Ghost of Tsushima: Director’s Cut teszt
A tavalyi esztendő egyik legnagyobb meglepetése nemcsak felújított grafikát, hanem egy kiváló kiegészítőt is kapott, ezúttal Tsushimát hátrahagyva irány Iki szigete.
Jin Sakai nevét és történetét senkinek nem kell bemutatni. A 2020-ban leköszönő PlayStation 4 legutolsó exkluzív játékaként napvilágot látott szamurájeposz méltó hattyúdala volt a Sony legsikeresebb érájának. A Ghost of Tsushima hiába építkezett ismerős alapokból, mind szakmai és mind játékos oldalról csak dicsérni lehetett a Sucker Punch Productions gondozásában készült Távol-keleti kalandot. Az új gép erejét kihasználva idejét látta az amerikai fejlesztő, hogy a Director’s Cut névre hallgató csomagban mindenféle kompromisszum nélkül tárják elénk Tsushima szigetét, miközben a cselekményt tovább szőve mélységet adjon főhősünk személyiségének.
A történet pedig pontosan ott folytatódik, ahol abbamaradt. Jin (szigorú japán szemekkel nézve elitélendő módon) nagy nehezen, de felszabadította Tsushima szigetét a mongol invázió alól. Azzal, hogy a végső összecsapásban végül fejét vette a rafinált kánnak úgy tűnt, végleg elmúlt a nomád fenyegetés. Szamurájunk, bár módszerei miatt kegyvesztetté vált, útja még távolról sem ért véget, ugyanis egy rejtélyes főellenség lép a porondra. Az alapjáték színhelyétől nem messze található Iki szigetét szintén megszállták a mongolok, ahol a Sas törzs és misztikus vezetőjük megtébolyította a helybélieket. Ez a titokzatos sámánasszony lesz a kb. tíz órát felvonultató kiegészítő nagy ellenlábasa, feladatunk pedig a sziget felszabadítása lesz az elnyomó hatalom és az egyre terjedő őrület alól. Mondhatni, terjedelmében csupán egy átlagos DLC-nek tűnik, viszont szokatlanul sokat ad hozzá a már jól ismert alapokhoz. Ahogy említettem, az Ikin látottak még inkább elmélyítik Jin karakterét, így személyes vívódásai közben többet megtudunk klánja szomorú történetről, apja haláláról, valamint az alapjátékhoz hasonlóan a Ghost of Tsushima most sem rest komoly morális döntések elé állítani minket.
Természetesen nemcsak egy teljesen új játszóteret kaptunk a készítőktől; új képességekkel, ellenfelekkel, tárgyakkal, sőt talizmánokkal, illetve számos extra tennivalóval bővült az egyébként sem hiányos repertoár. Aki esetleg hiányolta volna a lovasrohamot, az némi akaraterő fejében most kiélheti magát; az L1-et megnyomva lényegében átgázolhatunk a legtöbb mongol egységen, így halálos sebet ejtve rajtuk. Mivel ez egy szellemképesség, ezért a szintlépések után járó pontokkal továbbfejleszthető, ráadásul lovunk szerepét tovább bővítette a stúdió, ugyanis ezentúl nyeregtáskáiban extra muníciót raktározhatunk el. Az új ellenfelek dettó ötletes kidolgozottsággal bírnak, a mongol horda egyes tagjai képesek az összecsapásokon belül fegyvernemet váltani, így nekünk folyamatosan résen kell lennünk, hogy mindig az aktuális harci állást vegyük fel ellenük. A következő különleges ellenféltípus a sámán lesz; ők képesek felerősíteni a közelben lévő katonákat, ezáltal több védhetetlen (pirosan csillogó) támadást próbálnak bevinni, illetve sokkal vadabban, jobban védekezve fognak elénk állni. Gyakran éreztem, hogy hiába voltam már harcedzett szamuráj a fősztori végére, Iki szigetén váratlanul sokszor meggyűlt a bajom ellenük.
