Death Stranding Director’s Cut teszt
Kojima legmegosztóbb játéka, a Death Stranding sem maradhatott rendezői kiadás nélkül, mázsás csomagokat a vállra, irány Nyugat-Amerika és a végítélet partja.
2019-ben Hideo Kojima alkotása az iparág egyik legmegosztóbb játéka lett. A Death Strandinget valaki vagy szerette, vagy utálta, de az biztos: gyakorlatilag senkinek sem volt semleges véleménye Kojima nagy misztikummal átitatott történetével kapcsolatban. Míg a játékos-társadalom egyik fele inkább egy monoton „postásszimulátornak” jellemezte, addig a másik tábor meghajolt a japán mester víziója előtt. Amiben viszont mindkét fél egyetértett, az Kojima kockázatvállalása volt, hiszen az úriember bátran elhagyta a már untig ismert formulát és belevágott valami teljesen újba. Legyen szó a Death Stranding magányos, az elszigetelődés nyomasztó atmoszférájáról, rejtélyes utalásairól, művészi megvalósításáról vagy éppen kusza cselekményéről az biztos, hogy nem egy hétköznapi játék cím formálódott a Kojima Productions égisze alatt. Sam Porter Bridges hosszú sétája pedig így vagy úgy, de beírta magát a történelembe és most két esztendő után újra ellátogat, hogy ne csak Amerikát, hanem a két generációt is a királis hálózatba kösse.
Director’s Cut ide vagy oda, a cselekmény és a játékmenet legfőbb részei természetesen semmit sem változtak; Sam Porter Bridges (Norman Reedus) feladata még mindig az Egyesült Államok összekötése lesz a keleti parttól elkezdve egészen a nyugati vonalig. Főhősünk útja során több száz kilós csomagok szállításával a hátán próbálja jobbá tenni a számos bázis, gócváros életét, miközben újjáéleszti ezeket a menedékeket azáltal, hogy beköti őket a királis hálózatba. Persze utunkat még mindig az „Öszvérek” névre hallgató rablóbanda, terroristák és a kísértetekre hajazó „Partra Vetettek” keresztezik, de az új verziónak hála érezhetően könnyebb dolgunk lesz mind a szállítással, mind pedig a számos útonálló ellen. A direktori verzió legtöbb újítása pedig nem meglepő módon éppen szállítmányozást fogja érinteni; elsőként itt van a „Support” névre hallgató járóváz, ami a nagymennyiségű csomagokra fog kiváló megoldást nyújtani. Szerencsére már nem kell állandóan aggódni az energiaszint miatt, mivel az egész gépezet napelemről működik. Habár kétségkívül egy roppant praktikus eszközről van szó, ezzel némileg hazavágták a Death Stranding alapjait, miszerint minden hosszabb út megköveteli az útvonaltervezés mellett az erőforrásaink lehető legoptimálisabb beosztását. Előrebocsájtanám, hogy a kiadás számos újdonsága dettó ezt az analógiát követi, ami bizony meg fogja osztani a szoftver rajongótáborát.
A fejlesztők újfajta megközelítését alkalmazva születettek meg a királis nyomtatóval felhúzható objektumok. Ilyen például az ugrórámpa, ami járművünket fogja repülő pályára vezetni, ezáltal könnyedén átugorhatunk egy-egy szélesebb szakadék felett. A csomagkatapulttal (ahogyan a neve is mutatja) a cuccainkat lőhetjük át a legzordabb territóriumok felett; kilövés után a csomag tartalmát megvédve egy ejtőernyő nyílik ki, amivel sértetlenül földet érhetnek a dobozaink. A katapultot használva csupán egy dolgunk van, a plusz teher nélkül elmanőverezni a landolási zónába, nem kevés bosszúságtól megfosztva magunkat. A kristályokból megépíthető szerkezet utolsó darabja a királis híd lesz. Az átkelő egyrészt sokkal helytakarékosabb és gyorsabban megépíthető, mint az alapjátékban megismert párja, másrészt valódi ereje abban rejlik, hogy az éppen minket üldöző ellenség nem tud rajta átkelni, így menekülő útvonalként is óriási hasznát fogjuk venni. Szerencsére nemcsak a csomagszállítást könnyebbítették meg, hanem a harcrendszert is tovább polírozták a stúdió munkatársai.
