A Max Payne, a Quantum Break és az Alan Wake összegyúrásából megszületett a Remedy legőrültebb és egyben talán legkiforrottabb alkotása. Zachariah Trench, a Federal Bureau of Control igazgatója halott. Halálának pontos körülményeit nem tudjuk, Jesse Faden ugyanis pár pillanattal a dörrenés után nyit be a kormányzati szervezet fejének irodájába. Röviddel Trench furcsa pisztolyának, avagy a Szolgálati Fegyver megszerzése után egy fekete, fejjel lefelé fordított piramis közli velünk: ha átmegyünk a próbán, akkor méltóak leszünk az igazgatói pozícióra, aztán a következő pillanatban már vöröses aurájú, emberszerű lények támadnak ránk. Mindennek fejében a megmenekült ügynökök Jesse fegyverét látva kérdés nélkül elfogadják új vezetőjüknek, miközben a fiatal nő csupán egyetlen céllal jött ide: megtalálni a testvérét Dylan Faden-t, akit évekkel ezelőtt pont az FBC hurcolt el és vélhetőleg a mai napig fogságban tart. Nagyjából ezzel a felütéssel nyit az espooi fejlesztő legújabb üdvöskéje, a Control. Szokásukhoz híven pedig az őrület, a misztikum és a kérdések sokasága mind-mind részesei lesznek az első végigjátszásunknak, aminek az FBC manhattani felhőkarcolója (Oldest House) fog helyszínéül szolgálni. A különös szerv ún. Megváltozott Világ Eseményeket (Altered World Events) vizsgál, illetve a világban előforduló természetfeletti jelenségek után kutat. Így jönnek képbe a Hatalmi és Átalakult Tárgyak, amiket gondosan elzártak a külvilágtól, hogy biztonságos körülmények között tanulmányozhassák őket. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Démonok Között univerzumban a Warren-házaspár gyűjteményét, csak mindezt intézményesített formába öntve. Már a történet legelején tisztán látszik, hogy a központ maga is egy misztikus építmény, aminek egyes szektorait már érkezésünk előtt maga alá hajtotta a Hiss. A rejtélyes ellenség mindenki (sőt minden) felett átveszi az uralmat, hacsak az ember nincs felszerelkezve a megfelelő védelemmel. A különös tesó megkeresésén kívül Jesse feladata lesz, hogy a lezárt osztályokat megtisztítsa, illetve megtudjuk a Hiss eredetét és pontos motivációját. A visszafoglalt pontok elfoglalásával nyílik meg a gyors utazás lehetősége, amit igen sűrűn fogunk használni, révén az FBC központja inkább hasonlít a Minótaurosz labirintusára, mintsem egy tipikus multi irodaházára. Egy dimenziókon átívelő, vékony falként funkcionáló épület ez, ami a Bureau eddig ismert paranormális jelenségeit foglalja magába. Az összesen négy fő szintre osztott monstrum egyik csarnoka konkrétan a csillagos égboltra kinéző bánya lesz – nos, ennyire eszement a Control világa. Nem elég, hogy a rejtélyes ellenség szép lassan mindent felemészt, további gond, hogy bizonyos természetfeletti tárgyak elszabadultak, így őket szintén ártalmatlanítanunk, illetve uralmunk alá kell hajtanunk – igazgatói pozíciónknak hála ráadásul kölcsön tudjuk venni a legtöbbjük erejét. Telekinézis, levitáció, lökéshullám, pajzs mind-mind képességként lesznek jelen Jesse-ben, annak érdekében, hogy minél inkább kiaknázhassuk erejüket az utunkba kerülő ellenőrző állomások valamelyikén pontokat osztogathatunk rájuk. Ahogy említettem főhősnőnk fejlődik, de nemcsak a különböző szakrális képességeit, hanem a (maximum három) mod segítségével további passzív értékekkel acélozhatjuk vörös hajú karakterünket. Ez lehet olyan, ami például az élet vagy képességerő-csíkját növeli, de olyan is, ami mondjuk a telekinézésre ad némi extrát. Habár csak egy fegyverünk van, ez rendelkezik bizonyos variációkkal, amiket többek között a pályán elszórt és az ellenségek legyőzésével megkaparíntott alapanyagokért cserébe rakhatjuk össze, majd szükség szerint fejleszthetjük. Egyszerre kettő lehet nálunk a pisztoly, sörétes és orvlövész puska, valamint a gránátvető vagy géppisztoly variánsokból. Nem mondom, kimondottan jó érzés lövöldözni a Szolgálati Fegyverrel, de a szórakozás sava-borsát kétségkívül Jesse szuperereje adja – ezen belül pedig leginkább a telekinézist emelném ki. Használatával szinte bármilyen tárgyat fel tudunk emelni, ha pedig elfogynak a lebegtetendő elemek, akkor nemes egyszerűséggel kitépünk egy darabot a