A macskaszentélyek felkutatásával és az íjász-próbák teljesítésével két új talizmán-hellyel bővül az eddigi kialakítás, felhasználásukkal még több aktív vagy passzív tulajdonságokkal gazdagodhatunk. Továbbá a szigeten elszórva találkozni fogunk az úgynevezett „Elfeledett szentélyekkel”, amiket teljesítve korábbi Sony-exkluzív játékokból (pl. God of War, Bloodborne) ismert páncélfestékeket, sisakokat és maszkokra tehetünk szert. Ezenkívül ott vannak még a kardforgatópárbajok, amik dettó komoly kihívást fognak tartogatni még a veterán szamurájoknak is, vagy ott a kontroller giroszkópját használó minijáték, amelynél mindig egy dalt kell helyesen elfurulyáznunk ahhoz, hogy lenyugtassuk a vadállatokat. Rókák (amiből eddig 55,63 milliót simogattak meg) helyett most majmokat, macskákat, őzeket szelidíthetünk meg, miközben csodáljuk a Ghost of Tsushima varázslatos látványvilágát.
A szoftver grafikája már PS4-en is lélegzetelállító volt, viszont most mindezt 4K felbontásban és stabil 60-as képfrissítési rátával szerelték fel a készítők. Lehet sokaknak hiányérzete lesz a ray tracing miatt, de én személy szerint abszolút nem éreztem akkora mellberúgásnak, hiszen gyakorlatilag tükörsimán fut a játék, egyszer sem tapasztaltam semmiféle belassulást, az élményt pedig csak tovább tetézi a kontroller haptikus visszacsatolása. A rezgőmotornak hála már a menüben érezhetjük a folyamatos duruzsolást, hibátlanul érzékelteti továbbá, ha mondjuk egy virágmezőn gyalogolunk vagy a lovunkkal vágtatunk a felázott utak valamelyikén. A kezünkben érezhetjük Iki pompás aljnövényzetét és cseresznyefákkal borított erdőit, az iránytűként funkcionáló szelet, de ugyancsak profi munka eredménye, hogy az íjak felhúzásakor folyamatos lesz a ravaszok ellenállása.
Ránézés nélkül tudni fogjuk a hosszút vagy rövidíjat tartjuk a kezünkbe, de tapintható lesz a mászókötél feszessége is, miközben kampónkkal éppen az utunkat eltorlaszoló akadályt fogjuk ledönteni. Ezenfelül az irányító hangszórója dettó remekül működik, sokat ad hozzá az egyébként bámulatos térhangzáshoz. Az újgenerációs frissítésnek hála gyakorlatilag eltűntek a töltési idők, na nem mintha az alapverzióban olyan durva lett volna, mégis szembetűnő, hogy rányomva a „folytatás” gombra, pár másodperc után fejest ugorhatunk Tsushima felszabadításába. Hab a tortán, hogy az Xbox „Smart Delivery” rendszerhez hasonlóan végre nem kell szenvednünk a PS4-es mentéseinkkel, ugyanis a játék menüjéből seperc alatt importálhatjuk az összes eddigi manuális állásunkat az új verzióba.
Összességében a Ghost of Tsushima: Director’s Cut egy remek tartalommal ellátott, az újgenerációs konzolokban rejtőző potenciált kifogástalanul bemutató kiegészítője lett az alapjátéknak. Azt gondolom, hogy sokat tanulhatna a Ubisoft a tengerentúli fejlesztőtől, miközben a tizedik, egykaptafára épülő Assassin’s Creed játékukat „fejleszti”. Az alapjáték cselekményénének íve, valamint az egyik legszebb – szinte már filmbe illő – lezárása olyan katartikus élményt nyújtott nekem, amit csupán nagyritkán tapasztalhattam meg az elmúlt esztendőkben. Aztán megjött a Director’s Cut, ami kiváló mélységet ad főszereplőjének, miközben játszi könnyedséggel vezeti tovább a történetszálat úgy, hogy egyáltalán ne érezzük azt erőltetettnek. Bár a frissítésért ki kell csengetni kicsit több, mint 7 ezer magyar forintot, mindenkinek ajánlom, aki szerette az alapművet, ha pedig esetleg kimaradt volna, akkor bankkártyát meg katanát a kézbe, és irány Tsushima szigete!
A játék megvásárlásához kattints ide!
A Ghost of Tsushima: Director’s Cut augusztus 20-án PlayStation 4 és PlayStation 5 konzolokra jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük.
