Egy headsetet látsz a képen? Pedig ez két headset – Logitech G Pro X 2 Lightspeed teszt

Nagyszerű gaming és még nagyszerűbb „zenehallgatós” fejhallgató: ez a Logitech csúcskategóriás terméke, a Logitech G Pro X 2.

Sok mindenért szeretjük a Logitechet, audiotémában különösen: verhetetlen ár-érték arányú pc-s hangfalakat, megfizethető és megbízható irodai mikrofonos fejhallgatókat és egy-két gaming eszközt is a piacra dobtak már – nagy kedvencünk a kifejezetten dilis designnal és színekkel megbolondított G335 sorozat –, de eddig adósak maradtak egy csúcskategóriás termékkel ezen a téren. Olyannal, ami nem csak nagyszerűen szól és megbízhatóan működik, hanem egészen konkrétan a tökéletességre törekszik. Ránézésre és leírás alapján is ezt ígéri a Logitech G Pro X 2 Lightspeed, amelyről elsőre azt is nehéz eldönteni, hogy audiofil fülhallgató vagy nagy műgonddal összerakott gaming headset. A jó hír az, hogy nem is kell eldönteni: mindkét címre pályázik, méghozzá nem is akármilyen esélyekkel.

Ahogy a nevéből is sejthető, az X 2 nem előzmény nélküli: elődje, a G Pro X inkább az erős középkategóriát célozta be, teljes sikerrel: évekig volt kategóriakedvenc, igaz, inkább a zenét is szerető gamerek körében, mint a játékokat is szerető zeneőrültek körében. Az X2 finoman felújított formatervezéssel és radikálisan átalakított belsővel érkezik a szokásos környezettudatos, szimpatikus, ám a minőséghez képest visszafogott csomagolásban.

Azt kinyitva, a védőborítást és a fóliákat eltávolítva máris elvarázsolt:

A G Pro X 2 gyönyörű.

Kézbe foghattuk a fehér és a fekete modellt is; utóbbi szokványosabb, belesimul a környezetébe, a fehér azonban hiába egyezik meg vele mindenben – beleértve természetesen az anyaghasználatot –, egészen különleges hatást kelt, még az utcán is utána fordulnak (próbáltuk!), pedig egyébként semmi feltűnő nincs benne.

Leszámítva azt, hogy árad belőle a minőség: a markáns, mégis finom öltésekkel varrt bőr hatású fejpánt (nagyon kényelmes, viselés közben alig észrevehető párnával), az acél és alumínium test, a puha memóriahabot rejtő, a legnagyobb füleket is körbeölelő kagylók, a nagy méretű, körkörösen csiszolt fémfelület, ahova a logót is elhelyezték, és a retro hatást keltő spirál alakú kábel a fejpánt és a kagyló között: formatervezési mestermunka, na.

Mit tud?

A fentiek persze mit sem érnek, ha a technológia és annak alkalmazása nincs rendben. Papíron valóban csúcskészüléket tartunk a kezünkben:

• X 2.0 DTS szimulált térhangzás;
• 50 milliméteres grafén membránok;
• Logitech Lightspeed, Bluetooth és vezetékes csatlakozás (utóbbi jack-jack kábellel)
• 50 órás üzemidő;
• BLUE VO!CE mikrofontechnológia a továbbfejlesztett hangzásért;
• 6 milliméteres levehető kardioid mikrofon.

Felvéve azonnal kiderül, hogy a Logitech nem a levegőbe beszélt:

• a memóriahab azonnal felveszi a fej alakját, a külső zajt így még külön zajszűrés nélküli is távol tartja, úgy, hogy alig érződik, hogy viseljük
• sehol nem ért hozzá a fülünkhöz
• a két oldalon állítható fejpántot egy mozdulattal a fejméretünkhöz igazíthatjuk
• a párnának hála a fejhallgató az amúgy nem csekély, 330 grammos súlyával órák után sem volt kényelmetlen
• a mikrofon egy mozdulattal felcsatolható és szabadon hajlítható.

Az egyetlen, amibe bele tudunk kötni, hogy a fehér fejhallgatónak is fekete a mikrofonja, de ez tényleg szőrszálhasogatás.

A Logitech érintésérzékeny felületek és gesztusok helyett a jól kitapintható és könnyen használható fizikai gombok és kapcsolók mellett döntött, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Főleg, hogy a hangerőt görgővel, nem gombokkal szabályozhatjuk, azaz sokkal gyorsabb és kényelmesebb a művelet. Bluetooth és Lightspeed kapcsolat esetén a görgő a rendszer hangerejét szabályozza, nem külön a fejhallgatóját, az élmény tehát tisztább, átláthatóbb. Bekacsoláskor azonnal kapcsolódik; külön gombbal váltogathatunk a Bluetooth és a 2,4 GHz-es vezeték nélküli kapcsolat közt, a jack kábelt pedig magába az USB adapterbe is bedughatjuk, azaz nem kell mindig a gépház eleje, a laptop oldala vagy az alaplapi csatlakozók környékén kotorásznunk, ha vezetékes kapcsolatra vágyunk.