padlóból, falból. Már ezzel az egyel teljesen jól el lettem volna, de aztán jött a lebegés (ami vertikálisan is megnyújtja a pályákat) a védőpajzs vagy az ellenfelek magunk mellé állításának képessége. Ahhoz, hogy teljesen képet kapjunk a Control világáról nem lesz elég végigvinnünk a fősodort, ehhez bizony gyűjtögetnünk kell. Az eldugott irodáktól kezdve az épületet áram alatt tartó reaktoron át egészen a börtönblokkig (bizony, egyes tárgyakat fokozott megfigyelés alatt tartanak) mindenhol fogunk találni utalásokat, dokumentumokat, videó és hanganyagokat, amik segítenek megérteni pontosan mi is folyik itt. Ne ijedjünk meg attól, hogy az első pár órában leginkább csak kérdésekkel bombáz minket a cselekmény, ugyanis szépen lassan kibontakozik és helyére kerül a legtöbb dolog, de néhány érdekes részletre (pl. az Alan Wake utalásra) csak úgy lelhetünk rá, ha nyitott szemmel járunk. Természetesen nemcsak végeláthatatlan guberálás, hanem az utunkba kerülő opcionális mellék missziók dettó segítenek jobban elmélyülni a narratívában, sőt teljesítésükért alapanyagokat, modokat kapunk, így utóbbiakat nem muszáj állandóan magunknak összerakosgatnunk. További modokért felvehetünk még „hivatali küldetéseket” is, belőlük maximum három darab lehet egyidejűleg aktív. A szoftver látványvilága magáért beszél. Már a megjelenés előtti videókban is lehetett látni, hogy a finn srácok saját fejlesztésű (Northlight) motorja talán még sose látott részletességgel prezentálja a rombolhatóságot és bizony, ez tényleg brutálisan jól sikerült. A fényeffektek, a bevilágítások, a tükröződések ugyancsak ámulatba ejtőek– még a Ray tracing-technológia nélkül is messzemenő realizmussal világítják be a teret. Egy Remedy-alkotásban mindig fontos szerepet kapott a zene és nincs ez másként itt se. Mivel a játék egy szürreális, dimenziókon átívelő, misztikus valóságot fest le, így a hangoknak, effekteknek szintén ehhez a képi világhoz kellett igazodnia. Bár nincsenek Petri Alanko zeneszerzőnek olyan fülbemászó témái, mint anno az Alan Wake-ben, mégis az X-Akták szerű hangulatot kétségkívül hozzák, illetve ott a Poets of the Fall együttes (Sam Lake jó barátja a banda alapítója, énekese), akik szintén kivették a maguk részét pár dal erejéig. Ha összegeznem kellene, akkor ezen a téren sajnos nekem elég nagy hiányérzetem volt, ugyanis sajnos ezek a dalok/témák egyszerűen nem érnek fel kedvenc krimi írónk thrillerjében hallottakétól, de mindettől függetlenül azt azért el kell ismernem, hogy a zenei alapok hűen adják át a játék bizarr, de roppant erős atmoszféráját. A színészi játékért egyébként az a Courtney Hope felel, aki már bizonyított a Quantum Break-ben, ott Courtney játszotta Shawn Ashmore társát, Beth Wildert. És most jöjjön a fekete leves… Amint mondtam a játék gyönyörű lett, a fizika és így a rombolhatóság talán még sosem látott részletességgel bír, amivel viszont óriási problémák vannak, azok a konzolos verziók optimalizálatlansága. A nagyobb összecsapások közben a képfrissítés képtelen tartani a 30 fps-t (a mezei gépeken ez az érték akár 10 alá is bezuhanhat), mindennek fejében az egyébként is nehezen kezelhető, pontatlan térképet sokszor csak részleteibe tölt be. A menüpontok között váltogatva tovább belassulásokat tapasztalhatunk, sőt bármikor lefagyhat a játék, amit csak hard resettel orvosolhatunk – ez pedig köztudottan nem tesz jót egyetlen masinának sem. A készítők tudnak a problémákról, mindenképpen javítani fogják őket, illetve a fentiek a PC-s kiadást ennyire súlyos mértékben nem érintik, viszont 2019-ben ilyen gyenge konzolos optimalizációval előrukkolni elég nagy luxus. Összességében a komoly technikai hibákat leszámítva a Control egy nagyon erős és egyedi atmoszférával megáldott cím lett, ami kiemelkedő látványvilágával, vagány harcrendszerével és morbid humorával számomra az idei év egyik nagy meglepetése. Közel sem hibátlan Sam Lake alkotása, viszont rengeteg ügyes, fantáziadús jelenettel és megoldással rendelkezik, ezt az élményt pedig vétek lenne kihagyni azoknak, akiknek tetszettek stúdió előző munkái. A Control augusztus 27-én PC, Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.