Sam első új fegyvere a harci kesztyű lesz, amivel természetesen jóval nagyobb ütéseket vihetünk be a nekünk szegülő ellenségeinknek, mint puszta kézzel. Az igazi erőt viszont a „Master Gun”, vagyis az elektromos puska fogja jelenteni, amivel könnyedén sokkolhatjuk a banditákat, illetve fejlövés esetén azonnal kiüthetjük őket. Nyilván a fegyver még látványosabb eredményre képes, ha esőben használjuk -, persze ne álmodozzunk, hiszen a PV-k ellen sajnos teljesen hatástalan lesz. Kelleni is fog ez a két plusz kellék az arzenálunkba, ugyanis a rosszarcok szintén megkapták a maguk kis fejlesztését. Az eddig egyszerűbb kézifegyverekre hagyatkozó öszvérek támaszpontjai ezúttal géppuskafészkekkel lettek felszerelve, de ezeket kipucolva gyorsan ellenük fordíthatjuk a komolyabb ellenállást jelentő tűzerőt. Hogy csiszoljuk harci képességeinket, bevezetésre kerültek a lőterek, ahol gyakorlatilag a játék összes fegyvere kipróbálható lesz. Legyen szó a kisebb-nagyobb mordályokról, gránátokról, kedvünkre puffogtathatunk a legtöbbel, sőt előre meghatározott harci szimulációkban vehetünk részt. Miközben más játékosok eredményeivel versenyzünk, felvehetjük a kesztyű az Öszvérek egységei, a végítéletre vágyó terroristák ellen, de elmehetünk PV-vadászatra vagy lopakodós missziókra, egy szóval mindent kipróbálhatunk, amivel trainingelhetjük magunkat az egyes ellenfelek ellen, és amivel két állomás között picit elüthetjük az időnket.
Emellett természetesen nem maradhattak ki a különböző kozmetikai felszerelések; Sam hátizsákját (amire matricákat, stabilizátort is aggathatunk), valamint BB inkubátorát bármikor személyre szabhatjuk. A 2019-es verzióban látott szállítórobotokból akad most egy olyan, ami magát a főhősünket is képes magával hurcibálni – már abban az esetben, ha elviseljük a gépezet lomha tempóját. Szerencsére a fejlesztők azért belecsempésztek egy pár órás extra küldetést a jó pár marginális kiegészítő mellé. A szituáció egy elhagyatott gyárépületben játszódik, amiről természetesen semmit nem szeretnék elárulni, de azért megmosolyogtató volt látni a Metal Gear Solid megoldásaira hajazó missziót. Nem mondom, hogy nem zökkentett ki abból a tipikus Death Stranding-hangulatából a fenti lőteres megoldás, aztán megláttam a meteorológiai központ tövében felhúzható versenypályát. Ez már tényleg egy „játékidegen” újítás a készítők részéről, ami valóban felrázza a már jól megszokott játékmenet, mégse érezzük azt egy odavaló bohóckodásnak. Itt időmérő köröket futhatunk másokkal szemben, mehetünk motorkerékpárral, teherautóval, vagy SUV-ra emlékeztető járgányokkal, miközben a fotómóddal kényünk-kedvünk szerint lőhetjük a legelvetemültebb képeket.
A Director’s Cut legnagyobb újítása természetesen a látványvilágban és az új technikai megoldásokban keresendő. Játszhatunk „performance” módban, ami felskálázott 4K felbontással és stabil 60-as képfrissítéssel bír, míg az inkább felbontást preferálók egyenesen a natív 4K mellett tudják élvezni az utazás zord tájait, igaz ők csupán 40-50 körüli fps-t fognak kapni. Szerencsére a készítők, ahogyan az előző Director’s Cut-tesztekben olvashattátok, itt sem hagyták parlagon a PlayStation 5 kontroller haptikus támogatását. A rezgőmotor hibátlanul adja vissza, hogy éppen milyen terepet gyűrünk a csizmánk alatt és persze BB mindenféle babahangja úgyszintén a kontroller hangszórójából szól. Az adaptív ravaszok másképp reagálnak aszerint, hogy milyen nehéz csomagot viszünk, továbbá természetesen az egyes fegyverek szintén megkapták a maguk kisebb-nagyobb ellenállását.
Összességében a Death Stranding: Director’s Cut egy megannyi újdonsággal rendelkező, a grafikai tuningnak hála pedig ragyogó, PC-s látványvilággal felvértezett verziója lett Hideo Kojima eddigi legmegosztóbb víziójának. Az extra tartalmak remekül szolgálják Sam előrehaladását, hovatovább lényegében le is egyszerűsítik –, pont emiatt lehet ilyen megosztó ez a kiadás. A helyzet az, hogy az új cuccok pontosan azt a kihívást erodálják, amitől az alapjáték fő mozgatórugói érdekessé váltak. Pont maga az utazás tortúrája lett hígabbra keverve, ami a Death Strandingben egy szükséges rossz, hogy elérjük a legfőbb célt. A lőtér és versenypálya pedig szintén remek kiegészítő elemei a csomagnak, viszont (főleg az utóbbi) teljesen szembemegy az alapmű koncepciójával, hangulatával: a magány és az elhatárolódás, majd az újbóli összefogás üzenetével. Nyilvánvalóan ettől még egy fantasztikus alkotással van dolgunk, ami mindenkinek ajánlott, akinek eddig kimaradt és fogékony a témára, de néhol kicsit úgy éreztem, hogy most minden inkább a pénzről szólt, mintsem a rendező eredeti elképzelésének közelebb hozásáról.
2019-es tesztünket itt olvashatod!
A játékot ide kattintva vásárolhatod meg!
A Death Stranding Director’s Cut szeptember 24-én jelent meg PlayStation 5 platformra.