Eddig csak azt ecseteltük, hogy a headset jól működik-e, és – meglepetés! – nem okozott csalódást. A lényeg azonban hátra van:

Hogy szól?

Természetesen főleg arra voltunk kíváncsiak, hogy muzsikál – szó szerint – az új, a gyártó által forradalminak kikiáltott grafén membrán. Tényleg megváltoztat mindent? Hallható egyáltalán a különbség?

Jelentjük: igen, bár az nem derült ki, hogy mennyiben köszönhető ez a driverek tekintélyes – 5 centis! – méretének, illetve a remek mérnöki munkának, és mennyiben az új anyagnak. Az azonban biztos, hogy a G Pro X 2 nem egyszerűen úgy szól, ahogy vártuk, hanem képes volt meglepetést okozni, ez a tény márpedig nagy dolog ezen a telített piacon. A basszusok és a középtartomány kerek, kiegyensúlyozott, részletgazdag: a mélyek nem uralják a terepet (az ilyesmi még ebben a kategóriában is gyakori megúszós manőver a gyártók körében), a house-os négynegyedektől a Doom Eternal metálos zúzásáig pont akkor, úgy és akkorát üt, amikor, ahogy és amekkorát kell neki. Játék közben különösen hasznos a meggyőző térbelihang-szimuláció: ha nem is olyan határozottan, mint a natív surround fejhallgatók esetében, de jól beazonosítható volt az ellenfelek helyzete, és a filmélményt is nagyban megdobta a térhangzás. Zenehallgatás közben azért jobb, ha kikapcsoljuk.

A finomabb zenék esetében is elkülöníthető volt az összes hangszer, szólam, rezdülés; high-end vagy komoly audiofil hangzást még nem kapunk (nem is ez a cél), élvezetes, szórakoztató, kiegyensúlyozott és minőségi összhatást annál inkább. Egyedül a magas hangok környékén fedeztünk fel némi zavart: a G Pro X 2 kicsit túltolja, túlrészletezi őket, mintha ragaszkodna hozzá, hogy a legfelsőbb tartományokra is felhívja a figyelmet, ez pedig nem mindig veszi jól ki magát. Játékok, filmek alatt nincs vele baj, a részletgazdag, odafigyelést igénylő zenék esetén azonban fölöslegesen erőteljesek a legfelsőbb tartományok. Nagy baj nincs; inkább úgy tudnánk leírni az élményt, hogy a fejhallgatónak kissé „digitális” hangzása van.

Azt azért – béna szóviccel élve – hangsúlyozzuk, hogy egy gaming headsetről van szó, ezek esetében pedig ritka, hogy ilyen – vagy bármilyen – zenei élményt nyújt. Azaz önmagában nagy dolog, hogy ilyen apróságok miatt hasogatjuk a szőrszálat és nem elégszünk meg annyival, hogy „egész jól szól, haladjunk”.

Az egyetlen határozott gyenge pont a mikrofon: ezzel sincs komoly baj, hangtartományra, dinamikára azonban inkább az alsó-középkategóriára emlékeztet. Basszusok alig akadnak, a hang kissé távoli, kásás; jól érthető multiplayer játékok és stream közben, mégis elmarad az ebben az árkategóriában kapható konkurencia minőségétől. Professzionális környezetben biztos nem használnánk.

Bármennyit is méltatjuk a Logitech G Pro X 2-őt, marad a végső kérdés:

Megéri?

A fentiek alapján úgy tűnhet, igen, ám sokakat elriaszthat a termék árcédulája – főleg, hogy kiváló minőségű gaming headseteket kaphatunk ezen ár harmadáért is, akár magától a Logitechtől. Két szempontot azonban nem szabad elfelejtenünk.

• Az egyik, hogy egy nagyszerű gaming és egy még nagyszerűbb „zenehallgatós” headset ez, azaz valójában két terméket kapunk egy áráért. Aki szeret játszani (különösen mikrofonigényes multiplayer címeket), esetleg streamel és emellett értékeli a minőségi zenét, annak eddig váltogatnia kellett két fejhallgató közt, ezt pedig most egy csomagban megkapjuk.

• A másik a Logitech minőség: a gyártót ismerve és a headsetet kézbe véve, fejre rakva is biztosak vagyunk benne, hogy ismét elnyűhetetlen terméket alkottak, azaz, ha beruházol rá, sok-sok évig eszedbe sem jut majd újat venni. Főleg, hogy valószínűleg minőségben sem múlja majd felül belátható időn belül semmi.

A terméket itt tudod megvásárolni, ha pedig egy csúcsminőségű egérről szeretnél olvasni, amelyen zavarbaejtően sok a gomb és a lehetőség, akkor a G502 X tesztünket itt éred el.