága. Alapból jó pár perc, amire a folytatást megnyomva tovább tudjuk igazgatni választott nációnkat, de egy idő után az egymás utáni körökre is egyre többet kell várnunk. Emellett a felhasználói felület optimalizálásával szintén akadnak problémák; kezdőként frusztráló lehet, hogy az oktatómód sok esetben nem ad elég segítséget, a menürendszer kissé túlbonyolított, továbbá az arcunkba ugró rengeteg információ biztosan sok lesz egy zöldfülű Civ-játékos számára.

Ami kissé furcsa és szakít az íratlan szokásokkal, hogy alig kaptunk valamit a már megjelent extra tartalmak közül, persze valahol érthető a baltimore-i srácok döntése, viszont a relatíve borsos árhoz igazán hozzácsaphatták volna legalább az egyik DLC-t karakterestül, mindenestül. Bár kaptunk plusz nemzeteket (pl. vikingek, lengyelek), ezeknek a száma eltörpül a PC-s nagytesóhoz képest, ahol több mint negyven népből álló lista fogadja a rajongókat. Aztán ott van a Rise and Fall, valamint az egyik legjobb a Gathering Storm címre hallgató kiegészítő – ezeket dettó nélkülözi az alapcsomag, így ennek hiányában sajnos nem vonulhatunk harcba se Mátyás királlyal sem pedig a híres fekete seregével. Tehát, abban az esetben, ha tartalmilag teljes pompájában szeretnénk élvezni a Civilization VI-ot, akkor mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, de az igazsághoz szintén hozzátartozik, hogy a globális felmelegedéssel operáló Gathering Storm a sorozat történelmének egyik legtartalmasabb, valamint legjobb kiegészítője, így őt mindenképpen ajánlom (már csak a magyar vonatkozás miatt is).

A borsos ár és a kevés extra tartalommal kiadott alapcsomag mellett is azt kell mondanom: minden pénzt megér a stratégiai játékok kedvelőinek számára a Civilization VI konzolos kiadása. Leszámítva a lassú töltögetést és a néha káoszos kezelőfelületet, szinte minden tekintetben tökéletes átültetése lett az alapjáték PC-verziójának, ami a zsáner sajátosságából adódóan, akár több száz órányi kikapcsolódást nyújt az erre kaphatóak számára. Ha szereted a körökre osztott, civilizáció-menedzsment alapú címeket és esetleg még nincs ötleted, hogy mivel játsszál a karácsonyi szünetben, akkor a Firaxis Games alkotása minden kétséget kizáróan a Te játékod lesz.

A Civilization VI november 22-én Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.